A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
magyar fősereg jobbszámyának parancsnokaként működő Ivánka Kossuth levelét viszi egykori főnökéhez, Windischgrátzhez. Elhangzanak Windischgrátz végzetes szavai: .......mit Rebellen unterhandle ich nicht!" (lázadókkal nem tárgyalok). A magyar tábor-Vöröskereszttel cserélte fel a kardot: IVAN KA IMRE 1989. május 5-én és 6-án Prágában ülésezett a Csehszlovák Vöröskereszt X., jubileumi kongresszusa. A tanácskozás küldöttei ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg a Csehszlovák Vöröskereszt megalakulásának 70. évfordulójáról is. A vöröskereszttel szimbolizált humanitárius segítség szervezett formája azonban már 1919 előtt is létezett országunk területén. A Csehszlovák Vöröskereszt szlovákiai elődjének is tekinthető Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete 1881. május 16-án alakult meg. Megalakulásához s majd a kezdeti évek sikeres tevékenységéhez jelentős mértékben járult hozzá egy föld ink: Ivánka Imre (1818—1896). Batthyány titkos aduja Ivánka Imre 1818. december 9-én született az akkori Hont vármegye egyik kis falujában, Felsöszemeréden (Horné Semerovce, Lévai járás). Az eredetileg — Túróc megyei család a XVIII. század vége felé telepedett le Hont megyében. Ivánka Imre atyja — László — a megye főszolgabírója, fiatalon, 1819- ben hunyt el. így a kis Imre nevelését édesanyja, Péchy Petronella irányította. Valószínűleg az apa elvesztésével a család megrendült anyagi helyzete is közrejátszott abban, hogy a különben kitűnő előmenetelő Imre otthagyta a soproni gimnáziumot és a tulni katonai utásziskola növendéke lett. Itt ismerkedett össze a szintén ott tanuló Görgey Artúrral és Kazinczy Lajossal, a szabadságharc' jeles szereplőivel. Érdemes idéznünk Ivánka véleményét Görgeyröl: „Cynikus, szegény, de független, büszke ... Ily férfiak nem árulók". E vélemény Ivánka 1881-ben, Pesten kiadott Négy havi szolgálatom a magyar hadseregben című emlékiratából való. A tulni iskola elvégzése után Ivánka a 12. huszárezredhez kerül. E Nyugat-Csehországban állomásozó alakulatnál éri őt el 1848 forradalmi hangulata. Az első független magyar minisztérium elnöke, Batthyány Lajos felhívásának eleget téve, az elsők közt kéri áthelyezését a magyar honvédséghez. Még részt vesz huszárai élén Prága elfoglalásában, majd mint Windischgrátz követe, ö közvetít a császári csapatok és a prágai felkelők között. Közben megérkezik az áthelyezést jóváhagyó irat s Ivánka július elsejétől már Pesten, mint Batthyány „elnöki titkára" segíti a honvédelem szervezését. A Pest és Bécs között ingázó kormányfő egyre elfoglaltabb s ezzel párhuzamosan egyre több feladat hárul Ivánkára is: . a kapitánytól lefelé való kinevezések és egyszerű adminisztrationalis kiadványok aláírását reám bízta", emlékezik Ivánka. Augusztus végére egyre nyilvánvalóbb : a fegyveres összecsapás Béccsel elkerülhetetlen. A miniszterelnök döntő lépésre szánja magát; az ország négy kerületének megfelelően négy „önkéntes mozgó nemzetörsereg" felállítását rendeli el. Élükre a már bevált, megbízható tiszteket nevezi ki: Ivánka Imrét, Görgey Artúrt. Kosztolányi Mórt és Máriássy Jánost; valamennyit őrnagyi rangban. Ivánka őrnagy, mint a váci nemzetőrsereg parancsnoka rövid idő leforgása alatt harcképessé teszi a reá bízott 4 500 nemzetőrt. Kevéssé közismert, hogy Ivánka nemzetőreinek küszöbön álló pesti bevonulása jelentette az egyik döntö csapást a forradalomtól mindig is rettegő Széchenyi István lelki nyugalmának összeroppanásához. A legnagyobb magyar 1848. augusztus 31-én ezt jegyezte be naplójába: „Ivánka őrnagy 10 000 önkéntes élén jön Vácra . .. Majd ott veszünk, hol van. Gőzhajót kezeinkben! Cenzúráit rabló lesz!" Széchenyi kétségbeesett szavait akkor értjük meg igazán, ha összevetjük Ivánka már idézett emlékiratával. így derül fény az „ott veszünk, hol van" hátterére: Ivánka, még mint Batthyány elnöki titkára, egy alkalommal Széchenyi gróf azon aggályára, hogy embereket mégcsak szereznek a honvédséghez, de lovat aligha, így válaszolt: „.. . itt vannak a nagy urak, kiknek . .. nagy erős lovaik vannak ... Excellentiádnak igen szép négy lova van Pesten, azt vélem, ha meg fog kéretni, kettőt át fog adni a hadseregnek". Széchenyi akkor felháborodottan tiltakozott: „Ez rablás, ez a tulajdonjog sértése". Valószínű e „fenyegetés" megvalósulását látja lelki szemei előtt a zaklatott, önvád marcangolta Széchenyi. Erre utal a „cenzúráit rabló" minősítés is: Ivánka tudniillik Kossuth jóváhagyásával, „cenzúrájával" teszi majd azt, amit tenni fog! Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy e fenti epizód volt az utolsó csöpp a pohárba, a végső lökés Széchenyi lelkierejének összeroppanásához. Ezt bizonyítják a bekövetkező szeptember elejei események — ismételt öngyilkossági kísérletei —, melyek végül is Döblingbe juttatják öt. A Pestre bevonuló váci nemzetörsereg pedig rövidesen átesik a tűzkeresztségen: Ivánka és katonái döntö mértékben járulnak hozzá az 1848. szeptember 29-i pákozdi diadalhoz. „Bekövetkezett tehát azon nap, amelyen egy rögtönzött, nagyrészt újoncokból álló, a felszerelésben mindenben hiányt szenvedő magyar hadsereg kétszer nagyobb számú, nagyobbrészt fegyelmezett, rendes hadcsapatokból álló, mind felszereléssel, mind tüzérséggel jobban ellátott hadsereg ellenében, a nyílt csatát elfogadta és a nemzet reményének megfelelően meg is vívta". így értékeli 33 év távlatából Ivánka a pákozdi csata jelentőségét emlékiratában. A csatát követően sokan Ivánkában látták a magyar honvédsereg leendő fővezérét! Az első magyar hadügyminiszter. Mészáros Lázár például igy emlékezik majd Ivánkára: . . benne oly hazai reményt láttam felserdülni, ki aligha Görgei helyét el nem foglalandja, ha Kossuth Görgeit csak azért, mert Ivánka Batthyány által protegáltatott, a sereg élére föl nem tolja ..." Ivánka merészen emelkedő katonai pályafutásának ive azonban október 24-én megszakad. Az ekkor már — harmincéves korában! — honvédezredes, s a Bécs felé vonuló ba visszainduló Ivánkát, a horvát bán, Jellacíc katonái, a katonai diplomácia szabályait felrúgva, foglyul ejtik. Ivánka ezredes számára a szabadságharc befejeződött. Az osztrákok is tisztában vannak Ivánka katonai képességeivel: nem „cserélik ki" öt sem Jellacic legkitűnőbb vezérkari tisztjéért, de még a ráadásul felajánlott két osztrák tábornokért sem. Hiába lép közbe érdekében az Amerikai Egyesült Államok bécsi követe, Stiles, Windischgrátz hajthatatlan marad. Ennek a hajthatatlanságnak „köszönhető", hogy Ivánka nem lett az „aradi tizennegyedik" s rendkívüli szervező- s vezénylő tehetségét a közélet csatáiban tudja majd értékesíteni. A Vöröskereszt mindenese A königgrátzi (Hradec Králové) cárbörtönbe internált Ivánka 1850-ben szabadul az osztrákok fogságából. Mint katona már nem, de mint közéleti személyiség egyre nagyobb szerepet játszik a kiegyezés korabeli Magyarországon. 1865-től közel harminc éven át megszakítás nélkül tagja a képviselöháznak. A korszak gazdasági mozgalmai közül elsősorban a közlekedés modernizálása felé fordul figyelme. Egyik alapítója az első magyar Duna-gözhajózási Társaságnak; 1878- tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Legmaradandóbb érdemeket mégis a Vöröskereszt Egylet alapítása körül szerez. Ivánka, az egykori hivatásos katona, ismeri fel hazájában legkorábban, hogy a sebesült katonák ellátását nem lehet jótékonysági alapon megszervezni. Már az 1879-ben megalakuló Magyar Országos Segélyező Nöegylet alapszabályzata — melynek kidolgozásában Ivánka szava a mérvadó — a genfi egyezmény követelményeinek figyelembe vételével születik meg. (Az 1864. augusztus 22-én, 12 ország képviselője által Genfben aláírt „A hadra kelt fegyveres erők sebesült katonái sorsának javításáról" szóló egyezmény a Nemzetközi Vöröskereszt alapokmánya). Amikor pedig 1881. május 16-án megalakul a Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete, Ivánka javaslatára a Nöegylet vezetősége kimondja a Vöröskereszttel való egyesülést. Ivánkát a Vöröskereszt gondnokává választja. Ettől a pillanattól kezdve ott találjuk őt az újonnan alakult szervezet minden jelentős megmozdulásában. Nagyszerű szervezőkészsége, diplomáciai érzéke vezeti át a még gyermekcipőben járó egyletet a kezdet nehézségein. Mint vezérigazgató, helyiségeket bocsát az Északkeleti Vasút épületében a Vöröskereszt Központi Irodája számára. Tervezeteket dolgoz ki a főanyagraktár vezetésére, a sebesültszállitó-oszlopok számára, a tartalékkórházak felállítására, a háború esetén viselendő egyenruhákra stb. Tagja az „ápolónői ügyek intézésére" alakult bizottságnak; németre fordítja a nagy magyar orvos. Korányi Frigyes „Ideiglenes szabály a betegápolónők részére" c. művét. Az „építési bizottságban" végzett fáradhatatlan munkájának is köszönhető, hogy már 1884. október 19-töl saját kórházában képezheti a Vöröskereszt ápolónőit. S a sors iróniája: Ferenc József császári s királyi fenségét az új kórházban az egykori honvédezredes, Ivánka Imre kalauzolja. De ott van Ivánka Belgrádban is, ahol a Magyar Vöröskereszt egy százágyas tartalékkórházat rendez be. s személyesen ügyel fel annak zökkenőmentes működésére. Diplomáciai tapasztalatai nagy szerepet játszanak abban, hogy a genfi nemzetközi bizottság a magyar egyletet elismeri s kötelékébe mint a 25. országos egyesületet felveszi. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt III. értekezletén, Genfben, Ivánka német nyelvű előadásában számol be a nagyvilágnak a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről. Megalakulásától, 1881-től 1890. május 9-íg tevékenykedik Ivánka a gondnoki funkcióban. Ekkor — 72 éves korában — adja át a stafétabotot a fiatalabbaknak, de továbbra is igazgatósági tag marad. Az országos közgyűlés nevében Károlyi Gyula elnök méltatja Ivánka érdemeit s javaslatára Ivánka életnagyságé képét tevékenységének maradandó emlékhelyén, a budai Erzsébet-kórházban (ma Sportkórház) függesztik fel. Váratlan halála besnyöi nyaralójában 1896. július 27-én nagy veszteséget jelentett a magyar közélet, s főleg a Magyar Vöröskereszt számára. Szülömegyéjének hetilapja, az Ipolyságon megjelenő Honti Lapok 1896-os évfolyamának 31. száma mindössze néhány sort szentel a megye neves szülötte emlékének. Születésének 100. évfordulóján, 1918-ban a még háborús körülmények szintén nem kedveztek Ivánka érdemeinek méltatására. így nem csoda, hogy ma, alig 90 évvel halála után, egykori szülőhelyén s környékén alig akad ember, aki ismerné Ivánka érdemeit. Szülőháza — ha átalakítva is — még áll Felsöszemeréden. Faláról hiányzik egy emléktábla. Felkerül-e vajon 1996-ra, Ivánka halálának 100. évfordulójára? dr. KISS LÁSZLÓ 16
