A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-23 / 26. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL Vezethetek-e terhes állapotban ? Ez a gondja P. Kálmánné j.-i olvasónknak, aki fél, hogy áldott állapotban esetleg a magzatnak árt, ha az idegfeszültséggel járó gépkocsivezetést átvállalja a férjétől, de az is aggasztja, hogy esetleg más gépjárművek vezetőit, utasait vagy a gyalogosan közlekedőket veszélyezteti. Nem általánosíthatunk, de a terhes nőknél valóban fennáll a balesetveszély, ami abból következik, hogy szervezetük egyre fokozódó megterhelésnek van kitéve. A növekvő magzat és az anyaszervezet igényei alapján megnő a tápanyagszükséglet s a testsúly is. Az anyaméh hónapról hónapra nagyobb teret foglal el a hasüregben s egyre inkább elödomboritja a hasfalat. Kezdetben-"9 hányinger és hányás, utóbb a székrekedés tartozik a gyakori panaszok közé. Kellemetlen a gyakori vizelési inger. A rendes vérmennyiség terhes nőnél kb. 1 literrel megnövekszik, ami az egyébként is megterhelt szívre és keringési rendszerre még nagyobb munkát ró. Nagyobb oxigén- és széndioxidcsere terheli meg a légzőszerveket, a növekvő méh pedig a tüdő felé nyomja a rekeszt s úgy nehezíti a légzést. A terhes állapot nem betegség, nem is szerepel a közlekedési szabályzat azon pontjai közt amelyek alapján az orvos javasolhatná a járművezetői jogosítvány bevonását. Ennek ellenére megfontolandó, hogy a női szervezet a terhesség negyven hete alatt nagyarányú változásokon megy át s ezek kihatnak testi mozgékonyságára, lelki világára s magatartására is. Az említett kellemetlenségek miatt a szülés időpontjának közeledtével már maga a terhes nő sem igen igyekszik autót vezetni. Amíg azonban meg nem kezdi terhesszabadságát, munkahelyére jár vagy közéleti tevékenységét végezve ki kell utaznia, sok esetben mégis a kormánykerékhez kell ülnie. Ha a terhes nő közlekedési vállalat alkalmazottja, vagy olyan munkakörben dolgozik, amely járművezetői alkalmasságot követel, az illetékes orvos feladata, hogy megítélje, vezethet-e gépkocsit. Akik magángépkocsit vezetnek, szintén kérjék ki orvosuk véleményét. Elvárható, hogy a leendő édesanyák elég felelősségtudatot éreznek magukban, hogy feleslegesen ne kockáztassanak. Szigorú önvizsgálattal sokan maguktól is rájönnek, hogy már nem olyan mozgékonyak és körültekintőek, mint azelőtt, figyelmüket állapotuk, magzatuk köti le, ellenben fáradékonyabbak, bizonytalanabbak vezetés közben. Helyeselnénk, ha önmaguktól mondanának le a vezetésről, amennyiben akár egyetlen veszélyhelyzetben csak hajszálon múlt a baleset. A terhességgel járó változások, kellemetlenségek nem azt jelentik, hogy minden terhes nő alkalmatlan a gépjárművezetésre. Az sem volt az eddig elmondottak célja, hogy az állapotos asszonyt agyonféltse a családja és ne engedje a kormánykerékhez. A gépkocsi arra való, hogy megkönnyítse az ember életét, munkáját. A háztartási gondok, például a nagy bevásárlások, a terhessége ellenére továbbra is a nőt terhelik. S ha férje vagy más családtagjai nem segítik, miért ne tehetné meg a beszerző körutat gépkocsin? A város mögé, az erdő zöldjébe vagy a folyópartra miért ne mehetne ki autón, melylyel gyorsabban jut a jó levegőre mint autóbuszon, villamoson vagy éppenséggel gyalog. Ha terhes nő ül a vezetői ülésben ügyeljen arra. hogy a kocsi műszakilag teljesen rendben legyen, amit azonban csak gyakori ellenőrzés és szakszerű karbantartás biztosíthat. Amíg a kocsi jó állapotáról az autószerviz vagy valamely hozzáértő családtag gondoskodik, a nő helyes terhességi életmóddal, táplálkozással, mozgással, nyugalommal és a túlterhelés elkerülésével biztosítsa erőnlétét, kiegyensúlyozottságát és jó közérzetét. Ha olvasónk a férje betegsége vagy egyéb komoly ok miatt latolgatja, hogy átvállalja a családi gépkocsi vezetését, tegye ezt kizárólag oly esetben, ha állapotának és közérzetének ez megfelel, nem okoz vele gondot magának, s ha csupán kisebb távolságról s rövid idejű megterhelésről van szó, ami nem ismétlődik mindennapi rendszerességgel. Amennyiben aggályai vannak, hogy a vezetés terhet és gondot okoz, átmenetileg mondjanak le a kocsihasználatról s nyilvánítsák magukat mindketten alkalmatlanná a járművezetésre, míg gyermekük meg nem születik Df_ SZÁNTÓ GYÖRGY A Hét és az IBUSZ közös nyári képes versenye UTAZZUK KÖRÜL A BALATONT címmel a Hét szerkesztősége és az IBUSZ utazási iroda csehszlovákiai kirendeltsége érdekes, szórakoztató nyári képes versenyt indít, amelyet a 27. számunkban kezdünk közölni. Megismertetjük a Balaton történetét, bemutatjuk üdülőhelyeit, a körülötte levő települések kulturális és történelmi nevezetességeit. Minden olyan helyet, ahová az IBUSZ társasutazásokat szervez és az egyénileg utazó turisták számára is üdülési lehetőséget biztosit. A verseny nyolcfordulós és a 34. számunkban fejeződik be. Minden héten az ismertető cikk után egy kérdést teszünk fel az olvasónak. E kérdésre a helyes választ a verseny befejezése után egy héten belül a versenyszelvényekkel és a pontos címmel együtt kell beküldeni a Hét szerkesztőségébe, legkésőbb augusztus 28-ig. Akik a helyes válaszokat beküldik, azok között az alábbi díjakat sorsoljuk ki: 1. díj: Hordozható fekete-fehér tévékészülék 2. díj: 8 napos üdülés a Balatonnál vagy a nyertes által választott fürdőhelyen — két személy részére (magánszállás). 3. díj: Fényképezőgép 4. díj: Egy hétvége Budapesten (november 2. és december 28. között, a nyertes kérése szerint) 5. —7. díj: Táskarádió 8.—10. díj: Karóra 11.—15. díj: Táska 16.—20. díj: Egy évi előfizetés a Hétre EMBERI SORSOK A TŰZ AZ SZÖRNYŰ Az asszony hirtelen a szokatlan közfigyelem középpontjába került, s zavarában most úgy érzi: viselkednie kell... Mondatait rendre vértelen nevetésekkel zárja le, azután hirtelen könnyek öntik el a szemét, és mi, akik körülálljuk őt, sajnálkozó csendben várjuk az újabb vértelen nevetést. Közben mindannyiunk tekintete a kiégett házon pásztáz. A tető nagyobb részéről lecsúsztak a cse: repek, s a magányosan meredező, lecsupaszodott kémény mellett a tetőgerendák elszenesedett csontváz-karjai roskadoznak. Az ajtó tárva, a küszöb egy helyen felszakadva. Odabenn mindent egységes mély-szürkébe öltöztetett a korom. Az ötéves kislány szobácskája akár egy verem. A falon nem maradt tapéta, a földön padló, az ablaknyilásban ablakkeret. Ami éghetett, az mind elégett. Üres a nagyobbik szoba is. A mennyezeten millió apró repedés pókhálója fut szét, s ahol megmaradt a tapéta néhány emlékfoltja, azon kormos, szennyes csurgásnyomok éktelenkednek. Fekete, bútortalan és elhagyott a konyha is, de még lehangolóbb a ház mögötti keskeny udvarsáv, ahol a házfalhoz ragasztott garázs és benne a központi fűtés kazánja állott. Azon a reggelen innen indult pusztító útjára a tűz. Kellemetlen hideg volt azon a koratavaszi napon. A família már talpon volt. Laci, a középső fiú már hat óra után elköszönt. Kézilabdázik, akár a bátyja, Tibor; és szombat a mérkőzés napja. Ö ilyenkor mindig korán kel s futni megy, hogy bemelegítsen ; míg a bátyja inkább otthon, gondolatban összpontosít a küszöbönálló csatára. Valika, a legkisebb gyerek azon az éjszakán a gyerek külön élő édesapjánál volt. Az asszony jelenlegi élettársa az üzletbe sietett, hogy legyen majd harapnivaló, ha megjönnek a kézilabdameccsről. Valamennyien odakészültek: az asszony, a férfi, sőt Tibor apja, az asszony korábbi férje is, akivel a válást követően „szomszédok" maradtak. Közös munkájuk volt a ház, amit némi átalakítással kettéválasztottak — szétválásuknak hangsúlyt adandó. Hideg volt és ködös a reggel. — Negyed hét lehetett, amikor sötétség borult a házra. Még azt gondoltam, a nagyobbik fiam tréfálkozik. Szóltam is neki, aztán közösen megállapítottuk, hogy nincs villany. Próbáltuk a villanyóránál visszaállítani az automatát, de csak szikrázott és nem maradt a helyén. A volt férj villanyszerelő, közelebb mestert aligha tudhattak, de lakott a túlsó szomszédban is szakember, az ö keresésére indultak. Az idő közben telt, és hátul, a házfal meg a garázs tőszomszédságában álló, villanyvilágítással is fölszerelt sufniban már az alacsonyra ácsolt fagerendák közelébe férkőzött a parázs. — Kimentem a konyhába. Ha sötétben is, de elmosogatok, gondoltam. De a konyhában furcsa füstszag csapott meg. Gondoltam, megnézem a szeméttartályt, hátha kiöntöttem a hamutartó még parázsló tartalmát. De mert ott nem találtam semmi gyanúsat, kinyitottam a spejzajtót. A nyíló ajtóból hirtelen ömlött a füst a konyhába. Kicsi a spejz, de már az ablakát sem lehetett látni a füsttől. Elkiáltottam magam, hogy valami ég! Rohant a nagyfiú, iparkodott a „szomszéd"-élettárs is, kezében vizesedénnyel a ház mögé, ahol tüzet sejtettek. Felpattant a sufniajtó, aztán a kazán odújának a garázsba nyíló ajtaja is. Bemenni nem lehetett és látni sem igazán, hogy mi zajlik odabent. A tomboló tűz felé loccsantották a kevés vizet, ami természetesen meg sem kottyant az egyre merészebb lángoknak. Ekkor már mindenünnen hallani lehetett a forróság hatására szétrobbanó villanykörték durranásait. A tűz fölfelé terjedt, s meg is találta a tetőre vezető utat a gerendák eresz alá nyúló végeinél. „Valahogy értesíteni kellene a tűzoltóságot!" — villant át az asszony agyán; de a legközelebbi telefonfülke vagy ötszáz méterre van a háztól. Az utca egyébként kihalt volt. Szombat reggel lévén autók nemigen jártak, mindent vattás köd ült. Valószínű, hogy a környező lakók zöme még ki sem bújt az ágyból... Hirtelen senki sem tudta, mi legyen — miközben a ház mögött minden erejével tombolt a tűz. A lángok szörnyű forróságot leheltek a házra, ahol a nagy hőségtől lassú olvadásnak indultak a műanyag tárgyak, a villanykapcsolók, a csatlakozók, a különböző armatúrák. Az asszony kétségbeesetten állt a ház előtt. Tíz éve kezdték építeni bankkölcsönből. Azután — alighogy elkészült — a férjjel való szakítás a házat is kettészakította. A kölcsön ettől még kölcsön maradt, s az adósság most is tetemes. Ami a lángok martaléka lett, még ki sincs fizetve!... Sziréna jajdult, s a ködből kibontakozott az első tűzoltókocsi eleje. Aztán befutott a második, majd még a harmadik is. Kiderült, hogy a szomszédok közül telefonált valaki a tűzoltóknak, akik nem késlekedtek. Ekkorra azonban már a kettéválasztott ház mindkét lakrésze fölött égett a tető, égett a faszerkezetű födém, a szobákban a bútorzat, teljes egészében hátul a sufni és már a garázs is veszélyben forgott. Lobogtak a pusztító lángok, égett a fal, a télről maradt krumpli, hagyma, alma; lángoltak a ruhák, a berendezés, az emlékek. Elhamvadt á múlt és vele együtt egy kicsit a jövő is. Az asszony ma is összetörtén áll a romok előtt. Nem haragudhat a világra, hiszen mindenki igyekezett segíteni. Hamar kiszállt a biztosító, szükséglakással segített a nemzeti bizottság, az asszony munkahelye pedig kiselejtezett irodabútort ajánlott fel. És a gyerekek, akikkel igy is nehéz volt családi körben együtt lenni, hiszen a három gyerek — három apától származott... Nos, Valéria az édesapjánál talált menedéket, Lacit az első anyós fogadta be, Tibor pedig a másik nagymamához költözött. Persze, mindez szükségmegoldásnak jó. gesztusnak szép, ám a közös fedelet nem pótolhatja. Az asszony, a jelenlegi élettárs és a volt férj abban egyeztek meg, hogy újjáépítik a most még üszkös romokban heverő házat. (M-) 19