A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 4. szám
HIDAK — PARTOK KÖZÖTT SÁNDOR LÁSZLÓ TANULMÁNYKÖTETÉRŐL Aligha véletlen, hogy Sándor László, az egykori sarlós, tanulmánykötete bevezetőjében népek és kultúrák sorsáról tűnődve a hidak érteimét vallatja. Kettős értelme, tartalma mögött ott látja, hogy a híd „partokat köt össze vagy szakadékokon ivei át mint létesítmény", átvitt értelemben pedig „kapcsolatokat teremt ember és ember, nép és nép között". Egy nemzedék hite. szellemi és erkölcsi magatartása is bennfoglaltatik ebben a megállapításban, hisz a sarlósok a Györy Dezső által meghirdetett Kisebbségi Géniusz küldetéses szerepét vallva vállalták a népek közötti megértés munkálásának nemes eszméjét is. Talán nem tévedek, ha azt mondom, a két világháború közötti új arcú nemzedék szóhasználatában a leggyakrabban szereplő fogalom az emberi szó, a „vox humana". és a híd, a népek barátságát szolgáló eszmei elkötelezettség volt. Szakadt partok között keresték a „lánc láncba, szív a szívbe, váH a válthoz" vivő kapcsolatokat, azt vallva, hogy: partok viszálya mihozzánk alantas, s a híd alatt az élet diadalmas folyamja zúg s a mi arcunk mutatja. (Györy Dezső: HM: a fiatalok telke) Ez az arc, a hídverők és a békés jövőt építők férfiarca tekint ránk ebből a kötetből. Sándor Lászlót nemcsak úgy ismerjük, mint sarlóst, vagy a losonci (Luéenec) Figyelő (1932—1933) illetve az Indulás című folyóirat (1934— 1935) szerkesztőjét, hanem úgy is. mint aki — Fábry Zoltánnal együtt — a harmincas évek második felétől (1935— 1938 között) a kolozsvári Korunk csehszlovákiai megbízottja volt. A felszabadulás után Ungvárott tevékenykedett, majd a budapesti Gorkij Könyvtár igazgatójaként végzett sokrétű és áldásos munkát. Az elmúlt évtizedekben aktívan részt vállalt a csehszlovákiai magyar szellemi életben is. Megjelent cikkei, tanulmányai nemcsak a múlt jobb megismerését szolgáltók. hanem kutatómunkája jelentősen gazdagította a csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet történeti feldolgozását is. A Balogh Edgárról, Győry Dezsőtől. Vozári Dezsőről, Sáféry Lászlóról. Berkó Sándorról, Fábry Zoltánról, valamint a Korunkról irt tanulmányai forrásértéküek. s ezek a közel egy évtizede megjelent Hazánk: Kefet-Eumpa dmű kötetében kaptak helyet. A Hidak partok között című új tanulmánykötete lényegében korábbi könyve fő nyomvonalán halad. Nemzetiségi történetiségben gondolkodik, kötetében megkülönböztetett hely illeti a kárpát-ukrajnai irodalmi kapcsolatokat valamint a cseh—szlovák—ukránmagyar sajtókapcsolatokat. A szélesebb kitekintés szándékaival íródott a csehszlovákiai magyar irodalmi kapcsolatokkal foglalkozó rész is, melyben Kassák Lajos csehszlovákiai etöadókörútjaival. egy elfelejtett szlovenszkói írónő (Rudnóy Teréz) munkásságával és az „elsüllyedt irodalom" egyik képviselője, Wenger János munkásságával foglalkozik. Főhajtás szlovák írók előtt címmel méltatja a kortárs szlovák írók (Ján Smrek, Emil B. Lukác. Ján Pontian és Anton Straka) munkásságát. Foglalkozik a csehszlovákiai magyar értelmiségi mozgalmakkal, igy a Sarlóval és a Magyar Szellemi Társaság tevékenységével is. írásai közül a Babits és a sarlósok, valamint Barta Lajos és a Magyar Szellemi Társaság címűt emelnénk ki. Ez utóbbit annál is inkább, mivel a hagyományfeltárás eddig megfeledkezett erről a mozgatónkról. Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén cimü kötete említi ugyan, mint olyan törekvést. mely a baloldali szellemi front megtörését kívánta megakadályozni (i.m. 121. I.). bővebben azonban nem foglalkozott vele. Sándor László ismerteti azt a körlevelet, mely meghívóul is szolgált a Társaság alakuló gyűlésére. Ennek eszmei vonatkozásai egyébként Barta Lajos sajtóbeli megnyilvánulásaiból ismertek. A Társaság legfőbb célja az új magyar szintézis megteremtése volt (Magyar Újság. 1935. jan. 10.). Lényegében a névsor is megfelel az alapítók konferenciáján (1935. január 27-én) elfogadott bizottság összetételével. Az időpont nélküli körlevélről azonban hiányzik Jócsik Lajos neve. s a körlevél kiegészült Vozári Dezső. Pór Bertalan és Szenes Piroska nevével. Pontosítást igényel viszont a Társaság megalakulásának ideje. Az eredetileg tervezett február 3-a helyett ugyanis egy héttel később, február 10-én alakult meg (I. Száz taggal alakult meg a Magyar Szellemi Társaság. Magyar Újság. 1935. febr. 12. 4. ÍJ. Az alakuló gyűlésen — szlovák részről — részt vett Hana Gregorová, E. B. Lukác és Gejza Vámos. Ahogy a szerző írja. Barta Lajos kezdeményezésére a népfront mozgalom előfutára volt Csehszlovákiában. Ehhez azonban azt is hozzá tehetjük, hogy a példát a munkásmozgalom adta, elsősorban a francia kommunisták és szocialisták (1934 márciusa), majd az olasz kommunisták kezdeményezése (1934 augusztusa) alapján. Ezek voltak a munkásegységfront megteremtésére irányuló politikai akarat és akcióegység első példái. Az új orientáció kidolgozásában jelentős szerepet vállalt Dimitrov is (1934 júliusa), valamint azok az előkészületek, melyek a Kommunista Intemacionálé VII. kongresszusát (1934 nyarán) megelőzték, melyek már felvették a kommunista mozgalom taktikáján való változás igényét. Ezek a tények csak megerősítik, hogy Barta Lajos és eszmetársai valóban a fő sodorban haladtak. Bár a Szellemi Társaság lényegében csak szándék maradt, törekvései miatt azonban mindenképpen odakivánkozik a szlovenszkói magyar baloldali szellemiség térképére. A korfelelősséget tudatosítva ugyanis a világ újjáteremtését, a haladó erők összefogását sürgetik, közös szellemi arcvonal megteremtésén fáradoztak. Kapcsolattörténeti szempontból is figyelmet érdemel az az írás, melyben Egy internacionalista cseh folyóirat magyar kapcsolatai címmel az „U" (az Union szó rövidítése) cimü lap tevékenységével foglalkozik, illetve az Indulás és a Síp kapcsolatait villantja fel. Úgy tekint ezekre a kapcsolatokra, mint a haladó hagyományok gazdagítására. Az 1936 és 1938 között negyedévenként megjelenő „U” dmű folyóiratot (szerkesztői: Bedrich Václavek kritikus. Peter Jilemnicky prózairó és Jan Noha költő) az európai antifasiszta front élvonalbeli képviselői támogatták. A magyar írók közül Lukács György, Forbáth Imre. Kassák Lajos, Palotai Boris és Morvay Gyula írásai jelentek meg a lapban. Sándor László megemlíti F. X. Salda erélyes kiállását a lah irodalom és képviselője, Óndra Lysohorsky mellett. Az Indulás és a KINCSÜNK AZ/WtmvHV Szólásvegyítések és szótévesztések Nem először — és alighanem nem is utoljára — hívjuk fel a figyelmet arra, mennyire fontos. hogy állandó szókapcsolatainkon semmit se változtassunk, mert a legkisebb változtatás is felboríthatja értelmüket. Ugyanígy nem először mutatunk rá a szótévesztésnek nevezett jelenségre. Az alábbi példák, melyeket részben írott szövegekből, részben a beszélt nyelvből vettem, néhány elrontott szókapcsolatot és egy-két szótévesztést mutatnak be. Kezdte a beszélgetés fonalát — olvasom egy kéziratban, és máris tudnom kell. hogy ez a mondat két kifejezésmód „összeötvözéséböl" keletkezett. Moncftatjuk ugyanis ezt: kezdte a beszélgetést meg ezt is: felvette a beszéd fonalát A kettő persze nem egészen ugyanazt jelenti. Az első esetben azt akarjuk mondani, hogy valaki valakivel vagy valakikkel elkezdett beszélgetni. A felveszi a beszéd fonalát (vigyázzunk, nem a beszélgetését, hanem a beszédét, mert ez így állandósult!) jelentheti azt is: beszélni kezd. de azt is: újra beszél, folytatja a beszédet — amely közben valami miatt abbamaradt. Azt is mondhatjuk: felveszi a fonalat felveszi az elejtett fonalat ha netán arról van szó. hogy közben elakadt a beszéd, vagy az eredeti témáról másra terelődött a szó. De a fonalat kezdeni. méghozzá a beszélgetés fonatát kezdeni — nem lehet, mert ilyen frazeológiai egység a magyarban nincsen. Ezt «s olvastam: A bokájuknál fogva húzza le a szenteket az égből. Aki elvakult vallásosságában minduntalan a szenteket emlegeti, rájuk hivatkozik, arra szokták azt mondani: a lábuknál fogva húzza le (még inkább; rángatja le) a szenteket az égből, azt azonban sohasem, hogy a bokájuknál fogva. Valakiről, aki rákapott az italra, azt mondta a barátja: a szomorúságát akarja szegény elhajtani. Bánatot, szomorúságot, gondot csak elűzni lehet, elhajtani semmi esetre sem. Elhajthatjuk például a birkanyájat. A baromfi mind egy toliig megdöglött — irta egy lelkes fordító, azt akarván kifejezni, hogy a járvány az egész baromfiállományt elpusztította. Nyilván nem merte leimi a helyes kifejezést: mind egy szálig elpusztult — talán azért, mert a baromfinak tolla van. Majd a guta megevett — ez, ugye, jellegzetesen „keresztezett" kifejezés. A fene megeszi az embert a guta pedig megüti. A fenéről nem mondhatjuk azt. hogy megütött (legföljebb azt hogy essen bele a fene!), a gutáról pedig nem lehet azt mondani, hogy megevett. Csótó László rajza Síp cimü középiskolások számára kiadott folyóirat együttműködésében a szerző a magyar és a szlovák haladó törekvések kapcsolattörténeti mozaikkockáit mutatja fel. Urai melegséggel és közvetlenséggel ir Sándor László a szlovák Írókról. Rendkívül elismerően szól Ján Smrek. Emil B. Lukác és Ján Ponican munkásságáról és a magyar irodalom népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységükről. Anton Straka. a neves író-diplomata személyében a hídszerep megtestesítőjét látja. Rámutat arra, hogy a kiváló szlovák publicista és irodalomszervező műfordítóként is jeles munkát végzett. Budapesti sajtóattaséi ténykedése idején (1925— 1936 között) szoros kapcsolatot tartott fenn a haladó magyar írókkal, igy József Attilával. Móricz Zsigmonddal. Földessy Gyulával és másokkal. Az ő közreműködésével készült a cseh és szlovák köttök 1936-ban kiadott antológiája, melynek fordításában részt vett Illyés Gyula, József Attila. Szabó Lőrincz, Komlós Aladár, Darvas János és mások. Lefordította szlovákra Móricz Zsígmond Légy jó mindhalálig című regényét és előkészítette a huszadik századi magyar köttök cseh nyelvű antológiáját. A Most már ütheti a nyelét — ez a „gyöngyszem" is egy fordításból származik. Mit is keverhetett össze az. aki ezt leírta? Nyilvánvaló, hogy a bottal ütheti a nyomát lett volna a helyes kifejezés, no de hogyan került az elrontott mondásba a nyél szó? Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy fordítónk hallott valamit harangozni a veszett fejsze nyeléről s ez járhatott az eszében. A gyerek viselkedése mindig mintás volt — ezt is egy fordító irta le. A vzortry szlovák melléknevet fordította le ilyen sikerültén. A mintás szlovák megfelelője a vzorkovany. de ez most mellékes, nézzük inkább azt. mi vezethette félre a mi fordítónkat. A vzor főnév valóban jelenthet mintát mint ahogyan példát is. A vzomy melléknév jelentése pedig: példás Vagy mintaszerű. Arra nem gondolt az illető, hogy a példa és a minta főnév lehet rokon értelmű, ám a példás és a mintás melléknév már egyáltalán nem. Azt is hallottam, hogy valaki iddogatta a sört pedig iddogat igénk nincsen. Van iszogat 10
