A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 3. szám
de szinte sosem hiányoznak a ló- és juhkoponyák, ruhadarabok, szalagok, aprópénz és a modem korra jellemzően a legkülönbözőbb hasznavehetetlen autóalkatrészek. Az egyik obon egy durván faragott széles pofájú szobrot is láttam! Alkalmasint meglepetésében nagyon felszisszenne a régész, aki ezt a szobrot megtalálná. Kora délután elállt a havazás, helyette süvöltve fújt a szél. Zsargal egy magányos szikla takarásába kormányozta az autót, hogy megebédeljünk. Ismét a reggeli tésztában sült húsgombócok kerültek a tányérunkba. Én hamar végeztem az étkezéssel és mivel már jól tudtam, hogy társaim sokáig és komótosan fognak táplálkozni,' kivettem a tokjából a sörétes puskát annak reményében, hogy hátha sikerül valamit lőnöm a gyűjteményembe. Sikerült is! Nem messze a sziklától egy széthajtotta vándorsólyom hasította nyilsebesen a levegőt. Jócskán elébe fogtam és nem tagadom, saját meglepetésemre is a lövés után a földre hullott a nálunk már szinte ismeretlen csupaizom madár. Társaimhoz visszatérve, lelkesedtem, áradoztam zsákmányom ritka voltáról, de társaimra egyáltalán nem ragadt át a lelkesedésem. — Nálunk sok ilyen madár van — zárta le Mogo a témát és igazat kell neki adnom, mert hosszú utunk során még jónéhány sólyommal találkoztunk. Oe találkoztunk másvalamivel is, és ez a találkozás legnagyobb sajnálatomra a későbbiekben már nem ismétlődött meg. Éppen az egyik hágóról voltunk leereszkedőben, körülöttünk ameddig a szem ellát kopár, sziklákkal meghintett, vékonyan behavazott hegyoldalak, amikor tőlünk jó háromszáz méterre egy bandukoló nagy termetű állatot vettem észre. — Mi az? — kérdem Mogotól. Jótól kérdeztem; vastag sok dioptriás szemüvegén keresztül vendéglátóm tán még el sem lát az állatig. Ennek megfelelő volt a válasza is: — losagy — ló —, mondta, és a dolgukban bizonytalan emberek mosolya ült ki az arcára. Fenét lósagy. nem lehet az a valami ló. hiszen nincs hosszú farka, kisebb is a lónál és valahogy irtó nagy a feje. Most elfordul tőlünk és hátulról megmutatja szarvainak óriási terpesztését. Argali! Méghozzá egy kapitális kos. Nosza, lett a felismerésre nagy kapkodás! De mire kiszedtük tokjából a golyóspuskát és megtaláltuk valamelyik csomagomban a bele való lőszert is, addigra a kos eltűnt a hágó sziklái közt. Szerettem volna itt, helyben letáborozni és a gyanútlanul ballagó kos után cserkelni, de vendéglátóm leintett és Zsargalnak továbbot mutatott. — Ahova megyünk, ott sok argali lesz és bőségesen lesz vadkecske is. Ne nyugtalankodj, kár volna erre a magányos vadra időt pazarolni. Még nagyon nagy út áll előttünk Bajanhongorig. Hallgattam rá, bár ne tettem volna, de napirendre még akkor sem tértem a történtek felett amikor az autó már messze járt a véletlen találkozás színhelyétől. Hogyan is lehetne nyugodt az ember, amikor meglátja élete első eleven vadjuhát! Órákig tartott, amíg úgy ahogy napirendre tértem a dolgok felett. De az óriási szarvú argali távoli képe azóta is kísért álmaimban: akkora szarvú kost később sem láttam. De sokszor megbántam már, hogy elszalasztottam vadászatát. Már közel jártunk közelebbi útícélunkhoz, az azonos nevű megyeszékhelyéhez, Arvajherhez, amikor újabb izgalom feledtette el egy kis időre az argalit. Úgy kétszáz méten-e tőlünk egy sziklás dombról két farkas bámulta messziről idetévedt csehszlovák rendszámtáblájú autómat. Nem csodálkozom rajta, még aligha láthattak életükben. (Folytatjuk) 15 Közmondások Nézd: mint fiatat bika tartja magát a falusi bölcsesség. Szavakkal együtt, szavak nélkül. Sírtól a sírig. A kenyér az ember keresztje. Oly rég tudta már, hogy a kévéket is kereszt formára rakta le a szúrós hátú földeken. Élnek a közmondások. Némán is beszélgetünk. Senki földjén Fáj a vers, barátom, fáj nagyon. Fáj, ha felzúg benne a gályák némasága. S az idő, az idő — tücsök az óra falában. S kívül hull a szomorúság, mint pajtára a csillagok — üres, istentől kipusztított szavak. S tovább hátrálsz a senki földjén. A csöndért, a csöndért, melyben nem dong a szó — az ember üres mankója. (OZSVALD ÁRPÁD FORDÍTÁSAI) Közel az éjszakához Mindenki nőjének illő fája Bűbáj ezüst hulláma Tenyereden alszanak a borzalom fáradt angyalai A szív magasában halálra váró ismeretlennek Dalol a sírás ága Hangod magasában a szép megadás tüze A vér színnyomása Vak vének lépkednek csillagos óráiban Tested egyetlen dallamot játszó orgona Hosszú szélcsápokkal Egy még ép tetem dögvészes színeivel Kifestett hangszer Fekszel a késedelem boltozata alatt Egy bizonytalanságig részeg nő szörnyű érintése alatt Elveszítesz mindent amit valaha leltél Márványéjszakákon Türelmetlen szemhéj alatti jeges dédelgetések közepet Fölborult hajnalokon Megszámlálhatatlan sebek obeliszkjei mögött kaptál Mindent elveszítesz ami az életre emlékeztet Gigantikus erdőgép A lángoló jövő vigaszát pörgető gramofonlemez Hosszú szerelmeskedés lejtős síkja Ölelkezés egy magányos szoborral Egy távolodó kulccsal A csönd monostorában elbújt szélasszonnyal Az éjfél gránátrózsájával A sivárság hattyúdala Gyermekkor — hiába áll mellette fantasztikus lovag E gyermekkor hatalmasabb E gyermekkor nem jósol szeretetet Napfényözönben Tört virágok tört alkonyok Esők (levegőjük csupán elaltathat) A világ végtelen dallamában Sebezhetet/en kín fénylő zenekarai Hallgatag szűz őrizd meg a szánkat Mézüstökös Füled mellett zümmög újjászületésünk Az érzékiség hulláma Tragikus állat valódi tolvaj Túl heves csillagokban így vetsz horgonyt Holdszigetek így állítják meg Alkohol-ringatta hajódat Ez a hajó a te néma szád Meteorhullás-rejtette Hiú csókok hulláma előtt bezárt szád Nagy ölelések mágikus lánca előtt eltakart Dzsungelként áthatolhatatlan szád Kegyelemmel érintett vagy te Fehér őzek ártatlan nyoma Tetves látnok koldus tenyere Bizonytalanul formát váltó lépcsők előtt Ég veled borzalom ejtőernyője Kiestünk fészkünkből nyomorult sasfiókák Veszélyes e röpü/és A villámló szél mellett E röpülés megölhet S egy nő kikötőjében Villamos rózsára leltél Meglelted a rózsák rózsáját Az énekek énekét Az elnémult csalogányok sírját (CSELÉNYI LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI) MII AM m'|C| IC A közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját a IVIILAÍM nUrUO kortárs szlovák irodalom kiemelkedő képviselőié in a nmein nnori 70 éve. 1919. január 19-én született a kiváló VLADIMIR REISEL szlovák költő
