A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
KOMENSKYVAL A FÖLDSZINTEN kétséges, hogy az ellenforradalom oldalán áll és alkotmányossága csak a nép félrevezetését szolgálja. Országszerte kibontakozott a köztársasági mozgalom, mely azonban ekkor még nem tudta elérni a hitelét vesztett király trónfosztását: a burzsoázia képviselői is megrettentek a nép forradalmi hangulatától s a monarchia fenntartása mellett foglaltak állást; úgy gondolták, a királyság intézménye számukra is védelmet jelent a forrongó tömegekkel szemben. A félelem volt a tanácsadójuk akkor is, amikor 1791. július 17-én a király lemondását követelő tömegbe lövettek: a véres esemény a Mars-mezei mészárlás néven vonult be a történelembe. 1791 őszén az Alkotmányozó Nemzetgyűlés átadta a helyét a Törvényhozó Nemzetgyűlésnek, melyben az alkotmányos monarchia hívei képezték a jobboldalt, akik a liberális arisztokrácia s részben a nagypolgárság érdekeit képviselték. A velük szemben álló baloldali csoport a középpolgárság és a gazdag parasztság érdekeit védelmezte; e tömörülés legkiemelkedőbb vezetői — Brissot, Vergniaud — Gironde megyéből származtak, ezért girondisták néven lettek ismertté. A nemzetgyűlés — és végsösoron a nemzet — megosztottságát is számba vevő király ekkor már a külföldi beavatkozásba vetette minden reményét s az európai hatalmakkal vívott háború mielőbbi kirobbantására törekedett. Egészen más okból, de háborúpártiak voltak a girondisták is: képviselőik az elnyomott népek felszabadításának szükségességéről, „az egyetemes szabadság keresztes hadjáratáról" beszéltek, ám korántsem csak e fennkölt cél vezérelte őket: tisztában voltak azzal, hogy a vagyonos osztályok számára milyen előnyös a nép elégedetlenségét és haragját a külső ellenségre irányítani, s azt is tudták, hogy a háború üzletnek sem rossz. A király régi hatalmának visszaállítását, a burzsoázia nemrég kivívott hatalmának konszolidálását várta a fegyveres konfliktustól, amely ellen csak Robespierre, Danton és néhány demokrata emelte fel szavát: Robespierre tisztában volt az udvar szándékaival, a háború veszélyeivel, de figyelmeztető szavai süket fülekre találtak; a nemzetgyűlés 1792. április 20-án a király javaslatára hadat üzent Ausztriának. Sem az uralkodó, sem a girondisták nem sejtették, hogy e hadüzenet döntő lépés volt a saját bukásuk felé. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Néhány napja azon töprengek, hogy is néz ki a diplomám. Rá kellett jönnöm, hogy még nem is láttam. Nem mintha nem lett volna rá elég időm, de tudja fene, sose volt rá alkalom. Amikor az oklevélátadáskor kezembe kaptam a szép, hengeralakú tokban, egy megkönnyebbült sóhajt nyomtam el magamban a hivatalosan mosolygó prodékán előtt. Még azt hihetné — gondoltam —t hogy alig vártam tanulmányaim befejeztét. Ezért inkább az elvárt, jövendő szent feladat tudatában levő arcot vettem fel, és fordultam meg a szűk sorokba rakott székeken szorongó tömeg felé, amerre rokonaimat sejtettem. Egy tétova mozdulatot tettem, amely a ceremónia előtti két órai gyakorlás eredménye, egy meghajlás akart lenni, azután visszaballagtam a még oklevelük átadására váró — most már — kollégáim sorfala mögé. Annyi rendbontást azonban megengedtem magamnak, hogy a vaskos tokot egy picit megbillentsem, és így fedőlapján elolvashassam nevemet, hogy a sok egyforma hengerből tényleg a sajátomat kaptam-e. Miután erről meggyőződtem, nyugodt lelkiismerettel adtam át az ünnepség befejeztével az engem megrohamozó családtagjaimnak. Azok a gratulációk után kézről kézre adták, majd édesanyámnál állapodott meg, aki még Kölcsönszavak hangfejlődése Kalász — Klasy Község a Nyitrai járásban. 1282-ben Kalaz, Kaluz, 1664-ben Kalász alakban volt feljegyezve. A török adóösszeírás 1664-ben 34 fejadóköteles férfi lakosa és 22 háza (háztartása) volt. A búzatized 95 kejlet. a kevert gabonáé 80 kejlet, a must tized 330 pintet tett ki. Egy családra átlag 4 db egy éven felüli sertés esett. A malacokat nem tartották számon, mert azokért nem kellett adót fizetni. Az évi összadó 6 676 akcsa, azaz 100 magyar forint volt. A település neve a káliz népnévből ereden. A kálizok iráni (perzsa) eredetű népcsoport. A 12. és 13. században jelentős szerepet játszottak Magyarország pénzügyeinek intézésében. Már az Árpádok idején királyi vám- és adószedők voltak, s mint ilyenek a különféle pénzek között jól kiismerték magukat és pénzváltással foglalkoztak. Emléküket néhány településnév őrzi. Jató — Jatov Már 1245-ben két birtok (puszta) volt Jatho néven feljegyezve. Mind a kettő Tornóc (Trnovec) mellett fekszik és hozzá tartozott. Az 1664. évi török adóösszeírásban is fel van jegyezve mindkét Jató, melyek akkor lakatlanok voltak. A két puszta földjét a tornóciak művelték is. 350 akcsa (öt forint) adót fizettek a földek használatáért az esztergomi török földesuraknak. A Tornóc településnév magyarázatánál (lásd Hét 1988. évi 17. sz.) megtudtuk, hogy az első telepesek, (vagy csak a földesuruk), besenyők voltak, s a Jató név jelentését a ebben a zűrzavarban is tudott vigyázni minden apróságra. Az aula lépcsőin lefelé még visszanéztem a bejárat fölött elhelyezett Komensky mellszoborra, amelyet minden vizsgára menve megbámultam. Nem mintha annyira tetszett volna a műalkotás, inkább afféle diákbabonából. Voltak akik köbe rúgtak vizsga előtt, vagy netán ráléptek, mint Radnóti. Én ezt a szobrot választottam kabalának. Babonás azért nem lettem, még azután sem, hogy pedagógiából épp Komenskyt húztam. Nem volt könnyű munkahelyet találni, pedig a fővárostól legalább százötven kilométerre keresgéltem. De végül sikerrel jártam. Összeszokott kollektíva fogadott magába, egy egész jó iskolában. Az első. ami megfogott, egy mellszobor volt, közvetlenül a bejárat mellett. Igaz, nem olyan monumentális, mint vizsgáim segítője, de azért Komensky volt ez is. -Szerényen húzódott meg a fal mellett egy alacsony pádon. Talán a szobornak köszönhető, hogy magabiztosabban léptem a gyerekek elé, akik szerencsére hamar elfogadtak. A kollégáimmal sem volt nehezebb helyzetem. El is láttak mindjárt egy tucat jó tanáccsal. Móra Ferenc kezdő tanítóskodása jutott eszembe, amikor felsőlövői kollégái a méterrudat ajánlották neki bemutatkozása segítőjéül. Nem A név eredeti alakja Jatak lehetett, mely jatag — jatau és végül jatóvá fejlődött. A jatak szó számos török nyelvben megvan és alapjelentése 1) ágy, 2) folyómeder, (kiszáradt, feltöltödött) tó, vagy folyó medre, lapály. És valóban: Tornóc és Alsó Jató között, illetve mellett ma is látható egy holtág, mely valószínűleg a Vág egy régi elágazása volt. Vecse —- Veőa Község a Galántai járásban, Vágsellye mellett. 1246-ban és 1570-ben mint falu szerepel Vecse alakban. Érsekújvár elfoglalása (1663-ban) után azonban a lakosság elmenekült. Az 1664. évi török adóösszeirásokban már csak mint puszta szerepel. Évi adója 350 akcsa (5 magyar forint) volt. Az elnevezés alapja a besenyő népnév egyik változata: Bese, Vecse. A név azt bizonyítja, hogy az első telepesei besenyők voltak, Tornóchoz hasonlóan. Korinci — Kurinec Rimaszombathoz (Rimavská Sobota) tartozó puszta. A helynév sokszor szerepel a 17. századi okiratokban. A török nyelvű hódoltsági okiratokban Korindzsa, Korindzsi, Korundzsa alakban, az egykorú magyar feljegyzésekben pedig következetesen Korinci alakban. A helynév alapja régi török eredetű személynév, mely már az ótöfök kéziratokban is szerepel Korundzsi (Koruncsi) alakban. Mint már régebben említettem (lásd Hét 1987. évi 43. és 44. sz.), a kereszténység felvétele után még néhány száz évig divatosak voltak a „pogánykori", többnyire ótörök nyelvi eredetű személynevek A Koruncsi (Korincsi) személynév alapja a korúikon-) ige, mely számos török nyelvben megvan és „óv, véd, védelmez, őriz, megőriz" jelentése van. Az alapigéből szabályosan mintha az én tanácsadóim püfölnék a szófogadatlanabb nebulókat, — csak éppen elrettentésül, a tisztelet végett — bizonygatták néha. — A gyerek addig rossz, mig unatkozik — érveltek ilyenkor fiatalos hévvel. A tapasztalat döntött: figyelni a tanulók viselkedését és irányítani azt. Először csak a folyosókon lestük a gyerekek minden lépését; miután azok a mellékhelyiségekbe kényszerültek, majd az öltözőkbe vizslató pillantásaink elől. Ma én ügyelek az öltözők előtt. Csaknem két órát kell itt álldogálni a délutáni órákban, mig az utolsó gyerek is el nem megy végre haza. Ha nem jön senki, letelepedek a kis asztalkára Komensky mellszobra mellé. A napfényről hirtelen belépő nehezen állapítaná meg, hogy a félhomályos sarokban levő asztalkára nem két szobrot helyeztek-e. A gyerekek sem vesznek észre rögtön, ahogy csatalovakként ledübörögnek a lépcsőkön, előre örülve a kinti napsütésnek. Azonban néhány lépés után, mint akiket szíj ránt vissza torpannak meg, és sétálnak be az öltözőkbe, magukon érezve kísérő tekintetemet. Felállók, mondanék valamit, de aztán viszszaülök Komensky mellé és a vállára könyökölök. CS1CSAY KÁROLY Bős — Gabéíkovo Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Duna bal partján. 1264-ben Beus, később Böös, Bős alakban sokszor szerepel a történelmi forrásokban. 1948 óta Gabcíkovo a hivatalos neve. A helynév alapja az ómagyar „bő" szó, amely hosszú hangfejlődés eredménye. Ugyanis azoknak az -ó, vagy -ő hangra végződő szavaknak és neveknek a csoportjába tartozik, amelyek eredetileg -ak. -ek, -uk szótagra végződtek. (Ezekről részletesen szóltam Csallóköz nevének magyarázatánál (Lásd Hét 1987. évi 39. és 40. sz.). A bő szó valószínűleg ótörök jövevényszó a magyarban. Eredeti jelentése: 1) gazdag, busás, bőséges, 2) bőség, gazdagság. Big, beg, bek alakban számos török nyelvben megvan. Az oszmán-törökök méltóságnévként alkalmazták és ilyen minőségben elterjedt az európai nyelvekben is. A magyarban főleg a hódoltság idején honosodott meg a bég, beglerbég, szandzsakbég méltóságnevek egyik komponenseként. A szóvégi -g hang a nyelvfejlödés folyamán fokozatosan -j hanggá alakult. Ma is megtisztelő a cím a bey, és egyenrangúnak tartják a francia monsieur és az angol mister megszólítással, címmel. A Bős helynév annyit jelent, hogy „olyan település, melynek bője, bégje, azaz hatalmas ura van". Bős volt tehát a „hatalmas úr" székhelye. A történelmi forrásokból azonban nem sokat tudunk meg róla. Annál többet mondanak a helyi és környékbeli gazdag mondák és legendák. Ezek tudni vélik, hogy Bősön székelt a „tatár hercegnő", akit nagyon szerettek és tiszteltek és akinek teljes odaadással hódoltak. Hét falu tartozott fennhatósága alá és fizetett neki adót. BLASKOVICS JÓZSEF LnJ KINCSÜNK AZ ANYASIVHV török főleg besenyő nyelvekben kell keresnünk. Nyomra vezet a szóvégi -ó hang. Mint Csallóköz nevének magyarázatánál részletesen kifejtettem, hogy a mai -ó, -ő-re végződő szavak és nevek egy csoportja érdekes, de jól követhető hangfejlödésen ment át. (Lásd Hét, 1987. évi 39. sz.). képzett Korincsi (Korundzsi) szó jelentése kissé homályos. Lehet: 1) védő, oltalmazó, őrző, óvó, vagy 2) mint „védőnév": aki védett, aki meg van kiméivé, ti. a gonosz szellemektől, szemveréstöl, elvarázsolástól stb. 11
