A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-18 / 34. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Görgey, a vegyész OLVASÓINK TÖBBSÉGE BIZONYÁRA MEGLEPETÉSSEL, S TALÁN NÉMI KÉTKE­DÉSSEL FOGADJA ÍRÁSUNK CÍMÉBEN A SZOKATLAN MINŐSÍTÉST: GÖRGEY, A VEGYÉSZ? HISZEN A KÖZTUDAT GÖRGEY ARTÚR NEVÉHEZ A HADVEZÉR, A TÁBORNOK, ESETLEG „AZ ÁRULÓ" CÍMKÉT PÁROSÍTJA, HOLOTT GÖRGEYT VEGYÉSZNEK NEVEZNI LEGALÁBB ANNYIRA INDOKOLT, MINT KATONÁNAK. A VILÁGOSI FEGYVERLETÉTEL 140. ÉVFORDULÓJA A KATONA GÖRGEYT ÁLLÍTJA ELŐTÉRBE. ÍRÁSUNK, ENNEK ELLENSÚLYOZÁSAKÉNT, A KÉMIKUS GÖRGEYT HIVATOTT BEMUTATNI. Toporctól — Prágáig Görgey Artúr a Szepességben, Toporcon (ma:Toporec) született 1818. január 30-án. Gyermekkorának gondtalan örömét az é­­desänya korai halála, majd a család egyre romló anyagi helyzete árnyékolja be. S bár van hivatásos katona a családban — Ármin bátyja a bécsi nemesi testörségen szolgál — a kis Artúr nem katonai pályára készül. A késmárki gimnázium diákjaként még úgy tervezi, hogy valamilyen „tudós szakmát" fog tanulni. Ám a tanulás pénzbe kerül s ezért az egyre jobban elszegényedő Görgey György igencsak megörül az ingyen tanítta­tás lehetőségének. 1832-ben ugyanis meg­ürül a tulni utásziskolában egy alapítványi hely s a tizennégy éves Artúr megérti, hogy atyja azon kérdését „Akarsz-e katona lenni 7' csak így értelmezheti; „Katonává kell len­ned!" A cs. kir. 60. gyalogezred hadapródjaként 1832 és 1836 között Tűin lesz tehát Görgey otthona. „Mindig első volt, mindig szerették, tisztelték tanulótársai" — írja majd róla évek múltán diáktársa, Ivánka Imre. (Ivánkáról bő­vebben a Hét ez évi 24. számában írtunk.) Tűin után Bécs következik, ahol Görgey öt éven át a magyar nemesi testőrség hadna­gya. S mivel az 1840 nyarán tett otthoni látogatása során rádöbben, hogy már majd­nem „német huszár" vált belőle, a testörségi szolgálat letelte után a szinmagyar 12. hu­szárezredhez kéri áthelyezését. Az ezredtu­lajdonosról palatinális vagy nádor-huszárok­nak is nevezett ezred szelleme nagyban hozzájárul Görgey jellemének, hazaszerete­tének erősödéséhez. A tisztek — köztük Görgey és volt diáktársa, Ivánka Imre — Kossuth Pesti Hírlapját olvassák, s a Csehor­szágban állomásozó ezredük karmesterét Pestre küldik, hogy „zenekara számára ma­gyar népdalokat gyűjtsön, s különösen, hogy Hunyady Lászlóbul a zárkart megszerezze". Idézetünket a korabeli Honderű című lap 1844. őszhó (október) 26-i számában meg­jelent tudósításból vettük. Ebből az is kide­rül, hogy a nemzeti színház „összes dalno­kai" nemcsak a kért számot, hanem soron kívül Erkel Ferenc operáját teljes terjedelmé­ben előadták a hazafias érzelmű huszárok karmesterének. Sem e hazafias szellem, sem az ezred segédtisztté való előléptetés nem tudja azonban feledtetni Görgeyvel, hogy az ezüst zsinórozású egyenruhát nem saját aka­ratából viseli. Atyja halála után már semmi sem tudja öt megtartani a „marionettpá­lyán" — parancsokkal mozgatott bábu he­lyett gyermekkori álmát megvalósítani tudó szabad, független emberként akar tovább élni. 1845. július 31-én Görgey Artúr főhad­nagy kilép a katonai szolgálatból. Eladja lovát, egyenruháit s az Így szerzett pénzből 1845 őszén Prága patinás egyetemén meg­kezdi vegyészeti tanulmányait. Prágában A 12 és fél éves katonai szolgálat nyűgjét levetve Görgey a szó valódi és átvitt értelmé­ben is felszabadultan és bámulatra méltó céltudatossággal indul neki a tudományos pályának. „Én egészen és kizárólag a vegy­tanra adtam magam, mégpedig annak tudo­mányos mívelésére" — írja rövidesen öccsé­­nek, Istvánnak. Mintha a kényszerű katona­ság miatt elvesztett éveket akarná behozni — 27 éves fejjel kerül az egyetemre — éjt nappallá téve, folytatva a hadseregben meg­szokott szinte aszkéta életmódot, tanul s kísérletezik. Prágai életszakaszának megha­tározó élménye a tanárához, Josef Redten­­bacherhoz (1810-5-1870), osztrák származá­sú vegyészprofesszorhoz fűződő barátsága. A Görgeynél mindössze nyolc évvel idősebb tanár hamarosan felismeri, hogy a volt kato­natiszt érdeklődése a kémia iránt nem szal­maláng természetű. Saját laboratóriuma mellett rendeztet be egy szobát Görgeynek, ösztöndíjat harcol ki számára s rövidesen fontos vegyészeti probléma megoldását bíz­za a tehetséges tanítványra. Ez idő tájt a vegyészek érdeklődésének célpontja a szerves kémia, melynek fellendü­lése nagyjából Görgey gyermekkorának éve­ire esik. Elsősorban a német Liebig, Fehling illetve a francia Dumas és Chevreul kutatásai fémjelzik e kor vegyészeiét. Közülük a matu­zsálemi kort megért Michel Eugene Chevreul (1786—1889) kezd 1823-ban a zsírsavak­kal foglalkozni. A zsírsavak olyan karboxil­­csoportot (—COOH) tartalmazó szerves ve­­gyületek — karbonsavak —, amelyek zsírok és olajok alkotórészeiként fordulnak elő a természetben. 1845-ben Hermann Fehling (1812—1885) a kókuszdiózsírban mutatja ki a vajban már korábban felfedezett kapron- és kaprilsavakat. Fehling még nem tudhatta, hogy közben a vajból egy újabb zsírsavat, a kaprinsavat is sikerült izolálni. Nos, Redten­­bacher tanácsára Görgey a már nagyhírű Fehling által megkezdett probléma megol­dásában kíván továbblépni, azaz tisztázni: tartalmaz-e a kókuszzsír kaprinsavat is? A szappangyártás alapanyagát jelentő kó­kuszzsír „vegybontó vizsgálatát" 1847 tava­szán kezdi meg Görgey. Megerősíti Fehling eredményeit a kapron- és kaprilsavra vonat­kozóan, s kiegészíti azokat azzal a felisme­réssel, hogy a két zsírsavon kívül a kókusz­olajban kimutatható a kaprinsav és a mirisz­­tinsav is. Vegyelemző munkájának legfonto­sabb eredménye azonban nem ez a kiegészí­tés, hanem a minden szerveskémikus álma — egy új zsírsav felfedezése! Az eddig isme­retlen 11 szénatomszámú telített zsírsavat Görgey pichurinsavnak nevezi el. A sav azon­ban nem a Görgey által alkotott név alatt vált ismertté, hanem mint laurinsav. Történt ugyanis, hogy Görgeyvel egyidejűleg a fram cia Mardson is felfedezett egy új zsírsavat a babérolajban, amelyet ennek francia nevéről laurinsavnak keresztelt el. Amikor kiderült, hogy a pichurinsav azonos a laurinsawal, a szebben hangzó laurinsav nyerte meg job­ban a vegyészek rokonszenvét. Természete­sen ez mit sem von le Görgey érdeméből! Már csak azért sem, mert a vegyészeiben „kiskorúnak" számító Görgey még egy fon­tos felismeréssel hívja fel magára a figyel­met, s éppen a laurin- (pichurin-) savval kapcsolatban. Már javában kísérletezik, mi­kor kezébe jut egy francia értekezés, mely­nek szerzője közli a tudományos világgal, hogy felfedezett egy új, 11 szénatomú zsír­savat. Görgeyt mellbe vágja a hír: az ö eddigi vizsgálatai is arra utalnak, hogy létezik egy 11 szénatomú zsírsav, de összetétele nem egyezik a francia vegyész által közölt adattal. Újra s újra megismétli kísérleteit, míg végre egyértelműen leszögezheti: a St. Évre által „felfedezett" kocinsav nem egyéb, mint a kaprin- és laurinsav elegye! Redtenbacher professzor büszke lehet ta­nítványára, hiszen annak felfedezése a taní­tómestert is minősíti. Úgy érzi, hogy Görgey rövidesen a katedrán is megállná helyét. S mivel Lembergben (ma Lvov, Szovjetunió) a vegyészeti katedra élén egyik volt tanítványa, Rochieder áll, nem okoz neki különösebb gondot, hogy Görgey számára tanársegédi kinevezést szerezzen az ottani egyetemre. Lemberg, 1918-ig Galicia fővárosa, ez idő tájt a Habsburg-birodalom része. Görgey leendő munkahelyének az ilyvói — így ne­vezték szépapáink hajdanán Lemberget — egyetemnek van egyéb magyar s vegyészeti vonatkozása is: 1783 és 1791 között a főiskola természettanára a kémiával is ka­cérkodó Martinovics Ignác, a magyar jakobi­nus mozgalom vezéralakja! A sors azonban ismét közbeszól, s Görgey — kinek egyéb­ként nem sok kedve van a távoli Lembergbe költözni — megint pályamódosításra kény­szerül. 1847 nyarán meghal Görgey Ferenc, Artúr nagybátyja, s az özvegy az ifjú Görgeyt kéri fel a gazda nélkül maradt toporci birtok igazgatására. Görgeynek tetszik a terv: végre anyagi helyzete is megszilárdulhat s a vegyé­­szetröl sem kell teljesen lemondania, hiszen a kémia ismereteinek mezőgazdasági alkal­mazása már Magyarországon is kezd tért hódítani. „Én Toporcra akarok menni, rendes gazdászati teendőim mellett magyarul jól megtanulni, s pár esztendő múlva valami szerényebb vegytani tanszék elfoglalására törekedni" — veti papírra terveit 1847 őszén. Prágától — Toporcig A toporci meghívás idején Görgey még szo­ros kísérletezéssel dolgozik a kókuszzsír vegyelemzésén. Érthető, hogy addig nem hagyja el Prágát, míg kísérleteit be nem fejezi. S hogy a toporci letelepedést mennyi­re komolyan veszi, arra utal családalapitási szándéka is. 1848. január 12-én váratlanul megkéri a Redtenbacher-család társalko­­dónöje, a francia származású Aubouin Adélé kezét. „Görgey rövid ismeretségünk során sohasem udvarolt nekem. Annál nagyobb volt meglepetésem, amikor egy ízben min­den átmenet nélkül megkért, legyek a felesé­ge" — emlékezik a történtekre Adélé, vagy ahogy Görgey később szólítja, Etelka. Egy új zsírsav felfedezésének dokumentumaival és újdonsült feleségével — 1848. március 30-án esküdnek a prágai evangélikus temp­lomban — Görgey áprilisban elbúcsúzik ta­nárától s barátjától, Redtenbachertól és az ifjú pár Pestet érintve elutazik Toporcra. A pesti megálló fö célja: értekezés Eötvös Jó- 2seffeUaz első felelős magyar minisztérium kultuszminiszterével a József Ipartanoda megürült tanszékének betöltését illetően. Toporcra érve, Görgey rögtön hozzákezd egy vegyészeti laboratórium berendezéséhez s még egyszer alaposan átgondolja a zsírsa­vakkal végzett kísérleteinek eredményeit. 1848. május 21-én postára is adja A Kó­kuszdióolaj szilárd és folyékon zsírsavai című szakdolgozatát a bécsi Akadémia címére. A dolgozat megjelenik majd az Akadémia 1848. évi 3. füzetében, illetve — s ez fonto­sabb lelőhely — a híres Liebig-féle Annalen der Chemie und Fharmacie 1848-as évfo­lyamában. (Magyarul 1907-ben adja közre llosvay Lajos a Magyar Chemiai Folyóirat­ban.) Úgy látszik: Görgey révbe ért, családfő s földbirtokos. Ám a nádor-huszároknál eltöl­tött évek nem múltak el nyomtalanul: a mézeshetek s a nyugodt, vidéki élet idilljét háttérbe szorítják a Pestről érkező hírek. Batthyány kormánya május 17-én felszólítja a volt császári katonatiszteket, lépjenek be az alakuló magyar honvédséghez. Görgey öccse, István pedig azzal a hírrel jön meg Pestről, hogy az egykori nádor-huszárokból egyre többen jelentkeznek a honvédséghez. S ha ez követésre méltó példának kevés lenne, ott a toporci evangélikus lelkész fi­ának esete: Halbschuh Dániel — vagy ahogy a történetírás ismeri, irányi Dániel — a pesti ifjúság egyik vezére. Görgey dönt: 1848. május 26-án Pestre utazik. A volt császári főhadnagy honvédszázadosi ranggal kezdi meg tüneményes katonai pályafutását, amely 140 évvel ezelőtt, 1849. augusztus 13-án Világosnál ér — dicstelen véget. Epilógus 1851 februárjában testes borítékot kézbesít az osztrák posta Klagenfurtba. A címzett: Görgey Artúr tábornok, a feladó: a bécsi császári és királyi Akadémia. A küldemény­ben 40 pengőforint készpénz és egy tucat különlenyomat a Sitsungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften című akadé­miai lapból. A mellékelt okirat értesíti a különlenyomatokon szereplő dolgozat szer­zőjét, Görgeyt, hogy A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól c. értekezését az Akadémia tiszteletdíjjal jutalmazza. Az 1870-es években Adalbert Safarik egyetemi tanár Így vélekedik: ......szilárd meggyőződésem, hogy Görgey képességei alapján korának egyik legkitűnőbb kémikusa lehetett volna". 1908-ban, Görgey 90. születésnapján — Görgey 98 éves korában, 1916-ban halt meg — a Természettudományi Társulat ké­mia-ásványtani szakosztálya egyhangú hatá­rozattal ünnepli Görgeyben „az első magyar chemikus"-t. Dr. KISS LÁSZLÓ 16

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom