A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Sidó Zoltán: GOMBASZÖG '89 Balázs Béla: ÚJSÁGÍRÓK A GÁTON Miklósi Péter: A JÓKAI NAPOK SZÍNJÁTSZÓI Koller Sándor: POPNYARALÁS — ROCKVAKÁCIÓ (nyári könnyűzenei verseny) Ozsvald Árpád: SELLYE! ÖRÖKSÉGE Lacza Tihamér: HOLBACH EMLÉKEZETE Csicsay Alajos: VENDÉG A CSUDAKÖNYVBEN (mese) Címlapunkon M. Borsky felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő : Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krái S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaée. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. é. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Az egészségügyi ellátás manap. ság a lakosság érdeklődésének előterében áll. Sőt! Az igények a lehetőségeket meghaladóan is nőnek. Hogyan tud mindennek megfelelni a szlovákiai egészségügy? — Feladatunk az egészségügy társadalmi, gazdasági programjának megvalósítása, az alapellátás és az egyén iránti gondoskodás kiterjesztése s javítása. Felfogásunk szerint az alapellátásba beletartozik a gyógyítás, a rehabilitáció és persze a megelőzés is, bár ez utóbbit nem szívesen tudatosítják az emberek. Ezt bizonyítja, hogy valóban sokan és sokat vétenek a józan életmód szabályai ellen. Elég csupán a dohányzásra, az italozásra, a mértéktelen evésre, a papucskultúra terjedésére utalni. Ugyanakkor a gyógyítással szembeni igények tényleg mértéken felüliek. Jobbára tekintet nélkül arra, hogy a társadalom rendelkezik-e kellő anyagi eszközökkel, vagy sem. Egyébként is aligha van a világon olyan ország, ahol az egészségügyiek elégedettek az állami támogatás mértékével. Nem titok, hogy pusztán a betegellátás őszszege ma már nálunk sem fedezi az egészségüggyel szemben támasztott növekvő követelményeket. A megoldásnak ezért olyan feltételei vannak, mint az ésszerűség, a gazdaságosság, a jobb munkaszervezés, a társágazatok megértőbb támogatása, az állami dotáció növelése; valamint az, hogy magának az egyénnek szintén többet kell tennie saját egészsége érdekében. Ennyire egyszerű és mégis „ennyire" komplikált mindez. Általában rengeteg a panasz az egészségügyi beruházások, az építkezések elhúzódására, a gépellátás és a műszerezettség akadozására. Vajon hogy állunk ma — a korlátozott anyagi'lehetőségek idején — ezekkel a költséges, de alapvető kérdésekkel? — Szó ami szó, az egészségügyi beruházásainak új, vagy korszerűsített létesítményei esztendők óta olyan csigalassúsággal épülnek, hogy már-már furcsának tűnik, ha valami határidőre elkészül. Ennek hatása, közvetve vagy közvetlenül, a műszerellátáson is visszatükröződik. Látnunk kell ugyanis azt, hogy az orvosi műszerek, az egészségügyi berendezések hazai gyártói az utóbbi években bizony lemaradtak, és nem tudnak lépést tartani azzal az ugrásszerű fejlődéssel, ami a világviszonylatban egyre drágább orvosi technika tökéletesedését jellemzi. Természetesen. arról szó sincs, hogy hiányozhatnak az életmentő eszközök; tény viszont, hogy műszerezettségben távolról sem tartunk ott, ahol kívánatos lenne, vagy ahol szeretnénk. Az a feladat, hogy mozgósítsuk a tartalékokat, jobban hasznosítsuk és a nagy intézményekbe összpontosítsuk a meglévő eszközöket, illetve a jelenleginél is szélesebb körben tegyük azokat hozzáférhetővé a gyógyító orvosok számára. Ami a beszerzéseket illeti, rangsorolni kell. A legmagasabb szinten kaptunk ígéretet az állam és a párt vezetőitől, hogy támogatni fogják a hazai egészségügy gondjainak rugalmas megoldását. A kezdeti lépéseket megtettük, de mert túl nagyok a „hézagok", az eredmények sem látványosak még. Ráadásul, legalábbis egyelőre, a meglévő eszközeinket sem hasznosítjuk igazán effektiven. Az utóbbi években történtek-e . mulasztások a hazai egészségügy fejlesztésében? — Ezt nem állíthatnám, hiszen például Bratislavában. Galántán, Érsekújváron (Nővé Zámky), Banská Bystricán. Kassán (Kosice) és egyebütt adtunk át a közelmúltban vadonatúj kórházakat. Ennek ellenére nagyon sok a teendőnk. Nem is olyan régen még első és másodfokú szakvizsgával rendelkező orvo-Interjú DR. JÁN KREKÁN kandidátussal, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Szlovákiai Bizottságának elnökével sokban volt hiány, jelenleg viszont több docensre, professzorra, valóban kiváló specialistára lenne szükségünk. Szlovákia valamennyi járásában kevés a körorvos és az egészségügyi nővér. Mindent egybevetve tehát — évtizedes távlatokban — sokat fejlődött a honi egészségügy, a korszerű szükségletek tükrében viszont kevés, amit elértünk. Például akkor, ha a nemzetközi összehasonlítás szintjén vizsgáljuk egészségügyünk színvonalát. r| Nem érzi úgy. hogy a közvélej' j, meny informáltsága ebben a te- LJ Lr kintetben is eléggé egyoldalú ? Hogy keveset hallunk a kudarcokról, a sikertelenségekről, és olykor a gondokról is a kelleténél kevesebbet beszélünk?. .. — Kényes kérdést szegezett nekem. Az én véleményem: a páciens is csak annyit tudjon az egészségi állapotáról, amennyi a gyógyulását segíti. Szerintem igy van ez a társadalommal is. Nem a legszerencsésebb dolog minden szennyest azonnal kiteregetni. Persze, ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy hazudni kell, vagy cinikusan fölmagasztalni azt, amiben gyengék, netán annál is gyöngébbek vagyunk. Az őszinte tájékoztatás és a tettek a lényegesek, nem pedig a meddő szalmacséplés. * Az egészségügyi ellátásról, az orvos és a beteg kapcsolatáról Miért kevés az ápolónő? Mennyi. ben támogatják az egyházak humán egészségügyi-szociális tevékenységét? — A nővérhiánynak többféle oka van. A kevésbé beavatottak nemigen tudatosítják például, hogy mennyire időigényes és kimerítő dolog ápolónőnek lenni. A műszaki felszereltség hiányainak gondjai itt is visszaköszönnek, elvégre a világban vannak már az ápolói teendőket segítő eszközök. Például a betegemelők, a fürdetök és egyebek. Nagyon sok az éjszakai ügyelet is, ami nemcsak emberileg képes felőrölni a gyengébb fizikumú nőket, de a családi életükre, a gyermeknevelés napi teendőire is rossz kihatással lehet. Ha ehhez a nővérek viszonylag alacsony jövedelmét is hozzászámítjuk, akkor nem is csoda, hogy a növérfluktuáció csaknem ötven százalékos! Ami az egyházak jószolgálati tevékenységét illeti, nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás igazi kulcsa. Mégha kitünően is igyekeznek ellátni teendőiket. A szakképzett ápolónők munkafeltételeinek javítását és szociális helyzetük rendezését ennél sokkal fontosabb, célravezetőbb feladatnak tartom. Az egészségügy neuralgikus kér, dése a hálapénz. Nem segítene ezen a szabad orvosválasztás ? És egyáltalában: milyennek tartja az orvosi fizetéseket? — Azzal egyetértek, hogy a hálapénz valóban neuralgikus pontja egészségügyünknek; bár azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csupán az egészségügyben létezik ez a probléma. Nálunk csak azért tűnik súlyosabb kérdésnek, mert a beteg úgy érzi, hogy kiszolgáltatott helyzetben van. Gyakran kényszernek tartja a hálapénz fizetését. Pedig az igazság az, hogy a szükséges ellátást igy is, úgy is mindenki megkapja; az orvosok döntő többsége lelkiismeretesen látja el a beteget, a hálapénztől függetlenül. A szabad orvosválasztás aligha jelentene valamiféle általános gyógyírt ebben a kérdésben. Szerintem az alapvető etikai követelmény az, hogy minden orvos minden beteget szakmailag magas szinten lásson el; mert annak a betegnek, aki azt érzi, hogy a szakmai maximumot kapja, egyben udvarias és gondos ellátásban részesül, nem támad olyan érzete, hogy kaphatna jobbat, ha fizet. És ha mór rákérdezett, hadd mondjam el, hogy mind a bérek, mind az ügyeleti pótlékok jóval alacsonyabbak a méltányosnál. A szövetségi kormány ősszel tűzi napirendjére a fizetések kérdését. Általános tapasztalat, hogy példá. ul a járóbeteg-ellátásban alig né' hány perc jut egy-egy betegre. Helyénvalónak tűnik hát a kérdés: milyen manapság az orvos és a beteg kapcsolata? Sokan azt állítják, hogy olyan, mint minden, ami ingyenes. . . — Nézze, ez a panasz kézből megkontrázható, hiszen sokan vannak, akik viszont egyenesen visszaélnek az orvosok bizalmával — nyilván éppen azért, mert az egészségügyi ellátás ingyenes. Ez egy egészségtelenül negatív jelenség, amely a szocializmus fejlődése során keletkezett. Ez vis egyike a megoldandó gondoknak. Gondolom, akkor fogalmazok a legpontosabban, ha azt mondom: problémáink zöme általában azonos a társadalom egészében jelentkező problémákkal, s amelyek az egészségügy területén sok esetben sajátos módon jelennek meg. Sietek azonban hozzáfűzni: nemcsak kívülről várjuk a gondok megoldását, hanem az egészségügy valamennyi dolgozójának az eddigieknél is nagyobb felelősséggel kell dolgoznia. MIKLÓSI PÉTER 2
