A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 6. szám
SZÉLJEGYZET Gát József a magával hozott saját kiadványát dedikálja. A Szent Jupát utasa volt... A Csemadok Galántai Alapszervezetének népművelési klubja, mely februárban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját, évről évre egyre igényesebb műsorokat vonultat fel. A tavalyi őszi-téli időszak egyik legsikerültebb, diavetítéssel egybekötött előadását Gál József mérnök tartotta, aki Fa Nándorral kettesben a Szent Jupát nevű vitorlásukkal utazta körül a Földet. Az út által világhírnévre szert tett utazó vonzó módon beszélt a kezdeti nehézségekről, melyek a Szent Jupát építésénél adódtak, az utazás előkészületeiről, annak lefolyásáról. Felvételein bemutatta a kalandos vitorlásút egyes állomáshelyeit, érdekességeit, az egyes világrészeken élő magyarság által rendezett fogadásokat, sikereket és kevésbé vidám epizódokat. Legkedvesebb emlékei egyikének a fia születéséről szóló hirt említette, majd a három hónappal későbbi ausztráliai találkozást feleségével, Judittal és az akkor három hónapos fiával. — A somorjai (Samorín) Csalló népművészeti együttes és a Csali gyermektánccsoport neve szorosan összefonódott a Valacsay házaspár nevével. Vajon ez a kettős kötődés — egyszer mint házastárs, egyszer mint csoportvezető társ — nem okoz-e családon belüli gondokat ? — Még sohasem volt ebből baj — válaszol Valacsay Franciska —, összehangoljuk a munkát, nagyon ritkán ütköznek az érdekek. Ugyanazon a napon tartjuk a próbákat, a gyerekeket visszük magunkkal, ők is a csoport tagjai. így a többi nap a családé lehet. Nem mondom, volt már rá példa, hogy törni kellett a fejünket, hogyan egyeztessük a családi, a házastársi, a munkahelyi feladatokat és a csoport érdekét, de valahogy valamit mindig sikerült kitalálnunk. Családon belül az az alapelv, hogy segítjük egymást. — Milyen mértékben életszükséglet és mennyire „csak" kedvtelés a csoporttal való foglalkozás? — kérdezem Valacsay Istvánt. — Nem kedvtelés, bár kedvvel csinálom, inkább életszükséglet ez számomra. Ha egy hétig nincs próba, már nagyon hiányzik. De nagy szerepet játszik a felelősségtudat is: ha eddig csináltuk, akkor folytatni kell tovább! Néha nagyon fáradt vagyok, főleg olyankor, ha a csoport nem érzi magáénak a táncot. Távlati terveiről elmondta, hogy feleségével és fiával együtt egy újabb vitorláskörút előkészítésén dolgoznak, melyet tudományos céllal, biológiai, hidrológiai, rádiótechnikai megfigyelésekkel szeretnének egybekötni. Az erős akarattal rendelkező feleség Judit, a férjét Galántára is elkísérte, s ő az utazás kezdetéig tengerhajózási vizsgát tesz, a férj pedig gazdasági és adminisztratív akkor meginog az én hitem is, de újra élni kezd, ha olyan gyerekek táncolnak a csoportban, mint most. Ezek valósággal kikövetelik a kemény próbát. Kedvvel és szívesen táncolnak, rajongó magatartásuk engem is arra ösztönöz, hogy fejlődjek, időről időre újítsak. — Fontos-e hogy legyen mindig egy cél, amelyért meg kell dolgozni, vagy önmagában a próbák és a fellépések — az együttlét — okoznak annyi örömet, hogy mindig van kedved továbblépni? — fordulok Valacsay Franciskához. — Jó hogy vannak versenyek, ahol felmérhetjük, hogy milyen szinten vagyunk. Érzelmileg sokat jelent az együttlét, de önmagában nem elég. A fellépés motiválja a gyerekeket, sikerélményt ad. Mindenki számára, a színész számára is fontos, hogy kimenjen a színpadra. így van ez velünk is. Kell-e verseny vagy nem kell, ez örök vita. A népművészeti intézet eltörölte a versenyt, helyette fesztivált rendez. Ennek is megvan a maga jó oldala. Szerintem a megmérettetésre, a versenyre szükség van. — Több mint tíz éve jegyeznek benneteket a táncmozgalomban. Melyek voltak a főbb állomások, nagy kudarcok, sikerek, gondok és örömök? — A Csalló történetében — kezdi az emlékezést Valacsay István — a Stará Turá-i „B" kategóriás minősítésen betevékenységgel, a vitorlás tervezésével és kivitelezésével foglalatoskodik, hogy az elkövetkező utazás még sikeresebb legyen, mint a Szent Jupát útja volt. Az előadás hallgatósága egy szimpatikus, célratörő, egészséges nézetekkel és célokkal felvértezett fiatal családdal ismerkedhetett meg. PANYIK ERNŐ Archívumi felvétel mutatott műsorunk volt a csúcs. Első részében Az emberélet fordplói című koreográfia, második részében szatmári és dunántúli táncok szerepeltek. Talán a zselizi nagydíjnak sem örültem annyira, mint akkor az ott megszerzett minősítésnek. Olyan szívből és olyan igazán táncoltak a gyerekek, ahogyan azt megálmodtam. Az első rész a lírai hangulattal fogta meg a közönséget, a második rész a temperamentumosságával hatott. Nagy csalódásom az 1981 -es zselizi verseny, amikor igazán úgy éreztük, hogy megérdemeljük a nagydijat és helyezettek sem lettünk. — Az én legszebb emlékem, amely a Csalihoz köt — mondja Valacsay Franciska — a presovi verseny. Ott szlovák együttesek között, idegen közönség előtt két dijat is nyertünk. Ez a teljesítmény felér a zselizi nagydijjal. Ugyanabban az évben Zselizen is nyertünk három díjat. — Az 1987-es év volt a legjobb, ami a helyezéseket illeti, amit lehetett, mindent megnyertünk, kivéve a zselizi nagydijat — teszi hozzá Valacsay István. — A szép emlékek sorába az elmúlt esztendő is bekerült, a tizedik évforduló megünneplése nagyon szép volt, azt nem lehet elfelejteni. FISTER MAGDA 4 múlt év vége igen gazdag volt kulturális rendezvényekben a Nagykürtösi járás ban, már október 18-án megkezdődtek a Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napok, mégpedig tavaly már a hatodik alkalommal október 18-án és 20-án magyar filmnapokra került sor az ipo/ynyéki (Vinica) moziban, 29-én a Szőttes Ipolyvarbőn (Vrbovka). 30-án Ipo/ynyéken mutatkozott be, november 11 -én járási tanfolyam volt a Csemadok tisztségviselők számára. De volt még író-olvasó találkozó Tóth Elemérrel és Csáky Károllyal, több helyen is (Ipo/yvarbón, Ipo/ynyéken, Csábon (Cebovce), Zséfyen (Zetovce), Tisztelet a szülőföldnek címmel Kopócs Tibor művésztől rendeztek kiállítást Ipolyvarbón és Bussán (Busovce). Egyszóval még felsorolni sem könnyű valamennyi rendezvényt. E sorok írója' csak egyiken vett részt, mégpedig november 18-án a járási művelődési szemináriumon, de nem bánta meg. A szeminárium könyvkiállítással kezdődött, amit Urban Aladár, a Csemadok jb művelődési tanácsának elnöke rendezett és nyitott meg, a kiállítás hazai könyvkiadásunk legújabb termését mutatta be ízléses elrendezésben, tehát méltóképpen. Ezt követően Kovács Anna a Nógrád megyei múzeum előadója elemezte Madách Imre Mózes című drámáját, elég merész és új szempontból, különösen ami a dráma átdolgozását (átírását?) illeti. Kovács Anna kitűnő előadó, egy percig sem engedte lankadni a mintegy ötven ember figyelmét! Ugyanez mondható el Pozsonyi Anna balassagyarmati tanár előadásáról — ö Madách Aladár irodalmi próbálkozásáról országgyűlési képviselői tevékenységéről tartotta érdekfeszítő előadását. Érdekfeszítő volt mondom, mivel Madách Imre fiáról és működéséről eleddig mifelénk jóformán csak a legbeavatottabb irodalomtörténészek tudtak valamit. Batta György költő, a Kis Építő főszerkesztője, a csehszlovákiai magyar gyermekirodalomról tartott előadást A kitűnő humorú költő-szerkesztő amellett, hogy igen alaposan ismeri ezt a témát bizonyos előjelekből azt a következtetést vonta le, hogy noha gyermekirodalmunk képviselői eddig is alkottak figyelemre méltó műveket, lesz a helyzet még ennél is jobb, s optimizmusának valamennyien örültünk. Ezt követően dr. Jozef Duris docens kandidátus a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 70. évfordulójának jelentőségét méltatta. S végül: Korner Edit balassagyarmati tanár előadta T. Pataki László Lidércláng című monodrámáját amit az író Fráter Erzsébetnek, Madách Imre szerencsétlen sorsú felesége emlékének szentelt. Az előadásnak rendkívüli sikere volt. Is. NAGY LAJOS A kultúra műhelyéből 7
