A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-11 / 33. szám

Ci Szerelmi báj ital A Kék Fényhez címzett patika az üzleti negyedben a Bowery és az Első út között van. ott. ahol a két utca közt legrövidebb a távolság. A Kék Fény szigorú elvei szerint a gyógyszertár nem arra való. hogy holmi cse­csebecséket, parfümöt vagy fagylaltot árul­jon. Ha fájdalomcsillapítót kérsz, itt nem adnak helyette savanyúcukrot. A labdacsokat itt mind a mai napig a magas receptasztal mögött készítik — a masszát márványlapon kinyújtják, kenötapát­­kával feldarabolják, a mutató- és hüvelyk­ujjukkal megformázzák, kalciumos magné­ziummal meghintik, és apró, kerek kartondo­bozokban árulják. A patika előtt, az utcasar­kon vidám, kócos gyerekek hancúroznak, a gyógyszertár polcain várakozó köhögés elle­ni cukorkák és kanalas orvosságok megannyi leendő fogyasztója. Ikey Schönstein, a patikussegéd,'az éjjeli szolgálatot látta el a Kék Fényben, s a vevők igaz barátja volt. így van ez a város kejeti negyedében, ahol a gyógyszerészek szive még nincs köböl. Itt, nagyon helyesen, a patikus a tanácsadó s gyóntató is egy sze­mélyben, ügyes és buzgó hittérítő és nevelő; tisztelik a tudását, és áhitattal hallgatják mély értelmű bölcsességeit, bár az orvossá­gait gyakran érintetlenül öntik bele a lefolyó­ba. Ikey szemüveges, kampós orrát, ösztö­­vér, tudományos, gömyesztett alakját jól is­merték a Kék Fény környékén; az emberek gyakran kérték ki a tanácsát. Ikey két utcasarokkal odább lakott, Mrs. Riddle-nél, ahol reggelit is kapott. Mrs. Riddle-nek volt egy Rosy nevű lánya. De mit köntörfalazzak, az olvasó alighanem kitalálta már: key imádta Rosyt. A lány volt gondola­tainak tinktúrája, a kvintesszenciája minden­nek, ami vegytiszta és gyógyhatású — nincs az a gyógyír, ami felér vele. Csakhogy Ikey félénk ember volt, s nehézkes, aggályoskodó természete nem sok reményre jogosította fel. Ikeynek Chunk McGowan volt az üröm az örömben. Mr. McGowan is azon igyekezett, hogy elkapja Rosy ide-oda villantott ragyogó mo­solyát. De ö nem a pálya szélén állt, mint Ikey; ö közvetlen közelről kapta el a moso­lyokat, akár a pingpongütőröl a labdát. Ugyanakkor Ikeynek jó barátja és vevője volt. s gyakran állított be a Kék Fény patikába, hogy bejódoztasson valami horzsolást, vagy angoltapaszt tétessen egy vágásra, amelyet a Boweryn töltött kellemes estén szerzett. Egy délután Mr. McGowan csendesen, fesztelenül besétált a patikába, s a maga kedves, simára borotvált, kemény, fékezhe­­tetlen s jóleikü mivoltában letelepedett egy székre. — Ikey — mondta barátjának, amikor az leült vele szemben a mozsarával, hogy a benzoegyantát porrá törje —, jól figyelj arra, amit mondok. Valami jó szer kéne nekem, ha van a patikádban megfelelő. Ikey jól megnézte Mr. McGowan arcát, de ezúttal nem látta rajta a küzdelem szokásos nyomait. — Vedd le a kabátodat — parancsolta. — Úgy látszik, kést döftek a bordáid közé. Számtalanszor megmondtam már neked, hogy azok a digók egyszer majd kikészíte­nek. Mr. McGowan elmosolyodott. — Nem ők. Nem a digók — mondta. — Hanem a diagnózisod azért stimmel. A kabá­tom alatt, a bordáim tájékán fészkel a baj. Ide hallgass, Ikey! Rosy meg én ma este megszökünk és megesküszünk. Ikey a bal keze begörbített mutatóujjával fogta a mozsár peremét; a hír hallatára hatalmasat csapott a mozsártörővei az ujjá­­ra, de meg sem érezte. Mr. McGowan arcá­ról eközben lehervadt a mosoly, tekintete immár tanácstalan, bús kifejezést öltött. — Igen ám. de csak akkor lesz esküvő — folytatta —, ha Rosy addig kitart az elhatáro­zása mellett. Két hete vitatkozunk a szökés­ről. Egyik nap azt mondja: jó, s még aznap este azt mondja: nem. Aztán mégiscsak megállapodtunk a ma estében, s Rosy ezút­tal két teljes napon át megmaradt az „igen" mellett. Csakhogy estéiig még öt óra van hátra, és én attól tartok, hogy amikor majd cselekedni kell. Rosy cserbenhagy. — Azt mondtad, valami szert akarsz — jegyezte meg Ikey. Mr. McGowan zavartan feszengett, ami szöges ellentétben volt szokásos viselkedé­sével. Összesodort egy csodaszereket hirde­tő kalendáriumot, s jobb ügyhöz méltó buz­galommal feltekerte a mutatóujjára. — A világ minden kincséért sem szeret­nék e kétszeres akadály miatt rosszul rajtolni — mondta. — Kivettem egy kis lakást Har­lemben, az asztalon krizantém, a teáskanna alatt csak meg kell gyújtani a lángot. És fölfogadtam egy papot, aki este kilenc óra harmincra vár bennünket a lakásán. Sikerül­nie kell. Ha Rosy meg nem gondolja magát. Mr. McGowan elhallgatott, ismét hatalmá­ba kerítette a kétség. — Nem értem — mondta Ikey kurtán —, hogy függ ez össze azzal a bizonyos gyógy­szerrel, és mit tehetek én ebben az ügyben. — Az öreg Riddle egy csöppet sem kedvel engem — mondta a gondterhelt kérő, to­vább sorolva érveit. — Egy hét óta nem engedi, hogy Rosy bárhová is kitegye velem a lábát. Riddle-ék már rég kidobtak volna, ha nem sajnálják elveszíteni a kosztosukat. Pe­dig húsz dollár a heti fizetésem, s Rosynak nem lenne oka megbánni, hogy Chunk McGowan köti be a fejét. — 'Bocsáss meg. Chunk — mondta Ikey —, receptet kell készítenem, nemsokára jön­nek érte. — Mondd csak — szólt McGowan, hirte­len feltekintve — mondd csak Ikey, nincs valami készítményed, valami porod, amit be lehetne adni a lánynak, hogy jobban szeres­sen engem? Ikey arcán a felvilágosodott ember fölé­nyes, gúnyos mosolya suhant át, de még mielőtt válaszolhatott volna, McGowan foly­tatta : — Tim Lacy mesélte nekem, hogy egy külvárosi javasasszonytól kapott ilyen port. Szódavízben beadta a lánynak, akinek udva­rolt, és az első adag után irtózatosan meg­nőtt a lány szemében, s attól fogva más férfira rá sem nézett. Két hét múlva meg is esküdtek. Chunk McGowan nem csupán erős fickó volt. Ha Ikey jobban tud olvasni az emberek lelkében, észrevehette volna, hogy a nagyda­rab McGowant finom rugók mozgatják. — Úgy gondoltam — folytatta Chunk re­ménykedve —, ha adnál valamilyen port, hát ma este vacsora közben beadnám Rosynak. Az talán majd erőt önt belé; nem táncol megint vissza, s akkor meglógunk. — És mikorra tervezed ezt az őrültséget? - kérdezte Ikey. — Kilenc órára — mondta Mr. McGowan. — Hétkor van a vacsora. Nyolc órakor Rosy azt mondja majd, fáj a feje, és aludni megy. Kilenckor az öreg Parvenzano beenged az udvarára, a szomszéd udvarban ugyanis Riddle kerítéséből hiányzik egy deszka. Azon a résen átjuthatnék Rosy ablaka alá, és lesegíthetem őt a macskalétrán. Kora este kell nyélbe ütni a dolgot a pap miatt. Megy is majd minden, mint a karikacsapás, ha Rosy nem hagy cserben a döntő pillanatban. Ké­szítenél nekem ilyen port. Ikey? — Chunk — mondta —, a gyógyszerész­nek igen óvatosan kell kezelnie az efféle szereket. Te vagy az ismerőseim közül az egyetlen, akinek a kezébe mernék adni egy ilyen port. De hogy lásd, kivel van dolgod, elkészítem, s majd meglátod, hogy Rosy azután miként vélekedik rólad. Ikey a pult mögé állt, s ott porrá tőrt két vízben oldódó tablettát; mindkettő tizenhat milligramm morfiumot tartalmazott. Hogy a készítmény többnek lássék. hozzáadott egy kis tejcukrot is, és a keveréket gondosan összehajtogatott papírba csomagolta. Ha felnőtt ember beveszi ezt a port, néhány órára mély álomba merül, de egyéb baja nem esik. Ikey átadta McGowannek a készít­ményt, s meghagyta neki, hogy lehetőleg folyadékban adja be. A hátsó udvar lovagja hálás köszönetét mondott, s boldogan távo­zott. Hogy micsoda körmönfont ravaszsággal járt el Ikey, nyomban nyilvánvaló lesz, ha megtudjuk, mi volt a következő sakkhúzása. Elment Mr. Riddle-hez, leleplezte előtte Mr. McGowan szökési tervét Rosyval. Mr. Riddle kövér, vérmes férfiú volt, a gyors tettek embere. — Köszönöm — mondta kurtán Ikeynek. — Az az átkozott ír naplopó! A szobám éppen Rosy szobája fölött van. Vacsora után mindjárt felmegyek oda, és puskával várom a csirkefogót. Ha bemerészkedik az udvarom­ba. istenemre, nem lakodalmi hintón megy el onnét, hanem mentökocsin. Mivel Rosy órák hosszat szunnyad majd, s az előre figyelmeztetett vérszomjas atya fegyverrel várakozik az emeleten, Ikey biz­tosra vette, hogy vetélytársa csúfos veresé­get szenved. Reggel nyolckor szolgálatba lépett a nap­pali segéd, s Ikey sietve indult haza Riddle­­ékhez, hogy megtudja a fejleményeket. S lám, alighogy kilépett a gyógyszertár ajtaján, ki más ugrik le a robogó villamosról, mint Chunk McGowan. Igen, a boldogságtól su­gárzó Chunk McGowan, s diadalmas mosoly­­lyal megragadja a kezét. — Sikerült — mondta üdvözült képpel. — Rosy másodpercnyi pontossággal érkezett a macskalétrához, s kilenc óra harminc perc­kor megérkeztünk a tiszteleteshez: Rosy most fent van a lakásban, kék kimonóban: lágytojást főzött reggelire. Úristen! Micsoda szerencsés fickó vagyok! Gyere el hozzánk valamelyik este. Ikey, meghívlak vacsorára. — És... a por? — hebegte Ikey. — Hát persze, a por, amit tőled kaptam! — csapott a homlokára Chunk vigyorogva. — Nos, azzal a következő történt: vacsorá­hoz ültem tegnap este Riddle-éknél. néztem Rosyt, s azt mondtam magamban: Chunk, ha el akarod venni a lányt, hát vedd el becsületesen, ne csinálj semmiféle hókusz­pókuszt egy ilyen nagyszerű teremtéssel! így hát mégsem vettem elő a zsebemből azt a bizonyos papirost. Aztán egy másik illetőre esett a szemem, aki szintén az asztalnál ült, s azt mondtam magamban, ez az egyén nem érez kellő-szeretetet a jövendőbeli veje iránt; kivártam a megfelelő pillanatot, s a port beleszórtam az öregúr kávéjába. Hát igy volt. Kilényi Mária fordítása 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom