A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
Színészverseny a tragibohózatban KERINGŐ A PÓKHÁLÓBAN • ÚJABB BUKOVCAN-SZÍNMÜ A MATESZBAN Bejárva 1987-ben az ebecki temetőt, magam is csak Divényi Bertalan sírjára bukkantam. Öt 1905-ben temették el 74 éves korában. Bizonyára ismerte öt is Mikszáth, s ő maga is az író novellaalakját. A Veres család tagjai közül Veress Sándor cs. kir. kapitány sírköve áll még a temetőben. A nagyszülőket különben Szklabonyán temették el, de az ő sírkövük sincs már meg. A Tihanyiak a falu régi birtokosai voltak. Á templom fölötti temetödombon Tihanyi Sámuel (1792—1853) és Tihanyi Lajos (1806—1852) sírja található meg. Ismerhették még ök is az írót. Ebeck idősebb lakói emlékeznek még az itteni Mikszáth-novellaalakok utódaira vagy rokonaira: a Tartsányiakra, a Píryekre vagy a Tihanyiakra. A Szklabonyától nyugatra fekvő Ebeck egyébként kisnemesi község volt hajdan, túlnyomórészt katolikus és néhány evangélikus lakossal. Mocsáry Antal monográfiájában többek közt ez olvasható róla: „Határos ezen falu Ns Hont vármegyével, a Palojtai völgynek szélén. Jó termő a földje; rétje, erdeje és legelője elegendő. A természet egyéb ajándékai közé tartozik a savanyú vizforrás is, melly tavasszal és nyáron kellemetes italt ád ..." A savanyúvizforrás még ma is megvan és buzog, bár nincs olyan nagy becsben, mint Mikszáth idejében. A község is őriz valamit a régi kisnemesi Ebeck hangulatából. A tipikus kisnemesi porták oszlopos tomácú házai még dacolnak az idővel, bár egyre többet elbontanak vagy átalakítanak szakszerűtlenül ezekből is. A nagyszülők portája szintén így alakult át egykor. Sőt később az akácvirággal befuttatott házikó teljesen eltűnt a portáról. A falu krónikás asszonya. Vámos Józsefné Molnár Margit (sz. 1912-ben) még tudni véli, hogy a Veres ház ott állt a templom utcában, az iskolával ellentétben. „Három elre vöt épülve, és három ablak vót az utcára. Tornácos ház vót, ollyan farolók is vótak a falak szélin." Az épület helyén azóta egy másik házat emeltek. Eltűnt a Tihanyiak szép kastélya is; mára csak a két nagy kapuoszlopa maradt meg. A falu későklasszicista templomát 1894-ben építették, az evangélikus templom pedig 1908-ban épült. Ebecknek ma 460 lakója van. s 1985-től közigazgatásilag Szklabonyához tartozik. CSÁKY KÁROLY (A befejező rész a következő számban) Fotó: Böszörményi mire, arra késztette, hogy valamit megtegyen. Ezt az irodalmi nyelv és a művelt köznyelv a rávesz igével fejezi ki. A rászed valakit az irodalmi és a köznyelvben azt jelenti: valakinek a hiszékenységét kihasználva félrevezeti, becsapja. Például: Téged aztán jól rászedtek ezek a csirkefogók. Későn vette észre, hogy új barátai rászedték stb. Ne hagyjuk tehát magunkat rászedni, vagyis félrevezetni, és ne engedjük magunkat rávenni — tehát rábírni — olyasmire, amit később megbánnánk. És ne használjuk a rászed igét a rávesz ige helyett, mert az irodalmi nyelv ilyen értelemben nem ismeri. MAYER JUDIT Valamicskével több, mint hét röpke esztendő leforgása alatt már harmadszor tartott Bukovcan-bemutatót a Magyar Területi Színház komáromi (Komámo) társulata. Ez is jelzi, hogy az 1975-ben elhunyt fvan Bukovcan drámáinak írói üzenete még most, a nyolcvanas évek legvégén is aktuális. Sőt! Színművei a tényrögzítés, a társadalmi diagnosztizálás, a jellemharc és a valóságkutatás igényének fontosságát sugallják. Azt, hogy részint a múltat kell bevallani, részint a jelent kell őszintén felmérni. Mindezt annak érdekében, hogy hibáinkon túllépve emberileg megtisztulhassunk és társadalmilag is továbbléphessünk. A „Keringő a pókhálóban"-nak (amelynek eredeti cime: Kétszemélyes hurok avagy Házi akasztófa) ősbemutatója kis híján két évtizede volt a Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadán. A darab első rendezője, Jozef Pálka groteszkbe hajló tragibohózatként jelölte meg ennek a — legalábbis a Komáromban látott felfogás szerint — sehányas években játszódó színműnek müfaját.Tény, hogy e mű első színrevitelétöl eltett tizennyolc esztendő már-már a maradandóság szempontjából is elegendő idő ahhoz, hogy feltehessük a kérdést: például témafölvetésében vajon mennyit öregedett ez az emberi magatartásformákat vizsgáló — és vizsgáztató — színmű? Természetesen, a kritikus tudományosan megalapozott, elméleti igényű választ nem óhajt adni, „csupán" egyetlen apró megfigyelés közlésére szorítkozik. Nevezetesen arra, hogy ez a kiélezett társadalmi helyzetet felmutató színdarab — sem tematikailag, sem emberileg — ma sem közömbös. Egy adott szemszögből nézve akár műhelydrámának is tekintendő. A játék tétje első síkon nem egyéb, mint az, hogy a három szereplő sorsa féltékenységi tragédiába, avagy „józan" társadalmi megalkuvásba torkollik-e. Ugyanakkor megfigyelhető az is. hogy a szerző miként illusztrálja történetét. Hogyan igyekszik szembenézni a maga teremtette helyzetekkel és figurákkal — mígnem mindennek hátterében az erkölcsi és a szellemi kiszolgáltatottság, az emberi tehetetlenség lélekrajza tárul elénk. Bukovcannak ez a színpadi játéka keserűen időszerű darab, amely a nyitott, a megválaszolatlan és a megoldatlan kérdések egész sorával zárul. Természetesen, e sorok olvasója — akár ismeri Bukovcan munkásságát, akár nem; akár látta-e korábbi darabjait, akár nem —, elsősorban arra kiváncsi: jó elöadás-e a Keringő a pókhálóban, avagy sem?! Nos. hadd mondjam el bárminő kertelés nélkül: lényegében jó. Aki megtekinti ezt az előadást, annak nemcsak egy figyelemre méltó színházi estben van része, hanem több tekintetben is hétköznapjaink légköre és szellemisége válik számára átélhetővé épp a darab meglehetősen bizarr cselekménye láttán. Mindez abból ered, hogy Bukovcan kitűnő ötlete amelynek kulcsmotívuma a padlásra szorult, csupán a pókocskáíval társalgó és a pókhálók szövevényében vergődő, a faikaszemlélet és a szabványgondolkodás megvetéséért kirekesztetté válj ember tragikus-groteszk története egy társadalmi élethelyzetet besugárzó drámai jelképpé növi ki magát. A Magyar Területi Színház komáromi társulatának sorrendben 200. bemutatóját, vendégként, Stefan Körénél rendezte, aki nemcsak szövegbei-) és cselekményben gondolkodott. hanerg a drámai alaphelyzet társadalmi utalásá nak kihangsúlyozására is törekedett. Ezt azza| éri el. hogy „flottul" levezeti az előadást, s közben a groteszk szituációkat r,modellértékűvé sűríti. Törekvéseinek ererjínényeképpen nem is a „szűkszavú" cselekmény továbbgördülését várjuk, hanem azt, bogy egy-egy új jelenet mintegy feleljen a másikra. Polemizáljon vele, vagy éppenséggel jóváhagyja azt... A jogos dicséretek me lett látni kell azonban azt is, hogy a fiatal Stefan Korencínak egyelőre inkább csak elk->pZelései, semmint tapasztalatai vannak a magánéleti és a közéleti szférát, illetve a „tisztán" realista stílust és a groteszket elkülönítő ellenpontozással. Ez lehet az oka annak, hogy némi vígjátékisággal leloccsintott darabértelmezése ezért a bemutatónak sem volt képes igazán hiteles okát adni. így Bukovcan írói nimbusza, a témafölvetés többértelműsége és a darabban szereplő trió tehetsége, érdekes színészversenye viszi majd az előadást, ameddig viszi. A kirekesztettséget, a szűk padlás nyújtotta testi és lelki száműzőttséget vállaló Férfit Boráros Imre játssza. Jól sáfárkodó bőkezűséggel önnön karakteréből kelti életre a maga választotta száműzetésbe menekült ember mindig indulati forrponton lévő figuráját. Valósághű játékkal tudja kiemelni figurájának kontúrjait, s közben erőteljes, érdekes alakot formál a lázadni egyáltalán nem akaró, mégis lázadó férfiből. A Nő szerepe Németh Icának jutott. Alakítása bizonyítéka lehet annak, hogy végső soron mennyire a színész csinálja a színházat. Jó értelemben véve igyekszik „lejátszani" társait, miközben bújtatott iróniával rajzol portrét egy szűkszavúan indulatos, sebzett asszonyról. A harmadik szerep, Dodó alakja. Sknonka Tiboré, aki jól mutatja fel. hogy az ilyen-olyan spekulációk és megalkuvások miként vezethetnek a nagy lecsúszáshoz. Játéka egyszerre sejteti az alak értékeit és talmi gesztusait, igazságait és furcsa szájhősségét, kétszínűségét és ellágyulásait, ellentétekből szőtt mozdulatait. Mindent egybevetve örömmel konstatálhatom, hogy Stefan Korenci másfél év alatt már másodszor bizonyította a Mateszban: színészeink tudnak még színházat is csinálni. MIKLÓSI PÉTER Varga Róbert felvételei 11
