A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
Czuczor Gergely Napok Amikor 1969 márciusában, az első Czuczor-napokat rendezte meg a Csemadok Érsekújvárt (Nővé Zámky) Alapszervezete, a célkitűzés az volt, hogy nemzetiségi és anyanyelvi kultúránkat ápoljuk Czuczor szellemében. A mostani jubileumi Czuczor-napok is ezt a célt szolgálták. E célkitűzésnek megfelelően a honismereti klub rendezésében március 6-án a Csemadok honismereti kávéházában: „Anyanyelvűnk és mi" címen Gerö János ny. gimnáziumi igazgató értékes előadást tartott. Az előadáson 150-en voltak jelen. Az előadó a bevezetőjében hangsúlyozta: jellemes ember az anyanyelvét nem tagadja meg, mert akkor az édesanyját is megtagadná. Több nyelvészt, írót idézett, akik az anyanyelvről Írtak. Deme Lászlót idézte: „A nyelv emberi jelenség, a nyelvet az ember teremtette meg, de fordítva is igaz, a nyelv teremtette az embert." Komenskyt a legnagyobb cseh pedagógust idézte, aki azt mondotta: „Igazi tudást csak anyanyelven lehet elsajátítani." A szakszempontból is jól felépített előadást változatosabbá tették az idézetek, amelyeket a középiskolások olvastak az előadó irányításával. Március 13-án ünnepélyesen megkoszorúzták a Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) székháza előtt Czuczor Gergely szobrát. Az ünnepély fáklyagyújtással kezdődött. Dráfi Mátyás érdemes művész Vörösmarty A vén cigány c. költeményét szavalta. Végül a helyi szervezet Kodály Énekkara népdalokkal zárta az ünnepélyt. Az ünnepi műsor a székház nagytermében folytatódott. A szervezet elnöke, Gémesi Károly mérnök üdvözölte a megjelenteket. Első számként a szervezet énekkara Érsekújvár és környéke népdalaiból adott elő. Veszprémi Ferenc karnagy vezetésével. Az ünnepi szónok dr. Szénássy Zoltán, a komáromi gimnázium tanára volt. Beszédében a szabadságharc jelentőségét méltatta. Az ünnepi beszéd nagy tetszést váltott ki a hallgatóság körében. Ezután Döme József, a művészeti népiskola tanulója hegedűszólóját, ugyancsak az iskola egyik tanulója kisérte zongorán. Az ünnepi est befejező száma Kulcsár Ferenc „A krónikás csöndje" című irodalmi színpadi összeállítás volt, Vavreczky Attila rendezésében. író-olvasó találkozóra is sor került Dobos László íróval, melyen szokatlanul sokan, mintegy 400-an vettek részt. Az író felhívta az ifjúság figyelmét, hogy minél becsületesebben tanuljanak, mert a magyar nemzeti-Gerő János ny. gimnáziumi igazgató „Anya. nyelvünk és mi" című előadása ségű főiskolások és egyetemisták száma nem éri el nemzetiségi arányunkat. Ezen a jövőben feltétlenül javítani kell. A XX. Czuczor Gergely irodalmi és Kulturális Napok befejezéseként Istenes József építészmérnök Párizsról mintegy 200 színes diaképet vetített le „Barangolás Párizsban" címmel. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete az idei jubileumi Czuczor-napok műsorával is hozzájárult anyanyelvűnk, irodalmunk, történelmünk, zene- és nemzetiségi-kultúránk ápolásához. HOFER LAJOS Fotó: Ondrej Berta A BŐSÉG ZAVARA? Idén tavasszal immár hatodik alkalommal rendezte meg a Csemadok Nagykürtösi (Vefky Krtís) Járási Bizottsága a társrendezőkkel a Mikszáth Kálmán nevével fémjelzett irodalmi és kulturális napokat. És most vegyük sorjában és dióhéjban összefoglalva a március 8-tól április 30-ig terjedő időszakot felölelő rendezvénysorozat eseményeit. Az irodalmi és kulturális napok nyitó rendezvényeként került sor az Ipolynyékí (Vinica) művelődési házban a vers- és prózamondók járási versenyére. A szép szó ünnepének minősített rendezvény ezúttal is, mint az utóbbi években mindannyiszor, közönség nélkül zajlott le. Némileg az időpont megválasztása is közrejátszott ebben. Munkaszombaton délelőtt az I—III. kategóriában, kora délután a IV.—V. kategóriában folyt a verseny. Az utóbbi két kategória idén is erősen foghíjas volt. A középiskolások csoportjában mindössze ketten, a felnőttekében pedig öten, de ebből is ketten a Szólj, költemény! (a nöszövetség által meghirdetett országos verseny járási fordulója) „színeiben" indultak. Ami pozitívumként értékelhető, az az előadók egyenletes, szép teljesítménye. A versmondók közül magasan kitűnt az ipolyhidvégi (Ip. Predmostie) Trevalecz László pedagógus, aki drámai erővel tolmácsolta Kulcsár Tibor Hajszálgyökerek c. versét. A nyitó nap krónikájához tartozik még, hogy az esti órákban, ugyancsak a nyéki művelődési házban Akii Miklós, Mikszáth Kálmán azonos című, kalandos, romantikus regényének filmváltozatát láthatta a közönség. A bemutató utánra tervezett filmankét megfelelő érdeklődés híján elmaradt. A nagykürtösi Dolina Szállóban tartották meg a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett emlékülést, amelyen az elmúlt évek, évtizedek sokrétű tevékenységéről Hriech János, a Csemadok jb elnöke számolt be a hallgatóságnak. Március hónap utolsó napján Szklabonyán (Sklabiná) a Mikszáth Kálmán Emlékháznál megtartott koszorúzás után a járási székhelyen, a Kastély nevet viselő hangulatos vendéglátó üzemegység dísztermében rendezték meg a járási művelődési szemináriumot. Új színfoltokkal gazdagodott az irodalmi és kulturális napok programjában immár hagyományosnak mondható rendezvény. Már maga a színhely is az újdonság erejével hatott és jó benyomást keltett a népes hallgatóságban. Gál Sándor Változni és változtatni címmel tartott felettébb hasznos, nemzetiségünk helyzetét és életét bemutató előadást. Csáky Károly Mikszáth néprajzát és annak utóéletét. Pozsonyi Anna balassagyarmati tanár pedig Mikszáth Kálmánná személyét hozta közelebb a részt vevőkhöz. Michal Mázor. az sznf 45. évfordulója kapcsán annak történelmi jelentőségét elemezte előadásában. A művelődési szemináriumokon a hazai magyar és szlovák előadókon kívül magyarországi vendégelőadók is rendszeresen helyet kapnak. Idén azonban újabb színfolttal gazdagodott az előadók palettája. A Kárpátaljáról érkezett magyar írók és költők, ötfős csoportja joggal állt az érdeklődés középpontjában. A kárpátaljai vendégeket a szemináriumot kcvetö napon az ípolyvarbói (Vrbovka) művelődési házban, majd egy nappal később az ipolynyékí könyvtárban várták az érdeklődök. Az irodalmi és kulturális napok rendezvénysorozata a Tavaszi szél... országos népdal és népzenei verseny járási fordulójával folytatódott a lukanyényei (Nenince) művelődési házban. A korábbi években a két budapesti és a békéscsabai színház vendégszereplése után ismét nagy érdeklődés kísérte a jó nevű egri Gárdonyi Géza Színház bemutatkozását a nagykürtösi művelődési ház színháztermében. Nem Goldoni-darabbal érkeztek, mint azt korábban jelezték, hanem Arthur Miller A kárpátaljai vendégek közül a felvételen Dupka György vall önmagukról ■ Két hétfő emléke c. egyfelvonásos színmüvét mutatták be. A darabválasztást illetően megoszlott a közönség véleménye, de abban mindenki egyetértett, hogy remek színészi alakítással fejezték ki a darab lényegét. A Csemadok Ípolyvarbói alapszervezetének Palóc művelődési klubja a neves színművészt és ismert közéleti embert, Bánffy Györgyöt látta vendégül. A József Attila Színház tagja egy Füst Milán-versböl kiragadott sort, az Anyád nyelvét bízták rád a századok címet választotta előadásának. A magyar irodalom elmúlt nyolc évszázadát felölelő vers- és prózai válogatásával anyanyelvűnk kifejlődését, alakulását, változásait és ápolását követte nyomon az előadó. A járási lapban propagált műsorra távolabbi falvakból is érkeztek érdeklődök, míg a helybelieket láthatóan nem vonzotta az előadás. A Mikszáth-napok szervezőbizottsága idén ismét külföldi tanulmányi útra invitálta a Csemadok tagjait. Ezúttal április 29—30-án a Duna-Tisza közén Petőfi emlékhelyeit, Dömsödöt, Szalkaszentmártont, Dunavecsét. Kisköröst keresték fel. Kecskeméten, Nagykörösön, Cegléden, Jászberényben, Aszódon és Gödöllőn egyéb irodalmi és történelmi nevezetességek nyomában jártak. Egyéni véleményemnek adok hangot, ha azt mondom, egy kissé a bőség zavara jellemezte az irodalmi és kulturális napokat. A majd kéthónapnyi időszakra terjedő rendezvénysorozat mintha szétforgácsolódott volna, nem volt igazán figyelemmel kísérhető. Bár ez mitsem von le az egyes rendezvények értékéből. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA SZÉLJEGYZET Nem az írás szándékával utaztam Érsekújvárba (Nővé Zámky), amikor megtudtam, hogy az idén zajlik a gyermek- és ifjúsági kórusok versenyfesztiváljának következő évfolyama, a VII. Csengő Énekszó. Szeretem ezt a fesztivált, örömmel vállaltam tehát hogy egyik kisérőműsorának házigazdája legyek. S nem csalódtam. Újra találkoztam majdnem ezer aranyos énekes gyermekkel, egy tucat kiváló pedagógussal s újra éreztem azt, amit zenei műveltség híján is csak elismerni tudok: a zene s ezen belül a közös éneklés olyan közösségformáló s tudatalakító erő, amelyre amatőr művészeti tevékenységben nincs példa. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor nem találkoztam egyetlen tudósító kollégával sem — nem örülhettem annak, hogy egy jó színvonalú rendezvénynek legalább olyan jó publicitása legyen. Pedig nem elhanyagolandó a rendezvénynek eme oldala sem. Aki valaha is énekelt kórusban vagy foglalkozott a gyermekénekkarokkal, tudja jól, hogy ez a mozgalom mekkora tömegeket mozgat. Tudja azt is, hogy ha az egyesített kórus m 'rttudomén hány gyermeke együtt énekli Berzsenyi — Kodály kánonját a „Forr a világ..." nem frázis, mert valóban forrt a világ s valóban „szabad nép" énekelte a kórusmű záróakkordját. Ezekután nem értem, mert nem érthetein, hogy ekkora tömegek miért nem mozdítanak el otthonról egy szakírót, publicistát, hiszen ebben a műfajban is szükség van egy-két olyan írásra, amely boncolgatná a résztvevő kórusok szakmai színvonalát egy-két olyan írás, amely esetleg irányadó lehet ebben a mozgalomban — már csak azért is, mert kórusaink csak háromévente találkoznak. Persze, megtudtam azt is, hogy a rendezvény propagálása színvonalon aluli volt. A Csemadok helyi szervezete pl. a rendezvény hetében kapta csak meg a plakátokat, az újságok jóformán semmit nem írtak a készülő fesztiválról. A fesztivál kísérőrendezvényeiről a kórusok jóformán semmit sem tudtak. S akkor nem beszélek arról a fejetlenségről, amely egy prózai dolog, az étkeztetés körül zajlott. Lehet, hogy az időpont sem kedvezett a tollforgató embereknek — családatyákként kihasználták az ünnep három szabad napját s lehet, hogy jót túráztak gyermekeikkel. Csak hát a kórusvezetők is családanyák s amatőrök! Remélem nem vagyok naiv, ha azt gondolom, hogy a fellépő néhány száz gyermek érdemel legalább akkora publicitást, mint második ligás focicsapataink bármelyike. Lehet, hogy mindez csak a rossz propaganda és időhiány eredménye. De az is lehet, hogy csak pazarlás. LOVÁSZ ATTILA 7
