A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
vizet a tározóból és elvégzik a szükséges javításokat. A munka két szakaszban zajlik majd a Vágszabályozási Vállalat dolgozóinak irányításával, de számos más, köztük csehországi vállalat is részt vesz ebben a nagyszabású munkában. A duzzasztó a sporthalászok kedvenc kirándulóhelye. Amikor megtudták, hogy lecsapolják a vizet, azonnal elterjedt, hogy a Az árvái duzzasztó — felújítás előtt A viz felszíne 1 181 négyzetkilométer, befogadóképessége 346 millió köbméter, legmagasabb pontja 603 méter a tenger szintje felett — ezek az árvái vizduzzasztó méretei. A vízierömü megépítése előtti időszakban mintegy 40 nagy árvizet jegyeztek itt fel. A legtragikusabb 1813-ban volt, amikor a Vág mentén is katasztrófát okozott. A hozzáférhető dokumentumok szerint 180 ember pusztult el, több ezer ház ment tönkre vagy rongálódott meg, sok állat vízbe fúlt. A megáradt folyó még a háztetőkön menedéket kereső embereket is elmosta. Ezért már a múlt században napvilágot láttak az első tervek a sebes árvái vizek megfékezésére. Fordulat azonban a negyvenes években következett be, amikor jóváhagyták a vízierömü tervét. 1941 októberében kezdődött el a munka, amit a második világháború csakhamar félbeszakított. A folytatás és befejezés csak a felszabadulást követően vált lehetségessé. 1948—53 között az árvái vízierömü Csehszlovákia legnagyobb építkezése volt. Abban az időben folytak a találgatások, vajon az erőmű kibírja-e a nagy víz nyomását. Ez öt évvel később bizonyosodott be: bár az áradás elég erős volt, a gát ellenállt a nyomásnak és enyhítette a fenyegető katasztrófát nemcsak Árvában, hanem a Vág mentén is. A két turbina 30 gigawatt energiát fejleszt óránként Csúcsrajáratással dolgozik, távirányítású, teljesen automatizált. Az árvái víztározó jelentős üdülőközpont is. Nyaranta több mint 100 ezer hazai és külföldi turista látogat el ide. Nem hiányoznak a szükséges szolgáltatások sem. Csónakok, vizikerékpárok is kölcsönözhetők. Amióta a vizierőmű elkészült, még semmilyen felújítást vagy ellenőrzést nem végeztek rajta, pedig a szakemberek számos hiányosságot fedeztek fel a parton, de a töltésen is. Ezért úgy határoztak, hogy a jövő évben április és szeptember között leengedik a A duzzasztó partja halak kipusztulnak. Megnyugtatásukra Ladislav Skácel mérnök, a Szlovákiai Halászszövetség osztályvezetője elmondta: A lecsapolással a víz oxigéntartalma megnő, s ez elősegíti a halak szaporodását. Az említett időszakban az árvái tározóból a tvrdosípi tározóba telepítjük át a halakat. Az ellenőrzés után felújítjuk és gazdagítjuk a halállományt. A pihenni vágyóknak jövőre más üdülőhelyet kell majd keresniük. Akik mégis ide utaznak, nem mindennapi látványban lesz részük: ugyanis nem minden nap lát az ember víztározót — víz nélkül. MILAN KOSEC A szerző felvételei I Ellenőrzésen A közömbösségnek itt nincs helye A forradalmi költészet és politikai dalok 14. fesztiválja a szlovák nemzeti felkelés 45., a felszabadulás 44. évfordulójának és a Világifjúsági és Diáktalálkozónak a jegyében zajlott le. 18 zenekar, 13 szólóénekes és 14 versmondó mutatkozott be. A legtöbb elismerést a prágaiak kapták. A fesztivál résztvevőit Tornáé Boriscák vezérőrnagy is üdvözölte Hogy milyen volt az idei szavalóverseny színvonala? Erre a zsűri elnöke így válaszol: — Örvendetes, hogy 14-en vettek részt a versenyben, Így ki tudtuk választani a katonai alakulatok legjobbjait. Az előadott alkotás kiválasztásánál és értelmezésénél bizony nagyobb módszertani segítséget kellett volna nyújtani a fiúknak. A vers- és prózamondás a legelterjedtebb az alakulatokban. Csodálatos, hogy a túltechnizált katona könyv után nyúl, olvas és keresi neki megfelelő szöveget. Az irodalom nemesíti az embert, felemeli a lelket, formálja a fiatalt. A zsűri részletesen értékelt minden versenyzőt és Peter Misik még gyakorlati tanácsokkal is ellátta a katonákat. A többi kategóriában is kemény küzdelem bontakozott ki. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, amikor a zenekarokat és énekeseket kellett értékelni. Lubomír Pruzinsky őrnagy, a Csehszlovák Néphadsereg politikai főcsoportjának képviselője elmondta, hogy sokáig ő is a szervezők közé tartozott, de most vendégként van itt. — Örvendetes, hogy javulnak a dalok szövegei, de több optimizmust kellene sugallniuk. A fiataloknak nem áll jól a pesszimizmus. A szólisták közül a prágai Libor Petru — Ja romír Svezapa duó bizonyult a legjobbnak, a zenekarok közül pedig a szintén prágai Variace együttes. Tomás Boriscák vezérőrnagy megköszönte a résztvevőknek a teljesítményt. Hangsúlyozta, hogy az amatőr művészeti mozgalom az alakulatokban, iskolákban, egységekben szilárd helyet vívott ki magának és a katonai kollektívák életének természetes részévé vált. A 14. alkalommal megrendezett fesztivál a prágai Ján Zizka katonai iskola sikerével ért véget. Az öt első helyezésből hármat megnyert. A katonák útnak indultak az alakulatokba s én a fesztivál parancsnokát kérdeztem: hogyan értékeli a rendezvényt? — Most már nyugodtan fellélegezhetek. A Nemzetvédelmi Minisztérium 13-as rendeleté kezdi éreztetni hatását. A fiúktól nem várhatunk profi teljesítményt. Azzal, amit itt láttunk, elégedettek lehetünk. A fesztivál szervezési része a szervezőbizottság munkájáról, a művészi színvonala pedig az alakulatokban végzett amatőr művészeti tevékenységtől függ. Mi ezt csak irányítani tudjuk. Örvendetes, hogy a fiatalok őszintén érdeklődnek a társadalmi élet iránt. Mi ezt akarjuk elősegíteni. JOZEF KENÍZ A szerző felvétele 1. Gondolataim, sorban állás közben Vajon érdemes-e felháborodni azon, hogy egy félmilliós fővárosban — vasárnap délelőtt — olykor térdig is lejárhatjuk a lábunkat amíg két kiló kristálycukrot kapunk valahol... És vajon érdemes-e azon ámuldozni, hogy hétköznap honnan van az a rengeteg ember az utcán reggeltől délutánig? . . . Az egymásba érő autók között és a belvárosi járdákon hömpölygő tömegbe törtetve az embernek akaratlanul is az az érzése támad, mintha Bratislavában nem is Szlovákia fővárosát, hanem Közóp- Európa metropolisát tisztelhetnénk. Legalább ennyire érdekes jelenség azonban, hogy estefelé már egyre kevesebben róják az aszfaltot; szombaton és vasárnap pedig akár a kocavezetők rallyját is meg lehetne rendezni a szlovák főváros közútjain, olyan kihalt minden. Gondolom, kár is lenne szépítgetni a dolgot; a hétköznapi zsúfoltság a napi munkaidő nyújtotta „előnyök" velejárója. Ugyanis balgaság lenne azzal áltatni magunkat, hogy kizárólag érdeklődő turisták, vagy amúgy is ráérő nyugdíjasok meg háziasszonyok vásárolgatnak egyéb ügyeiket is intézgetve. Sokkal inkább arról van szó, hogy aki teheti, megveszi az aznapi vagy a másnapi elemózsiát. De nemcsak ezt! Tájainkon az a divat járja, hogy a hivatalos órákban ki-ki leugrik cipőt hajszolni, az autóhoz alkatrészért bolyongani — és a két ügyintézés közben beáll még a sorba a tisztítóban, a vaskereskedésben, vagy ahol éppen kell. De felhozhatok más példát is; ha a vállalati telefonokba belehallgat valaki — és ez sajnos óhatatlanul megtörténik a vonalak összekapcsolódása miatt —, legtöbbször nem az árvaházakban felnőtt gyerekek lakáshoz jutását, vagy éppen egy rendelet betartására való utolsó figyelmeztetést hallgatja végig, hanem az afféle jó szándékú tanácsokat is, hogy ki hová rohanjon, de azonnal, mert épp most kaptak árut!... Nyilván nem én találom fel a spanyolviaszt azzal, ha leszögezem: egy-egy nagyváros életét óhatatlanul befolyásolja az ügyintézési lehetősé-, gek időtartama, az üzletek nyitvatartási ideje. Aki járt már mediterrán vidékeken, ahol a déli szieszta után este tízig is kezüket-lábukat törve csalogatják a vevőt a boltokba, az láthatta, hogy az utcákon egyfolytá-12
