A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 4. szám
•••Az év első hónapja hagyományosan a tervezgetés, előretekintés időszaka az élet minden területén. Nem kivétel ez alól az egészségügy s az orvostudomány sem. Ha betekintést nyerhetnénk a világ valamennyi egészségügyi minisztériumának 1989-es terveibe, meglepő módon egyezést találnánk a leggyakrabban emlegetett betegséget illetően. E szomorú népszerűséget az 1980- ban még szakmai körökben is ismeretlen, 1981 óta azonban híres-hírhedtté vált AIDS mondhatja magáénak. írásunk az 1989 eleji helyzetet próbálja bemutatni, a betegség járványtani, diagnosztikai, gyógyíthatósági és megelőzési aspektusait figyelembe véve EPIDEMIOLÓGIAI ELŐREJELZÉS: AIDSVILÁGJÁRVÁNY A felismert s bejelentett AIDS-megbetegedések száma világszerte emelkedik. 1987 novemberéig az Egészségügyi Világszervezet, angol elnevezésének kezdőbetűivel a WHO 66.066 megbetegedésről kapott jelentést. Egy év múlva, Jonathan Mann, a WHO AIDS-világprogramjának igazgatója budapesti sajtótájékoztatóján már arról számolt be, hogy a világ 142 országában 124 000 AIDS-beteget tartanak nyilván. Már csak két európai ország, Albánia és San Marino nem jelentett AIDS-megbetegedést. A betegség terjedésének mértékére jellemző, hogy az USA-ban minden 14 percben felfedeznek egy új AIDS-beteget; s még a lényegesen jobb járványtani helyzetben lévő Nagy- Britanniában is heti 16—43 új esettel számolnak. A megbetegedések teljes szárnál — figyelembe véve a jelentési rendszer hiányosságait — a WHO szakértői 250 000-re becsülik. A fertőzöttek száma ettől lényegesen magasabb! Még a legoptimistább epidemiológusok szerint is legalább 5 millió, a kevésbé derülátók szerint ennek kétszerese, a 10 millió áll közelebb a valósághoz. Mindenképpen egy AIDS-pandémia (világjárvány) van kibontakozóban. Ne tévesszen meg senkit a jelenlegi — az amerikai illetve nyugat-európaihoz képest lényegesen kedvezőbb — helyzetünk! Igaz, hogy Szlovákiában eddig csak 3 AIDS-megbetegedést kórisméztek, s a még nem beteg, de már vírushordozók száma is csak 15, ám a járványtani szakemberek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a fertőzöttek száma ennek tízszerese sőt százszorosa is lehet! Ha figyelembe vesszük, hogy az AIDS lappangási ideje átlagosan 5—6 év (!), úgy valószínű, hogy napjaink medikusai, mire végeznek, mindennapos betegségként kerülnek majd szembe a ma még, nálunk, egzotikusnak számitó kórral. Az epidemiológusok szerint, az AIDS-betegek számának folyamatos növekedése mellett, változás várható a megbetegedettek „kilétét" illetően. Míg a kezdeti években egyértelműen a homoszexuális úton szerzett megbetegedés volt a felelős az AIDS-esetek szinte 100 %-ért, az utóbi két évben folyamatosan nő a heteroszexuális kapcsolattal terjesztett esetek száma. Az USA-ban például 1985-ben az összes AIDS-beteg 1,7 %-a, 1987-ben már majdnem 4 %-a fertőzött heteroszexuális kapcsolat során. Ennek megfelelően egyre emelkedik a női betegek száma s ezzel együtt az AIDS-szel már az anyaméhben fertőzött magzatok száma is. AZ AIDS-DIAGNOSZTIKA SIKEREI Az AIDS-szel foglalkozó széleskörű kutatások legeredményesebb ágazata a diagnosz-TUDOMÁNY TECHNIKA tika (kórismézés): az AIDS kórokozójának, illetve magának a betegségnek korai felismerésére irányuló erőfeszítés. 1988-ban már nemcsak izolálni s elektronmikroszkóp alatt láthatóvá tenni tudtuk a kórokozót, a humán immundeficiencia vírust (HÍV), hanem nagy mennyiségben termelni is — ami előfeltétele az oltóanyag s a gyógyszerek kikísérletezésének. A HIV-fertőzöttség felismerésének problémája megoldottnak tekinthető: a HÍV ellen képződő ellenanyagok a fertőzöttség korai fázisától kezdve ma már rutinszerűen kimutathatók. Sőt, rövidesen várható egy olyan diagnosztikai módszer tömeges elterjedése, amely lehetővé teszi már akkor felismerni az AIDS-fertözést, amikor még sejtenként csak a HIV-provírus (elővirus) van jelen s a szervezet tehát még nem is reagálhatott HIV-ellenanyagok képzésével. A több ezer klinikai kórlefolyásból egyre nyilvánvalóbb, hogy a HÍV nemcsak az immunrendszer sejtjeinek, a nyiroksejteknek elpusztításával fejti ki károsító hatását. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a HÍV megtámadja az idegrendszer sejtjeit is, s mind a központi (agy, gerincvelő), mind a perifériás idegrendszerben súlyos kórképeket (gyulladás, elfajulás) hoz létre. Kiderült az is, hogy az AIDS-es betegek egyik leggyakoribb tünetét, a csillapíthatatlan hasmenést nemcsak a társuló, ún. opportunista fertőzések, hanem maga a HÍV is — elszaporodva a bél nyálkahártyájában — képes előidézni s fenntartani. Rendkívül fontos az a felismerés, hogy az AIDS kórokozója a vírusok kaméleonja : nincs két olyan beteg, akinek a vérében azonos vírus lenne jelen. Más vírusokról is tudjuk, hogy képesek mutációra (ugrásszerű változásra), ám a HÍV ilyen jellegű tulajdonsága egymilliószor nagyobb, mint a vírusoké általában! Többek között ez a rendkívüli változékonyság az egyik fő oka a megfelelő oltóanyag hiányának. TERÁPIA: BIZTATÓ PRÓBÁLKOZÁSOK 1981-től, az AIDS első eseteinek felismerésétől intenzív kutatómunka folyik a világ számos pontján, hogy hatásos gyógyszert fejlesszenek ki a HÍV ellen. Mivel kezdetben a kórokozóról csak annyi volt ismeretes, hogy vírus, érthető módon elsősorban más vírus okozta megbetegedések esetében már kipróbált szerekkel kezdődött a „gyógyítás". Később felismerve, hogy retrovírusról van szó, melynek szaporodásához nélkülözhetetlen az ún. reverz transzkriptáz (visszaíró) enzim, ennek az enzimnek a bénitására törekedtek a gyógyszerkutatók. 1986-ban került először tömeges méretben felhasználásra a transzkriptázt bénító azidotimidin (AZT) nevű gyógyszer. Az aránylag rövid megfigyelési idő ellenére megállapítható, hogy a szer kétségtelenül képes meghosszabbítani az AIDS-betegek életét; talán alkalmas lesz arra is, hogy késleltesse a fertőzöttekben a betegség fellobbanását, de számos mellékhatása miatt az AZT korántsem tekinthető ideális gyógyszernek. Éppen a mellékhatások elkerülése végett próbálkoznak az AZT kombinálásával más vírusgátló szerrel, illetve, olyan szerekkel, amelyek a legnagyobb mértékben támadott immunrendszert vannak hivatva védeni. Az utóbbi évek szenzációs felfedezései a vírus életciklusát, genetikai szerkezetét illetően természetesen nem öncélú kutatások eredményei. Belőlük kiindulva felcsillan egy speciálisan a HIV-re ható gyógyszer kifejlesztésének a lehetősége. Mivel ismerjük azt a receptort (érzékelőt), amelyen keresztül a vírus a nyiroksejtbe jut, elméletileg elképzelhető a receptor géntechnológiai úton való előállítása, oldható formában. Ilyen oldott formában jelenlevő receptor a frissen fertőzött beteg vérébe adva, képes lehet megkötni a kórokozó vírust mielőtt az a nyiroksejt receptorához kötődne. Másik elméleti módja a HIV-szaporodás meggátlásának: hasonlóan a reverz transzkriptázhoz gátlószer fejleszthető ki egyéb, a vírus szaporodásához szükséges enzim ellen is. A leglátványosabb lehetőség pedig abban rejlik, hogy az AIDS vírusát „öngyilkosságra" késztessük: azaz géntechnológiai úton olyan HIV-géneket állítanánk elő, amelyek nem elősegítik, hanem gátolják a vírus szaporodását. E fenti — részben még csak elméleti síkon létező — lehetőségek ellenére a szakemberek óvnak a túlzott optimizmustól: az AIDS- betegség 1989 januárjában még gyakorlatilag gyógyíthatatlan betegségnek számit. VÉDŐOLTÁS: „REMÉLHETŐLEG IGEN" A szerény terápiás eredmények s az AIDS rohamos terjedése miatt érthetően nagy figyelem kíséri az aktív immunizálásra, tehát a védőoltás kifejlesztésére irányuló világméretű erőfeszítést. A vakcinációval (oltással) kapcsolatos kísérletek eredményeit várták leginkább az 1988 júniusában megtartott IV. Nemzetközi AIDS Konferencia résztvevői is. Sajnos, e téren még kevesebb optimizmusra van okunk, mint a gyógykezelés terén. Még a legoptimistább kutatók is csak „remélhetőleg igen"-nel válaszolnak arra a kérdésre, lesz-e a közeljövőben védőoltás. A „biztosan igen"-t 1989 januárjában még senki sem meri kimondani. Mint már jeleztük, a védőoltás kidolgozásához vezető út egyik nagy akadálya a virus rendkívüli változékonysága. (Többek közt ezen bukik meg az influenza ellenes védőoltás is: mire az oltóanyag forgalomba kerül, már a vírus egy új változata szedi áldozatait). A másik akadály: a HÍV olyan ellenanyagok termelését is beindítja, amelyek nem gátolják, hanem ellenkezőleg, elősegítik a fertőzés terjedését. így a leendő oltóanyag előállításakor arra is kell ügyelni, hogy ezek a vírus szaporodását elősegítő ellenanyagok ne legyenek jelen a vakcinában. MEGELŐZÉS: A BIZTONSÁGOS SZEX Visszatekintve az eddig leírtakra: kilátásaink az AIDS-szel való küzdelemben korántsem rózsásak. Az AIDS-pandémia heteroszexuális irányba való „áthangolódása", a terápia bukdácsolásai, a 2000-ig biztosra nem ígérhető oltóanyag — mind megannyi ok az éberségre, az odafigyelésre, de nem a peszszimizmusra. Az AIDS ugyanis nem elkerülhetetlen, végzetszerű megbetegedés! Mint ahogy azt az Egészségügyi Világszervezet Globális AIDS Programja által meghirdetett s 1988. december elsején megtartott AIDS világnap szórólapjai, plakátjai hirdették: az AIDS-fertözés megelőzhető! Olyan országokban, ahol a vérátömlesztésre használt vér ellenőrzése megoldott — s országunk ezen országok közé tartozik — szexuális partnerünk gondos megválasztásával, a hozzá való hűséggel, a homoszexuális kapcsolat kerülésével az AIDS-fertözés létrejötte teljes biztonsággal kizárható. Annak pedig, aki nem veti meg az „alkalmi partnert" sem, szószerint „életbevágóan" fontos, hogy szexuális kapcsolataiban az ún. biztonságos szexre törekedjék (gumióvszer használata, az anális — végbélen át történő — érintkezés kerülése). Nagyon fontos annak tudatosítása is, hogy csak a korai felismerés jelenthet reményt az AIDS-szel fertőzött ember számára. Minden járási közegészségügyi állomás, a nemibeteg-gondozók, de minden körzeti s üzemi orvos is elégséges információval s felszereltséggel rendelkezik az AIDS felismerését illetően. A fertőzés veszélyének kitett személy lakóhelyétől, illetőségétől függetlenül bármelyik egészségügyi intézményben kérheti kivizsgálását; valamennyi személyével s betegségével kapcsolatos adatot az orvosi titoktartás védi. AIDS-jelentésünket egy 1841-es Kossuth-idézettel zárjuk: „Ments meg minket uram a késedelmektől és ne vigy minket a reménységbe!" a késedelemtől, hogy ne halogassuk eddigi, esetleg AIDS-fertőzéssel (is) fenyegető szexuális életvitelünk megváltoztatását. S ne olyan reménybe, hogy az orvostudomány rövidesen védőoltással és csodaszerrel, a leginkább veszélyeztetettek aktív segítsége nélkül, úrrá lesz a XX. század legnagyobb járványán. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
