A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-16 / 25. szám

A másik, a Júdáshegy „onnan vette a nevét, hogy róla kémlelték ki a törökök a várbelieket". A Paphegy. melyen a vár állott, szájhagyomány szerint egy paptól kapta a nevét. Nem véletlen, hisz a lelkész fogadás­ból a hegy aljáról egészen a tetejéig felment egy huzamban". Pedig, mint Mocsáry irta, a „távolságot tsak a vár kapujától a völgynek mélységéig, ahol most a Mezö-Város fekszik, könnyen lehet kétezer lépésre tenni, a kapu pedig a hegy lábánál fekszik." A Paphegyet később Gesztenyésnek ne­vezték. Ma Kálváriahegy a neve. Az évszáza­­os gesztenyefákat 1580 táján telepítették ide, a későbarokk kálváriát pedig a XVIII. század közepén építették. Ezt a kálváriát emlegeti egyik novellájában Mikszáth is. Gó­­zonnak nevezve a helységet. Szerinte a kör­nyék lakosai „nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdőbe a kilenc kápolnát a kálvári­ával, hisz a Mária-csoda itt is „megtörtént" egykor. így lett aztán Kékkő búcsújáróhely hosszú időn át. Kékkő vára a város fölött emelkedő szikla­­orom kékes színéről kapta a nevét. A monda azonban másképp adja elő a néveredet tör­ténetét. Eszerint a Vepor tetején egy arany­barlangban lakott az a sárkány, mely napon­ta egy juhot evett s az Ipolyban fürdőzött. Ott találta azt a hatalmas csillogó kék színű követ, melyről Géza királynak is tudomása lett. Megtetszett neki a kő, de azt senki sem tudta elvenni a sárkánytól. Végül Detre fia Balázsnak sikerült legyőznie a sárkányt. A kő egyik felét a királynak adta, másikat pedig annak a várnak a tornyára tette, melyet a sárkánybarlang fölé emelt. Innen a vár neve. Mikszáth egyik adomájában egy későbbi Balassáról olvashatunk. A naponta bálozó nagyúrról, aki egyszer az amfiteátrum alakú bálterem javításához akart két szekér murvát (kavicsot) hozatni a kékköiekkel. A parancsot azonban a bíró félreértette, s „murva" he­lyett két szekér özvegyasszonyt küldött a várba. Nem csinált gondot a parancs elérté­­se miatt Balassa úr, megtáncoltatta a kékkői öregasszonyokat is. Mikszáth szerint a Balassákat tisztelték és szerették a Kürtös völgyében. S a történelem múlt századaiba visszatekintve, a múlt idő még az esetleges gonoszságaikat is feledteti a néppel. így szól erről egyhelyütt az iró: „Környékünkön végtelenül szerették a hatal­mas ős-famíliát, mert a Balassák csináltak hamis pénzt, de sohase csináltak hamis politikát. Százados emlékek fűzték őket ide. Minden várrom, minden legenda öhozzájuk vitt vissza. A régi csataterek (s minden falu­ban volt valaha csata) benépesültek a fantá­ziákban páncélos Balassákkal. Picinyke láb­nyomok látszottak egy palojtai sziklán. Egy Balassa kisasszony selyem topánkás lába vájta azokat. Lapos, kerek kavicsokat dobált ki a Kürtös patak egy helyütt, ha megáradott. Ezek is egy Balassának kővé vált pénzei. Minden az övék volt itt, még a nép szíve is. Pedig akadtak köztük rossz urak, kegyet­len zsarnok oligarchák, de a régiség patiná­jával megszépültek." CSÁKY KÁROLY (Fotó: Böszörményi) Az orgona mestere Szabó Imre szabadidejében orgonaművész, mellékállásban orgonatanár, főállásban pe­dig orgonakarbantartó. S mivel minden „szakmája” az orgonával kapcsolatos, sze­retném, ha elmondaná, hogyan került kap­csolatba ezzel a hangszerrel ? — Kiskoromtól nagyon szeretem a zenét, alapiskolás koromban zongoraórákra jártam, aztán később, amikor már az újvári (Nővé Zámky) gimnázium növendéke voltam, telje­sen véletlenül találkoztam egy budapesti orgonatanárral. Baráti Istvánnal. Hozzá jár­tam négy évig. A gimnázium elvégzése után a bratislavai konzervatóriumban, majd a Bra­tislava! Zeneművészeti Főiskola orgonasza­kán folytattam a tanulmányaimat. — Jelenleg a Csehszlovák Rádió Zeneka­rában dolgozik orgonakarbantartóként. Miért határozott úgy, hogy diplomával a zsebében karbantartói munkát vállal? — Én ezt a munkát elsősorban azért vál­laltam el, mert ezáltal megoldódott a gya­korlási problémám. Ugyanis, ha a koncertte­remben nincs hangverseny vagy rádiófelvé­tel, szóval ha szabad az orgona, bármikor gyakorolhatok rajta. Tehát ez volt az első szempont, amiért elvállaltam ezt a munkát. A másik ok az volt, hogy amikor ez a lehetőség kínálkozott, éppen munkahelyet kerestem. Ugyanis a főiskola befejezése után két évig ösztöndíjat kaptam a Szlovák Zenei Alaptól. Pár hónap volt még hátra az ösztön­díjból, amikor a volt főiskolai tanárom Ferdi­nand Kiinda szólt erről a munkalehetőségről. Egyébként már a tanulmányaim idején is szívesen hangoltam, javítottam az orgonát. Úgyis mondhatnám, hogy amit eddig kedv­telésből csináltam, most főállásban a szak­mám. — Mi minden tartozik az orgonakarban­tartó munkakörébe? — Az én feladatom, hogy a hangszer állandóan rendben legyen. Ha az orgonagyár szakembereire lennénk utalva, akik megjavít­ják a hibákat, felhangolják a hangszert és elmennek, akkor ha egy koncertfelvétel köz­ben lehangolódik valamelyik sip, napokig kellene várni a gyár szerelőire. Én viszont — ha csak nincs fellépésem — ott vagyok valamennyi lemez-, rádió- és tv-felvételnél. — Ön tavaly szeptembertől mellékállás­ban tanít a bratislavai konzervatóriumban, főállásban karbantart egy orgonát, ezenkívül koncertezik, lemezfelvételeket készít. Nem sok ez egy kicsit? — Egyelőre bírom még. Én az orgona szerelmese vagyok, tehát bármit, ami össze­függ ezzel a hangszerrel szívesen csinálok. Szívesen tanítok, mert megnyugtat az az érzés, hogy az iskolai végzettségemnek megfelelő munkát végzek. Mint már említet­tem régóta érdekel az orgona „belseje" és orgonálni is nagyon szeretek. A Csehszlovák Rádió orgonájának 6 300 sípja van, az érté­ke 6 millió 300 ezer korona. Nekem már az is öröm, hogy egy ilyen hangszeren bármikor játszhatok. Ami a művészi pályafutásomat illeti, én is — mint a legtöbb zenész — szeretnék minél többet koncertezni, kapcsolatba kerülni a LnJ KINCSÜNK AZ ANY/W/ELV Biológia mezőgazdász­jelölteknek Új tankönyvből tanulhatják a biológiát a mezőgazdasági középiskolák diákjai. A Príro­­da könyvkiadó megjelentette Svihrová Á. és Vozábová K. Biológia c. könyvét Klokner Lóránd doktor fordításában. A könyv anyaga modern, jól tanulható, képekkel gazdagon illusztrált. A kiemelt ré­szek ritkított írással kerültek a könyvbe, amit a recenzens nem tart sem olcsó, sem célsze­rű megoldásnak. A fordító ez esetben is kitűnő munkát végzett, és alig hagy feladatot a recenzens­nek. A „zivotné prostredie" terminust mind a 9 esetben „természeti kömyezet"-re fordítja a fordító és nem a helyes emberi környezet­re. A biológia felosztásával kapcsolatban a „vyskumné vedy" terminust nem „kutatási tudományokéra hanem kísérleti tudomá­nyokra kell fordítani. Már régebben is rámutattunk arra, hogy a funkciós egység helyesen funkcionális egy­ség, a kikülönülés helyesen elkülönülés, ta­golódás, a milliméteres papír helyesen milli­­méterpapir és a munkabiztonság (bezpec­­nosf práce) helyesen munkavédelem. Szin­tén szóvá tettük azt, hogy a „podklad" nem „alzat" hanem aljzat és hogy a „mesterséges öntözés" (umelé zavlazovanie) csak öntözés. Az „építöegység" helyett a magyar nyelv az építőkő terminust használja a biológiában és máshol is. A virág témakörével kapcsolatos „illatos olajok" (vonavé silice) helyesen illóolajok. A szaporodás fejezetben a gametogene­­zissel kapcsolatban ezt találjuk: „Minden eredeti sejtből 4 féle kromoszómaszámú spermium keletkezik." Ez a megfogalmazás tárgyi tévedés jellegű és korrekcióra szorul. A helyes szöveg A redukciós osztódásból, a meiózis folyamán négy egyenlő értékű sper­mium keletkezik. A spermiumoknak haploid (felezett) kromoszómaszáma van, és mind a négy spermium egyforma A „házát viselő csiga" összetételt is jobban „biologizální” lehetne. A mikroszkóppal kapcsolatos „durvacsa­var", „finomcsavar" terminusok ismételt használata alkalmat ad arra. hogy visszatér­jünk egy korábbi vitára. Az első gimnazisták biológiakönyvével kapcsolatos recenziómban állítottam (Hét 1987, 2. szám), hogy: „A mikroszkóp alkat­részeként feltüntetett durvacsavar, finom­csavar, nem eléggé szakszerű, helyettük az irodalomban fellelhető: makrométercsavar, fogaskerekű csavar, illetve mikrométercsavar használatát ajánljuk." A fordító „A pontatlan pontosítás" című cikkében megállapítja, hogy: „A durvacsavar és a finomcsavar kifejezés teljesen szaksze­rű, hiszen elsősorban a tárgy képének durva és finom beélesítésére szolgál és a beállító­gombokkal együtt számos magyar forrás­munkában megtalálható pl. Faragó: Mik­roszkóp, Sárkány: Növénytermesztési gya­korlatok. A javasolt fogaskerekű csavar ennél szakszerűtlenebb, a makrométercsavar pe­dig a Természettudományi Lexikon szerint is kis távolságok pontos mérésére szolgáló kü­lönálló eszköz." Folytatásként meg kell állapítani, hogy a fordító nem állít valótlant. De az is igaz, hogy Faragó könyve 1954-ben, Sárkány könyvé­nek 2. kiadása 1964-ben jelent meg. Ezzel közönséggel. Februárban volt egy önálló hangversenyem a Szlovák Filharmónia nagy­termében, ezenkívül viszonylag gyakran járok külföldre. Felléptem már többek között Ausztriában, Svédországban, Angliában. — Az elmondottakból kitűnik, hogy életé­nek nagy részét egy hangszer mellett tölti. Meg tudná fogalmazni, hogy annak idején miért éppen az orgonát választotta? — Azért szeretem az orgonát, mert ez az egyetlen hangszer, amely egymagában is képes olyan hatást kiváltani a közönségből, mint egy egész zenekar. KAMONCZA MÁRTA ellentétben Aliverti 1976-ban „Élet a mik­roszkóp alatt” című könyvében a fogaskere­kű csavar és a mikrométercsavar, Schneider 1974-ben „Életünk és a mikrobák" című könyvében a makrométercsavar, mikromé­tercsavar terminusokat használja, ugyanígy a Mezőgazdasági Lexikon 1982-ből is a mik­rométercsavar terminust használja. A témá­val terjedelemben Szigeti foglalkozik 1979- ben a „Talajmikrobiológiai vizsgálati mód­szerek" cimü könyvében, aki ezt írja: „a durva beállítást a makrométercsavarral, a finom beállítást a mikrométercsavarral vé­gezzük." Az 1965-ben megjelent Természettudo- , mányi Lexikon „mikrométercsavar"-ját az 1962-ben megjelent Új Magyar Lexikon és az 1972-ben megjelent Műszaki Lexikon is — már és még — „mikrométer" formában közli. A következtetés levonható. A fikocián—-fikocianin vita is ugyenerről a töröl fakad. A fordító által idézett Természet­­tudományi Lexikon (1965) adatával szem­ben Römpp: Vegyészeti Lexikon (1984), Bi­ológiai Lexikon (1975), valamint Felszeghy (1976), Szegi (1979), Lásztiti (1981) stb. könyveinek adatai állíthatók. Ha egy tankönyv fordítása eléri a megfele­lő szintet, támaszthatjuk vele szemben az utolsó, legnélkülözhetőbb követelményt is. Azt, hogy a jelenkor terminológiahasználatá­nak szintjén íródjék, azaz ne a ma használa­tos terminológia után kullogjon néhány tíz évvel. Az utolsó mondatat általánosságban értem, és nem az ismertetett könyvet vagy fordítóját minősítem. A könyvtáramban van olyan alapiskolai tankönyv is, amelynek a terminológiahaszná­lata fél évszázadot késik — archaikus —, szerencsére ehhez semmi köze a mi fordító­inknak és a mi könyvkiadóinknak. CSUKA GYULA 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom