A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
•J jársz, merre •J Régen a lakodalmas házat királyi háznak vagy várnak hívták, s az örömanyát királynénak. Innen származik a háztüznézés, várjárás vagy várkörjárás neve. A leánykérést és menyasszonykérést találjuk a várkörjáró játékokban. Ilyen játék a Hol jársz, merre jársz kezdetű is. A gyerekek — általában lányok — kézfogással körbe állnak. Egyikük a körön kivül marad, s amikor a kör énekelni kezd és megindul jobbra, ő ellenkező irányban körüljár. Hol jársz, merre jársz, Erzsébet asszony ? Itt járok, ott járok. Szép lányokat keresek. Szépeket, jókat. Szófogadókat, Gyere velem, kis Mariska fvagy más), Ülj be a hintómba! A „kis Mariska" elhangzásakor a körbejáró megfogja a kiénekelt játékos kezét, s maga után vezetve őt most már ketten kerülgetik a sort. Ezután az éneket újra kezdik, s egy további játékost énekelnek ki, aki a már leírt módon az előbbi kiénekelt játékoshoz csatlakozik. A játékot addig játsszák, míg a körlánc összes tagját el nem viszik. (Vléany —Vágfarkasd) A játék egyszerűbb változata, amikor a lányok kézfogással kört alakítanak, majd körbe járva énekelnek: Hol jársz, hová mész, Te Erzsébet asszony ? Innej, onnaj, amonnaj, Fehérvári városban. Az kapitány üzente. Az kandár is kérdezte. Kisebbiket, nagyobbikat Tartsuk meg a sorba, Csuki, édes rózsám! Az ének végén a játékosok leguggolnak, iPozsonyié zekény—Vozokany) A játék megértéséhez tudnunk kell még, hogy a násznagy segítőit tréfásan kapitánynak vagy hadnagynak nevezték, azt az asszonyt pedig, aki elment a kiszemelt menyasszonyt és hozzátartozóit megnézni, Erzsébetnek hívták. A játék az ö megszólításával kezdődik. Erzsébet alakja feltehetően II. Endre és Gertrúd leányát örökíti meg. Igazolni látszik ezt az a tény is, hogy II. Endre uralkodása idején (a 13. században) országszerte nagy várépitkezésekre került sor. Ugyancsak régi lakodalmak emlékét őrzi a Hej, méz, méz kezdetű játékunk is. A gyerekek ellentétes irányban forognak, közben mindnyájan énekelnek: Hej, méz, méz. Termett méz, Termett méznek áldottsága. Lehullott virága. Ez az áldott bor, Ki mindenre forr. Ha jót iszok belőle, A torkomra forr. Az ének végén a kör megáll, a kinti játékos azonban továbbra is körbe jár, és énekel: Lipitom, lapátom. Gyere, Imi fvagy más), utánam! Közben a dal minden szótagjára (a név kiénekléséig).sorra megérinti a körgyűrűben állók karját. Akit a . „gyere" szó után érint meg, annak kiénekli a nevét és kézen fogva magával viszi. A játék a leírt módon addig ismétlődik, mig a kinti játékos után nem kerül az egész kör. Ha a játékot üjból kezdik, az megy a körön kívülre, akit az előző játékban elsőként vittek ki. (Nagymácséd— Velká Maéa) Az új asszonyt az anyósa mézzel fogadta, hogy fia mellett édes legyen az élete. A lakodalomra utal a bor emlegetése is; a házasságkötések ideje általában az ősz volt, a szüret utáni idő, amikor is már kiforrtak az új borok, s volt mivel koccintani. Hogy a mézzel való kínálás szokása él-e még valahol, arról nincs tudomásom, a koccintás szokása azonban úgy látszik, hogy örök életű. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
