A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 23. szám

AZ ORVOS VÁLASZOL Kinek mije fáj Olvasóink már megfigyelhették, hogy szer­kesztőségünk nem valamiféle távrendelés céljából vezette be ezt a rovatot, hanem azért, hogy útmutatást adjon a tanácstala­noknak, elősegítse a betegségeket kiváltó okok. ártalmak kiiktatását. Az időközben összegyűlt kérdéskőteget mégis azzal a ké­réssel adtuk át orvosunknak, válaszoljon és adjon tanácsot az egyéni panaszokra is. Foglazulás, ínysotvadás G. P.-nek azt taná­csolja a fogorvos, hogy maradék, lazult foga­it húzássá ki és kivehető fogpótlással oldja meg régi problémáját. Csupán két alsó szemfogát akarja meghagyni. Fél ettől a megoldástól. Nincs mit félnie. A felső száj­­padhoz jól tapad a gondosan elkészített műfogsor. Az alsó fogazatból valóban elő­nyös a mélyen gyökerező, erősebb szemfo­gakat megőrizni, amíg lehet, és a részleges protézis támaszául felhasználni azokat, mert az alsó teljes pótlás számára nem oly jók a tapadás feltételei. Gyógyszer és járművezetés Azt kérdi P. L, aki hivatásos gépkocsivezető, miről ismeri fel azt a gyógykészitményt, amelyet nem fo­gyaszthat, ha szolgálati útra indul. Egy mi­niszteri rendelkezés értelmében az ilyen gyógyszer dobozán ott van a kis figyelmezte­tő háromszög. Azonban sok olyan külföldi gyógyszer van forgalomban, amelyen nincs ez a megjelölés. Fontos, hogy a sofőr az orvosával tanácskozza meg, milyen gyógy­szert szedhet, ha beteg vagy fájdalmai van­nak. Köhögés, fogfájás, gyomorbántalmak stb. miatt sokan vannak ráutalva fájdalom­csillapító szerekre vagy egyéb orvosságra. Az orvossal vagy a gyógyszerésszel azonban közölni kell, hogy gépjárművezetőről van szó. Fejfájás G. l.-né levelére válaszolva azt ja­vasolom : ossza meg háztartásbeli munkáját és egyéb gondjait a család többi tagjaival, hogy nemcsak ideje, hanem lelkiereje is maradjon egészséges, aktív pihenésre, pl. egyórás sé­tára a parkban vagy a folyóparton, olvasásra. Ratmij Tumanovszkij JÓ REGGELT SZERELMEM! — Jó reggelt, szerelmem! Hogy aludtál, jól? — Igen, jól, igen, jól! — Ennek nagyon örülök. — Ugyan miért örülsz — no. miért örülsz ? Jól aludtam — rosszul aludtam. Neked nem mindegy? — Ne haragudj drágám, nagyon kérlek, ne haragudj! —■ Még szép, hogy egyáltalán bocsánatot kérsz. Megtudhatnám, ugyan miért műveled ezt velem minden reggel? Torkig vagyok az örökös megjegyzéseiddel! Ha szórakozni akarsz — akkor keress magadnak másvala­kit, az én türelmem elfogyott. Azt hiszed, azért mentem hozzád feleségül, hogy egész nap szekálj, én pedig türelmesen hallgas­sam, mivel szóhoz sem éngedsz jutni... — De hát én sohasem mondtam .. . — Ne szakíts félbe folyton! Csak egyszer érném meg azt. hogy ne beszélnél állandóan. Már kora reggel ilyen lehetetlenül viselkedsz. Ha nem megyek hozzád, holtbiztosán talál­tam volna magamnak olyan férfit, aki nem vitatkozik velem egész nap. Feleségül akart műélvezetre, egyéni vagy kollektív tornára, úszásra. A könyvelés, sokszor túlórázva, maga az ülőfoglalkozás, rosszul szellőző hi­vatali szobában s ráadásul dohányzó kolléga társaságában többszörös megterhelést je­lent a női szervezetre nézve, s ehhez még hozzájárulnak a családi problémák, s min­dennapi bevásárlással egybekötött nehézsé­gek, a költségvetési kérdések. Levelét gon­dosan elemeztem. Nem ellenezhetem, hogy a körzeti orvossal megvizsgáltassa magát, esetleg megkérje, hogy gyötrő főfájása miatt más szakorvosokkal is vizsgáltassa felül, de az a gyanúm, hogy helyzetét és egészségi állapotát jobb lenne előbb hozzátartozóival megtárgyalnia. Ha férje, nagyfia és két ser­dülő korú kislánya mind magára vállal vala­mit a háztartási teendőkből, az állásban levő és otthon is befogott feleség és édesanya közérzete lényegesen megjavulhat, elmúlik tán a fejfájás is. amelyen eddigi életmódja mellett a naponta többször beszedett tablet­ta sem segít. Gyökérkezelés Azt panaszolja R. T.. hogy már négy hónapja kezelik eredménytelenül elhalt idegü felső kisörlő fogót. A fogorvos­­nőjét gyakran helyettesítik kollégái, attól fél. hogy a végén úgyis ki kell majd húzni. Mi az ilyen fog megmentésének feltétele, teszi fel a kérdést. A fogorvos röntgenvizsgálat révén tájékozódik az elhalt fog helyzete és állapota felöl; a felvétel megmutatja, hány gyökere van, hogyan helyezkednek el ezek az áll­csontban ill. a fogágyban, nem alakult-e ki gennyzacskó a gyökércsúcson, lehetséges-e a reszekció, ami ennek eltávolítását és a fog megőrzését jelenti. A gyökeret azonban a fogideg elhalása ill. bomlási folyamat miatt gyógykezelni, csirátlanitani kell, ami nem egyszerű dolog s az olvasónak igaza van, legjobb, ha végig, tehát a gyökértömés befe­­jeztéig következetesen egyazon szakorvos végzi ezt. Ha a fog valamelyik ok folytán nem kezelhető, ezt a fogorvos általában előre el tudja bírálni és csak akkor foglalkozik vele, ha érdemes. A gyógykezelés menetét meg­beszélt időpontjait mind a páciensnek, mind pedig a fogorvosnak be kell tartania, ez a jó eredmény egyik alapvető feltétele. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY venni egy mérnök — százszor okosabb volt, mint te. Te bezzeg még a gyerek ebédjét sem tudod megfőzni, mindent magamnak kell csinálnom, az iskolába is én viszem el a gyereket, a takaritás is az én gondom. Te csupán a pénzt tudod fölvenni, voltaképpen nem is tudom, miért adják, meg kellene kérdezni a munkahelyeden, vajon miért fizet­nek neked olyan sokat, ha pedig el akarsz válni tőlem, csak tessék, én ugyan nem foglak visszatartani, de a tartásdíjat aztán rendesen fizesd, ne félj, nélküled is megle­szek én a kislánnyal, hiszen úgyis csak gür­cölök egész életemben, de miért, egyáltalán mi értelme van, végtére én is élő ember vagyok, de te lelketlen fráter vagy, és nem tudod megérteni azt a nőt, akivel tíz évet éltél le, mert áruld el. de most rögtön, hogy a jéghokin meg azon a hülye futballon kívül érdekel-e még valami, és egyáltalánvanvala­­mihasznoditthonazonkívül, hogyreggeltöles­­tigkinzol engemelmegyünkabiróságrakülön­­ben mármostelevebeleegyezemmindenbe­­abiró biztosanelválasztminketmertmegérti­­hogytevelednemlehetegyüttélniénpedignem akarokmegbolondulnitégedsohasemérdekel­­hogymitmondok... — Drága szivem, el kellene már indulnod. — Rendbevanestemajdtalálkozunkésak­­korbefejezzükeztabeszélgetést. Ford.: Gellért György JOGI TANÁCSOK S. G. bajcsJ (Baji) olvasónk munkabéradó ügyében kér felvilágosítást. Azt írja. hogy mint elvált ember egy kiskorú fiúról gondos­kodott, s akkor adókedvezményt kapott. 1986 óta részleges rokkantságban van, gyermekéről már nem gondoskodik, s a járá­si pénzügyigazgatóság álláspontja szerint most már nem jár neki az adókedvezmény. Azt kérdezi, hogy helyes-e ez az álláspont és kapná-e a kedvezményt akkor, ha volna most is egy kiskorú gyermeke. Az 1952. évi 76. számú munkabéradótör­vény és ennek végrehajtási rendelete az adóköteles dolgozókat — koruk és az eltar­tott személyek jellege és száma szerint — nyolc csoportba sorolja, amelyek különböző díjszabást tartalmaznak. Az adó alaptételét a 7. oszlop szerint két eltartott személyre álla­pítják meg. Ebbe tartoznak korra való tekin­tet nélkül mindazok az adózók, akik két eltartott személyről gondoskodnak, mint pél­dául a feleségről (férjről) és gyermekről. Ide tartoznak továbbá azok a személyek, akiket a törvény értelmében olyanoknak kell tekinte­ni, mintha két személyről gondoskodnának; ilyen a nős és gyermektelen, részleges rok­kantnak elismert férfi, továbbá a teljesen rokkantnak elismert nőtlen férfi, valamint az olyan nőtlen, elvált vagy özvegy férfi, aki egy gyermeket tart el. Ebben az esetben az adó a havi 200 koronától 6 000 koronáig terjedő fizetésnél 11 koronától 1 040 koronáig ter­jed. Ezen összegen felül pedig minden to­vábbi 20 korona utón emelkedik. A táblázat 3., 4., 5. és 6. oszlopai az alapadótétel emelését, a 8.. 9. és 10. oszlo­pai pedig ennek csökkenését tartalmazzák. A 3. oszlopba tartoznak a 25 és 50 év közötti férfiak és a 25 és 45 év közötti nők, akik senkit sem, vagy csak egyetlenegy sze­mélyt (de nem gyermeket!) tartanak el; ilyen például a nős gyermektelen férfi, vagy az olyan elvált vagy özvegy férfi, aki például az anyját tartja el. vagy akinek a részleges rokkantság címén egy további személyt szá­mítanak be eltartottnak. Ezeknek az alap­adótétele 60 százalékkal emelkedik. Ha azonban ezek a férfiak 25 évnél fiata­labbak vagy 50 évnél idősebbek, és ha a nők 25 évnél fiatalabbak és 45 évnél idősebbek, akkor az alapadótételük az 5. oszlop szerint csak 40 százalékkal emelkedik. A 4. oszlopba azok a férjezett nők (élettár­sak is) tartoznak, akik férjükkel (élettársuk­kal) közös háztartásban élnek és betöltötték a 25-ik életévüket és 45 évnél nem időseb­bek, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy még gyermekeikről vagy egyéb személyekről is gondoskodnak, vagy nem. Ezeknél az a­­lapadótétel 50 százalékkal emelkedik. Ha pedig az ilyen nők még 25 évnél fiatalabbak, vagy már 45 évnél idősebbek, akkor a 6. oszlop szerint csak 35 százalékkal felemelt adót fizetnek. Az alapadótétel a 8.. 9. és 10. oszlopokba besorolt személyeknél 30, 50 vagy 70 szá­zalékkal csökken aszerint, hogy három, négy vagy öt és több személy eltartásáról gondos­kodnak. vagy olybá tekintendők, mint akik ennyi személyt tartanak el (pl. a teljes rok­kantság címén). Olvasónk mint elvált férfi, aki egy gyer­mekről gondoskodott, a 7. oszlopba tarto­zott és az alapadótételt fizette. De amióta már nincs más személy (gyer­mek) az eltartásában, mint részleges rokkant az adótáblázat 3-ik vagy 5-ik oszlopába tartozik aszerint, hogy már elmúlt-e 50 éves vagy még nem töltötte be az 50-ik életévét. A mondottak szerint a járási pénzügyigaz­gatóság álláspontja megfelel a törvénynek. P. M jeligével olvasónk a nők öregségi (aránylagos öregségi és özvegyi) nyugdíja felöl érdeklődik. Azt írja, hogy két gyermeket neveli fel, így 55 éves korában érte el az öregségi nyugdíj korhatárát. De ekkor már vagy tíz éve nem volt munkaviszonyban, mert családjáról való gondoskodás miatt már régebben kilépett a munkából. Nem teljesítette a régi nyugdíjtörvénynek azt a feltételét, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor a munkaviszonynak még fenn kell állnia, vagy annak megszűnésétől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie, továbbá a 25 évi alkalmazás feltételét sem. Ezért nem járt neki öregségi nyugdíj. Szociális nyugdijat szintén nem kaphatott, mert nem volt sem rokkant, s nem is töltötte be még a 65-ik életévét és férjének is aránylag magas nyug­díja volt. Minthogy olvasónk nem írta meg, hogy hány beszámítható alkalmazási éve van, sem azt. hogy mikor töltötte be az 55-ik életévét, illetve, hogy most hány éves, azért a kérdé­sére több alternatív választ adunk. 1988. október 1 -je óta olvasónknak öreg­ségi nyugdíjra volna igénye, ha már betöltöt­te az 55-ik életévét és teljesíti a megkövetelt 25 évi alkalmazási idő feltételét — tekintet nélkül arra, hogy mikor lépett ki a munkából. A megkövetelt 25 évi alkalmazási időbe mint pótídöt beszámíthat a két gyermeke felneve­léséért 2X3 vagyis 6 évet. Eszerint legalább 19 tényleges évet kellene kimutatnia, hogy teljesítse az öregségi nyugdíj feltételeit. E feltétel hiányában csak aránylagos öreg­ségi nyugdíjra lehetne igénye, mégpedig ak­kor. ha legalább 20 beszámítható éve volna és betöltötte a 60-ik életévét. Ha azonban ennyi beszámítható alkalmazási éve sincs, de legalább 10 évet tud kimutatni, akkor a 65-ik életévének betöltésekor volna arányla­gos öregségi nyugdíjra igénye. (Ez utóbbi feltétel a nőknél és férfiaknál egyaránt érvé­nyes.) — Minthogy olvasónk a nyugdíjkorha­tár elérését megelőző 10 évben már nem volt alkalmazásban és Így keresete sem volt, a nyugdija kiszámításának alapjául az annak idején volt alkalmazása utolsó öt évének átlagkeresete szolgálna. De az öregségi (és az aránylagos öregségi) nyugdíj legkisebb ösz­­szege mindig havi 550 koronát tesz ki. Ha olvasónk már betöltötte a 65-ik életé­vét és sem saját nyugdíja nem volt és kere­seti tevékenységet sem folytatott, akkor 1988. október 1 -je után a nyugdíjas férje mellett havi 200 koronát kitevő hitvesi nyug­díjra van igénye mindaddig, amíg a házassá­ga fennáll. Férje halálával azonban az esetle­ges hitvesi nyugdíjra való igénye is meg­szűnt. Ezután özvegyi nyugdíjra lesz igénye, a­­mely az elhunyt férje öregségi nyugdíjának 60 százalékát teszi ki. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ha olvasónk teljesítené az öregségi (vagy aránylagos öregségi) nyugdíj feltételeit és igy két nyugdíjra — a saját öregségi nyugdijára és a férje utáni özvegyi nyugdíjra — volna igénye, akkor a két nyugdíj közül csak a magasabbat fizetnék ki teljes össze­gében (ez a férje utáni özvegyi nyugdíj volna) míg a másik nyugdíjnak (az öregségi vagy aránylagos öregségi nyugdíjnak) csak a felét kapná. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom