A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-01 / 27. szám

tas

megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos — rendszerint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló — veszi át a kiszámoló szerepét. Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó.

Számos változatát ismerjük az „egyedem-begyedem" kezdetű kiolvasónak. Egy a sok közül:

Kiss Áron néprajzkutató szerint az alábbi típusba tartozó kiolvasók a madárjóslásokra emlékeztetnek:

Madarak voltunk.

Földre szálltunk.

Kölesszemet

Szedegettünk.

Azt nem láttuk, ,

Porba hánytuk.

Hány nem kelt ki?

Mondd meg te!

kátlannak tetsző felsorolása teszi érdekessé, s ezáltal vonzóvá:

Eggyem-kettem,

Híber-hábor,

Ökör, bika.

Lengyel túzok.

Mátyás katona.

Rigó király.

Fütty!

(Pozsonyvezekény — Vozokarty)

Mielőtt a gyerekek megkezdenék a játékot, szét kell osztaniuk a szerepeket. El kell dönteniük, ki legyen a kergető vagy kereső, a fogó vagy hunyó stb. De vajon hogyan lehet ezt a feladatot mindnyájunk megelégedésére végrehajtani? Erre szolgálnak a kiolvasó mondókák.

A gyerekek körbe állnak, s egyikük kiszámol. A szöveget — a mondóka ritmusának megfelelően — apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja. Akire a kiolvasó utolsó méretegysége jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag (szó), két

Egyedem-begyedem, tengertánc. Hajdú sógor, mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet.

Csak egy karaj kenyeret.

Inc-pinc, palapinc,

Pista koma, te vagy kint!

(Diószeg — Sládkovióovo)

Az alábbi kiolvasó egyik változata a 18. században még lakodalmi énekként volt ismeretes:

Elmentem én az erdőbe Epret szedegetni.

Utánam jött édesanyám Jól megveregetni.

Nád közé bújtam.

Nádsípot csináltam.

Az én sípom így szólt:

Gí, gá, gú.

Te vagy az a nagyszájú!

(Taiiós — Tomáéikovo)

Akire az utolsó szó jut, mond egy tetszés szerinti számot, például:

— Tizenhét.

A kiolvasás a mondott számmal folytatódik:

Egy, kettő, három ... tizenhét!

(Vága — Váhovce)

A kiolvasó mondókák alapja legtöbbször a számsor:

Egy, kettő, három, négy.

Kopasz Péter, hová mégy?

Bécsbe, Budába,

Feneketlen Dunába.

Ne e marék gesztenye.

Vegyél rajta bundát.

Takard be Katicát!

(Zsigárd — Zihárec)

Az alábbi kiolvasót rejtelmessége, a többé-kevésbé érthető szavak logi-Ha tüzetesebben szemügyre veszszük a mondókát, az 1. és 2. sorban az egy, kettő, három számneveket fedezhetjük fel, a 3. sorban az ökör az ötös számnevet juttatja eszünkbe, a 4—6. sorokban pedig a sorkezdő szavakhoz illő folytatást mindig egy sorral lejjebb találjuk meg.

A sors útján való döntést már az ókorban is megtaláljuk. Az ősi vallások papjai vallási szertartásaikban, sőt a bíráskodásban is éltek vele.

Tulajdonképpen ez a szokás él tovább gyermekeink kiolvasó mondókáiban.

GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György