A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-23 / 26. szám
fi A 4' -V J j ; ,\4-> ísT'n V S cO M C, Gyermekkorom különös varázsú világa elevenedik meg előttem, ha meghallom valahol énekelni: Lánc, lánc. eszterlánc... Nézzük csak. hogyan játsszák a mai gyerekek. Fiúk. lányok egymás kezét fogva kört alkotnak, majd körbejárva énekelnek: Lánc, lánc, eszterlánc, Eszterlánci cérna. Cérna volnék, selyem volnék. Mégis kifordulnék. Pénz volna karika, karika. Forduljon ki Marika, Marikának lánca! A megnevezett személy a kör középpontjának hátat fordítva forog tovább a többiekkel; az a szomszédja, aki eddig a jobb kezét fogta, most a balt fogja meg, s viszont. Ha a gyerekek már mind kifordultak, a játék még nem ér véget, hanem folytatódik azzal, hogy a játékosok egyenként vagy az elhangzott név szerint egyszerre többen is (pl. minden Marika nevű leány) befordulnak. Természetesen ennek megfelelően az ének utolsó sora is megváltozik (Forduljon be Marika). (Tallós — TomáSikovo) A játék szövegének több változata ismert. Például: Lánc, lánc, eszterlánc, Eszterlánci cérna. Cérna volna, selyem volna. Mégis kifordulna. Pénz volna karika. Karika volna, pendülne. Zöld selyemszoknya. Piros pántlika. Forduljon ki, forduljon ki Katika (vagy más). Az ördögi útra! A befejező sor változata a visszaforduláskor: Az angyali útra! (Nagymácséd - Vefká Mata) Másik ismert szövegváltozat: Ispiláng, ispiiáng, Ispilángi rózsa. Rózsa volnék, piros volnék. Mégis kifordulnék. Zöld selyem rosta, Két garas héjjá, Szederszemü kis Ilonka (vagy más). Fordulj angyal módra! (Alsószeli — Dőlné Saliby) Vikár Béla szerint az „ispiláng" szó alapja az ispilán, mely a német „ich spiel ein"-böl származik. Ezzel szemben Simonyi Zsigmond a szót magyar eredetűnek tartotta, s a lepke „kis pilláncs" megfelelőjét vélte benne felfedezni. A játék szövege nyomtatásban elsőként 1792-ben jelent meg a Magyar Hírmondóban „Kis pillants, kis pillants, kis pillantsi rózsa", alakban. Edvi Illés 1835-ben „Kis pilláncs, kis pilláncs, kis pilláncsi rózsa ..változatban jegyezte le. Bakos József, aki 1939-től 1943-ig végzett gyűjtést a Mátyusföldön, az Érsekújvári járásban levő Naszvadon (Nesvady) a játék „Csukiláng, csukiláng, csukilángi rózsa" alakját örökítette meg a Mátyusföldi gyermekjátékok cimü müvében. A játék az egykori lakodalmi szokásokból is megőrzött valamit. Szokás volt, hogy a vőlegény a menyasszonyának ajándékot küldött. Az ajándékok között volt a zöld vagy vörös selyemből háló módra kötött öv, melynek mindkét végén egy-egy bojt volt. Magának a játéknak csupán egyetlen további változatával sikerült találkoznom. Ezt a következő módon játsszák. A gyerekek kézfogással sort alkotnak, s az első játékos után lépdelve körbe járnak. Akit kiénekelnek, az a többiekkel ellentétes irányba fordulva folytatja a játékot. A dalocska változata: Lánc, lánc, hosszú lánc. Hosszú láncba járni. Jó fiúnak, jó leánynak Koszorút csinálni. Évike a sorba. Annak van jó dolga. Hej, kékszemű Tériké, Fordulj angyal módra! A megegyezéstől függően vagy mind a két kiénekelt játékos kifordul, vagy csupán a másodikként említett. (Vágfarkasd — Vlfiany) A játék az ifjúkor tündöklő napja, melynek sugarai a felnőtt ember életét is bearanyozzák. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
