A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
j;:B ki már ültetett gyümölcsfát. csak az tudja igazán, miféle kaland is az, ha a kemény téli fagyok végzetes kárt tesznek a csemetékben. A legutolsó december végéig nem volt ok ilyent aggodalomra, sőt, félőnek nem az elfagyás látszott, hanem inkább az, hogy ha tovább tart az enyhe idő, a fákban beindulhat a nedvkeringés, olyannyira, hogy a rügyek megpattannak. Akkor aztán egyetlen szem gyümölcsre sem lehet számítani az idén. Ünnepek között, két nappal Szilveszter előtt engem is ez az aggodalom vitt a kertbe. A barátom felkínálta: levisz a kocsiján a kertembe. El is indultunk, így a saját kocsim odahaza maradt a ház előtt, szabályosan parkolva egy forgalmas belvárosi utcán. Mi az, hogy szabályosan! A kocsim a parkolás legszabályosabb pozitúrájában parkolt, ami ugyebár nem kis teljesítmény manapság. Megszemlélve a gyümölcsfákat, nyilvánvalónak látszott, hogy iparkodnom kell a téli lemosó permetezéssel, és iparkodnom kell vissza, a városba is. Iparkodtam én, de vesztemre. A szabályosan parkoló kocsimat a parkolás legszabálytalanabb helyzetében találtam. A kocsi a járdán áll, elfoglalva annak teljes szélességét, természetesen a gyalogosok legnagyobb örömére, akik ez örömnek érthető módon úgy adtak kifejezést, hogy ketten is .leköpték a kocsi szélvédőjét. Vagy ugyanaz a gyalogos köphetett — kétszer? Vagy talán nem is gyalogos volt? Mi köze ennek a télhez — kérdezhetné bárki is. Van hozzá köze. Amikor a kocsit megrökönyödve a járdán találtam, akkor az utca szembenlevö oldalán éppen egy teherautó foglalta el a közlekedősávot. Rosszkedvű emberek rakodtak éppen a teherautóról. Állványzatnak való csöveket és deszkalapokat pakoltak lefelé komótosan. Csakhogy a hátuk mögül egyéb jármüvek is jöttek folyamatosan, akik az ácsorgó teherkocsit nem tudták megelőzni, emez meg nem volt hajlandó szabaddá tenni az utat. Dudáltak, káromkodtak, ahogy az ilyen mesterséges dugóban szokás. így következhetett be, hogy a rosszkedvű rakodók megmarkolták a Skodámat és feltették a járdára. Legalábbis így gondoltam én. Csakhogy amikor kiderült, hogy a három hete újrafestett kocsim oldaláról hiányzik a festék, a rekonstrukció módosult. Az történhetett, hogy a rakodó teherkocsi és a parkoló kocsi közé egy másik teherkocsi szorult, azt pedig úgy szabadították ki, hogy a Skodát egyszerűen leemelték róla, és felbiggyesztették a járdára, mint a muskátlis cserepet az ablakpárkányra. A felfedezés első örömében nekik is estem azonnal. Persze, nem tettlegesen, csak amúgy jó hangosan, a régi szokás szerint. Egyikük azonnal beismerte és magyarázkodni kezdett, miszerint egyszerűbbnek látták a kocsimat félretenni az útból. Mert ha nem
