A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 32. szám
A szépség születése UNGVÁRI TAMÁS LEGÚJABB KÖNYVÉRŐL Nem gyakori az Összegező irodalomelméleti magyar kézikönyvek megjelentetése az utóbbi évtizedben. Ha az egyes műfajok kérdésköréről nepvilágot is látott néhány kiadvány, az is inkább módszertani alapozásával és vonatkozásaival tűnt ki. Többek között ezért is figyelmet érdemel Ungvári Tamásnak az elmúlt évben a Kozmosz Könyvek sorozatában megjelent legújabb müve, melynek alcíme pontosítja tartalmi irányultságát: Bevezetés az irodalomelmélet alapfogalmaiba. Nem normákhoz ragaszkodó irodalomelméleti kézikönyvet szándékozott írni Ungvári, és nem is egyfajta kutatás pillanatnyi állapotáról tudósit. Célja inkább az. hogy a témában fontosnak tartott gondolatait olyan csomópontok köré gyűjtse, melyekkel a hétköznapi olvasó is találkozhat, ha irodalomról szóló kritikákat, tanulmányokat és esszéket olvas. Lényegében tehát a közvetítő „tolmács" szerepét vállalja az irodalmi mű és olvasója között, főként azért, mert észrevételei és rátalálásai azt bizonyítják, hogy számos irodalomelméleti fogalom az eddiginél pontosabb megvilágítást és magyarázatot igényel. Az esztétika, a retorika, a stilisztika tárgykörében ui. az egyes kutatók és iskolák nem egyszer különböző szempontok hangsúlyozásával mást és mást állítanak egy fogalomról vagy kérdéskörről, a sokféleség és fogalmi tisztázatlanság pedig nagy mértékben zavarja a műalkotás megértését. Ungvári könyve előszavában saját bevallása szerint is arra törekszik, hogy „problémaérzékenységet ébresszen olvasójában, s elősegítse önálló tájékozódását az irodalom világában". E küldetéses feladat hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a szerzőt — műfajelméleti munkái jól ismertek e kérdéskörből. Több könyve közül felelevenítésként említem csupán műfajelméleti szintézisét (Poétika. 1967), drámaelméletét (A modern tragikum — tragikus modernség, 1966), vagy a próza kérdéseivel foglalkozó munkáját (Regény és az idő, 1977). A kötet első nagyobb fejezete (A szépség szabadságharca) a mimészisz (utánzás) és a poiészisz (költői teremtés) szempontjából veti fel a művészet és az alkotás problémájának megvilágítását, s úgy kezeli azokat, mint abszolút állapotukban csak elméletileg létező kategóriákat, amelyek a gyakorlati megnyilvánulásukban kiegészítik egymást. Történelmi vonatkozásban ennek a két fogalomnak az egymás elleni harcából, dialektikus viszonyából alakult ki az esztétika (amit magyarítva széptannak is hívnak). Az utánzás és teremtés különbözősége és viszonya egyébként a modern esztétika alapfogalmainak viszonylagos stabilitását és definiálja az érdekesség, a jelenség és a mozgó fogalmak (amelyek a teremtés és az utánzás sajátos keveredési arányaiból jönnek létre) szerepét és jelentőségét. így jut el a szerző a művészi korszakok néhány kiemelt kérdésének boncolgatásához. Irodalomelméleti kategóriák foglalkoztatják elsősorban, s azokat fejlődésük történetiségében vizsgálja. A modem és antik, a régi és új, a hanyatlás és megújulás vitája és harca a művészetek mozgásában elfoglalt helye köti le figyelmét, múlt századok filozófusai, költői és esztétái nézeteinek példáival mélyíti témáit: élmény vagy ész. művészet és tudomány, ízlés és zseni problémakörének tág értelmezésére nyílik így lehetősége. Érinti korszakunk és a művészet autonómiájának összefüggéseit, felderíti az újabb keletű ellentmondásokat, miközben hangsúlyozza, hogy az esztétika kiválásának és önállósodásának folyamata korántsem szakította el a művészeteket a társadalom általános teóriájától — sőt az egész folyamat biztosította integrációjuk lehetőségét. A retorika szerteágazó kérdésköréből Ungvári rövidebb-hosszabb írásokban, de kimerítően foglalkozik néhány idevágó témával (A retorika problémái). Ezek közül a beszéd funkciójáról, a jelek rendszeréről, a köznyelvről elmondottakban már eddig is sok ismert dologra bukkanhatunk, eredetiségével tűnik ki viszont a hermeneutika (magyarázattan, értelmezéstan), a szegmentálás (az irodalmi mű rétegekre osztása) és a fordítás (mely lehet nyelvek közötti és nyelven belüli) elméleti és gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata. Külön érdeklődésre számíthat a kötetben Az irodalmi mű című fejezet, melyben bevezetőként az irodalmi mű lényegéről, esztétikai funkciójáról, az irodalmi szövegek jellegzetességéről (ami elválasztja minden más közlés rendszerétől) olvashatunk fejtegetéseket. Ungvári az irodalmi műalkotást „kiegyensúlyozatlan rendszereként fogja fel. melynek részei állandó mozgásban vannak, s egymást feltételezik. Külön értekezik a műalkotás szerkezetének mozgásáról, az egyes részek önállóságáról, s ahhoz, hogy az „irodalmi igazság" gondolatát (mely mindig a kompozíció egészében fejeződik ki, és sohasem pusztán annak részeiben) megvilágíthassa, megismerteti olvasóját a „státus" fogalmával, amely a műben „kifejeződő nézetek konfliktusát" jelenti. Ethosz és pátosz, szillogizmus, omisszió, általános és tipikus, elbeszélés vagy leírás, karakter, relativitás és perspektíva és egyéb más fogalmak és segédfogalmak alkotáshoz és megértéshez egyaránt szükséges erkölcsi, filozófiai, pszichológiai tartalommal telített kategóriák válnak világossá a fejezet megismerése nyomán. A kötet legelvonatkoztatottabb és elméletileg legalaposabban előkészített része ez, tudományos vonatkozásban a legtöbbet felmutató fejezetek sora. melynek egyes érintett anyagát nem is minden irodalomelméleti kézikönyv tartalmazza. Mondhatnánk azt is. hogy valójában szövegezett irodalomelméleti tematikai lexikonról van szó — az egyes alfejezetek süritettsége. a fogalmak viszonyrendszere is ezt látszik szolgálni. A kötet utolsó nagyobb fejezete a stílus és a műfaj, mint az irodalmi mű formai tulajdonságainak kérdéseivel foglalkozik. A történeti szemlélet aspektusai ebben az esetben is teljes mértékben érvényesülnek és egyben betetőzik ill. kiteljesítik a kötet előző részeit. Arisztotelész. Shakespeare, Goethe, Jakobson, Makiewicz, Saussure, Barthes, Wellek- Warren, Lukács György és számos más szakvéleményt formáló író és tudós gondolatainak tükrében jelennek meg a stilisztikai, műnemi és műfaji kérdésekre fogalmazott válaszok. Itt sem marad figyelmen kívül a műalkotás és befogadója közötti kapcsolat minősítése, a katarzis lényegének jellemzése, melynek felszabadító ereje elsősorban abban nyilvánul meg, hogy átélhetővé teszi az ember sorsfordító gondjait, megmozgatja nembeli képességeit, ráébreszti saját maga jobb megismerésére és belső lehetőségeinek feltárására. Szerzőnk otthonosan mozog a világirodalomban, hivatkozási alapjául gyakran szolgálnak klasszikusok. Egész értékrendszerében olyannyira központi helyet foglal el a klasszikus értékek hierarchiája, hogy magyar irodalmi példákra való utalást nem is találhatunk a kötet anyagában. A téma tudományos szakirodaimából is csak elvétve bukkanhatunk magyar szerzőkre és magyar nyelven íródott forrásokra, általában szinte mindig angol, német, francia és egyéb más idegennyelvű szakirodalomra támaszkodik. Stílusára a tudományos esszé műfaji sajátosságai jellemzőek, s talán éppen ennek következtében az egyes fejezeteken belül töredezettség figyelhető meg, végig nem vitt gondolatmenetekkel (vázlatossággal, kidolgozatlansággal) is találkozhat az olvasó. ALABÁN FERENC Új helyiség — elavult körülmények A Királyhelmeci (Králóvsky Chlmec) Városi Nemzeti Bizottság néhány évvel ezelőtt átadott épülete emeletén többek között a könyvtár is helyet kapott. Új a hely, a könyvtár dolgozói mégis változatlan körülmények között várják az olvasás híveit. Hiszen technikai ellátottsága mitsem változott, s ezen a téren bizony ráférne egy két újítás. A könyvtár vezetője. Frantisek Svrátka a kölcsönzésekről, rendezvényekről és a gondokról beszélt. — Az ötvenezer darabot számláló könyvállományunk három szűkös helyiségben van felhalmozva. A választék sokrétű — a meséskönyvektől kezdve az ifjúsági regényeken át egészen a tudományos ismereteket nyújtó irodalomig sok minden megtalálható a polcokon, magyar és szlovák nyelven egyaránt. A könyveken kívül folyóiratokat — külföldieket is — és 270 darab lemezt tartunk. Az olvasnivalót egy hónapos időtartalomra kölcsönözzük ki, a lemezeket viszont csak itt lehet hallgatni. Az iskolákkal közösen hónaponként két alkalommal különféle előadásokat szervezünk. Ezeknek a rendezvényeknek a legfőbb célja a taglétszám növelése, s egyben a tanulóifjúság ösztökélése a könyvolvasás szeretetére. Az elmúlt évben huszonhárom alkalommal látogattak el az iskolások könyvtárunkba. Ismerkedtek a könyvtári munkával, közösen megemlékeztünk a jelentős évfordulókról, részleteket olvastunk fel egy-egy hazai író művéből. A Csemadok és a Nőszövetség alapszervezeteivel karöltve Író—olvasó találkozókat szerveztünk a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőivel, többek között Grendel Lajossal, Mécs Józseffel, Dobos Lászlóval, Gál Sándorral, Gyimesi Györggyel. Királyhelmecen. bár a Bodrogköz központjának számit, és lakossága jóval meghaladja a tízezer főt, a könyvtár állandó olvasójának száma csupán másfél ezerre tehető. Az olvasást gátló okok ismertek. Hivatkozhatunk korunk kulturális rákfenéjére, „a papucskultúra diktatúrájára", de azt sem kell elfelejteni, hogy az igényesebbeknek saját házi könyvtáruk van, s ők nem látogatják ezt az intézményt. A kölcsönzők legnagyobb táborát a tanulóifjúság és a nyugdíjasok alkotják. Frantiáek Svrátkától továbbá azt is megtudom, hogy a könyvtárnak — az iskolákon kívül — hat községben van kirendeltsége. A vidéki könyvtárakat önkéntesek vezetik, nem sajnálva szabadidejüket. Általában negyedévenként egyszer módszertani feladatokat oldanak meg. tanácsokat kapnak és természetesen egyeztetik a könyvek átszállításának időpontját. A könyvtár főleg délelőttönként a legforgalmasabb. A polcok oldalain feltüntettük a kötelező olvasmányok jegyzékét, ez igen jó szolgálatot tesz az iskolásoknak. Sajnos, csak néhány asztal, szék áll a legújabb sajtótermékek iránt érdeklődök rendelkezésére. Lemezeket is csak ritkán lehet hallgatni. Elszomorító, hogy az egyes folyóiratok évfolyamai is bekötetlenül tornyosodnak egy inkább raktárnak nevezhető helyiségben. A kellő anyagi feltételek hiányában az értékes folyóiratok többnyire a szemétbe kerülnek. A gyorsan fejlődő városba bizony elkelne egy korszerűbb körülmények között működő könyvtár, amely nemcsak kölcsönzésre lenne hivatott, hanem egyéb szolgáltatásokat is nyújthatna. ISKI IBOLYA Kobák ! é.<!7fó ■ A nnov fi 11
