A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 23. szám
Az Argonne National Laboratory egyik épülete, ahoi az előadások folytak Tanuló,, voltam Amerikában Nagyapám munka után vándorolt ki és élt öt évet Kanadában. Sokat mesélt nekem Amerikáról. Elbeszélései gyermekkorom meghatározó élményei közé tartoznak. Hatásukra döntöttem el még gyermekfejjel magamban, hogy egyszer majd én is elmegyek Amerikába. Tervem sokáig megvalósíthatatlan álomnak tűnt csupán, míg egyszercsak mégis megvalósult. A bécsi székhelyű, az atomenergia békés felhasználására felügyelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) jóvoltából 1988 tavaszán közel két hónapot tölthettem Amerikában: hat hetet az Egyesült Államokban és egy hetet Kanadában. Egy nemzetközi tanfolyam résztvevője voltam, amit a NAÜ szervezett atomerőmüveket építő és üzemeltető országok szakemberei részére az atomreaktorok biztonságáról. A Three Mile Island-i és a csernobili reaktorbalesetek után a NAÜ rendkívüli figyelmet szentel az üzemelő atomerőmüvek biztonságának. Tanfolyamainak célja, melyeket az atomenergetika területén legfejlettebb országokban rendez, hogy a lehető legkisebbre csökkentse egy újabb súlyos reaktorbaleset bekövetkezésének valószínűségét azáltal is, hogy a résztvevő országok szakembereivel megismerteti a legújabb biztonságot növelő módszereket és megtanítja őket azok hazai viszonyokra történő alkalmazására. Ez a cikksorozat ennek az útnak a történetéről szól az elutazástól egészen a hazaérkezésig. Az utazás Amikor a Bratislavai Fűtőanyag és Energetikai Komplexum Kutatóintézetében engem jelöltek erre az útra, még távolról sem hittem benne, hogy megvalósul. Akkor kezdtem el igazán bizakodni, amikor a névre szóló repülőjegy Chicagóba és vissza megérkezett a címemre Bécsböl. Végre elérkezett az utazás napja. Sok futkosás, utánajárás és ügyintézés előzte meg. Az utazás lázában és a szerzett élmények hatására azonban az ember mindezt gyorsan elfelejti. A tanfolyamra készülve azon a február végi vasárnap reggelen hárman vártunk a prágai repülőtéren a PANAM légitársaság frankfurti járatára: Jozef K. a Tmavai Atomerőművek Kutatóintézetének munkatársa, Václav H. a Rezi Atomkutató Intézetből és jómagam. Frankfurtból vasárnap délután indult a LUFTHANSA légitársaság chicagói járata. Több mint kilencórás megszakítás nélküli, fárasztó, kétszeri étkezéssel és filmvetítéssel tarkított repülőút után még aznap délután két órakor megérkeztünk Chicago O'Hara repülőterére (nyolcórás időeltolódással kell számolni). Onnan közel egyórás utazás után megérkeztünk az Egyesült Államok atomkutatásának egyik központi intézetébe, az Argonne National Laboratory-ba. ahol a holland származású, az Egyesült Államokban Chicagói felhőkarcolók, köztük a Sears Tower, a világ legmagasabb felhőkarcolója. Előtérben a Mich igán-tó Ezen a helyen valósította meg £ Fermi az első szabályozott láncreakciót Az egyszintes házak kényelmes lakosztályai szolgáltak szálláshelyül a tanfolyam résztvevőinek (A szerző felvételei) élő dr. Jan van Erp, a tanfolyam vezetője fogadott bennünket. Az első napok A világ tizenöt országából harminc résztvevője volt a tanfolyamnak Dél-Amerikából ott voltak az argentinok és brazilok, Közép- Amerikából a mexikóiak, Ázsiából az indiaiak, Pakisztánok, törökök, kínaiak és dél-koreaiak. Európából Spanyolország, Lengyelország, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária, Románia és hazánk képviselői voltak jelen. A tanfolyamot az Argonne National Laboratory igazgatója nyitotta meg a Chicagói Egyetem és a NAÜ képviselőinek jelenlétében. Üdvözlő beszédében többek között elmondta, hogy reméli a tanfolyam résztvevői között fennálló vallási, faji és politikai különbségek ellenére a közös célra összpontosító társaság jött itt össze, melynek minden egyes tagja tudása legjavát nyújtva hajtja végre a kitűzött feladatokat. Később, ez mindnyájunk örömére, így is lett. Közben megismerkedtünk a tanfolyam munkaprogramjával is. Az első öt héten előadások és gyakorlatok napi nyolc órában. Atomerömüvi biztonsági rendszerek megbízhatósági elemzése, üzemzavarok számítógépes modellezése, legnagyobb valószínűségű üzemzavari eseményláncok meghatározása, gyenge pontok felderítése volt a téma. A gyakorlati feladatokhoz csoportokba voltunk osztva. Én egy pakisztáni, mexikói és dél-koreai kollégával kerültem egy csoportba. A hatodik hétre egyhetes kanadai látogatást is beterveztek az Ontario Hydro Corporation vendégeként a CANDU kanadai reaktortípusok biztonságának tanulmányozása céljából. (A tanfolyamon részt vett hallgatók országa közül több üzemeltet ilyen típusú energetikai reaktorokat.) Az Argonne National Laboratory Az Egyesült Államok egyik legnagyobb kutató és fejlesztő intézete. Kutatási programja magába foglalja az energetikai kutatások széles skáláját, továbbá a biológia, fizika és környezetvédelem terén folytatott alapkutatásokat. A szövetségi kormány energiabizottsága és a chicagói egyetem irányítása alatt működik. Egyidős az Egyesült Államok atomenergia-kutatásával. Az első laboratóriumában, a Metalurgiai Laboratóriumban, az első atombomba kifejlesztésén is dolgoztak. Enrico Fermi és társai itt valósították meg 1942. december 2-án az első szabályozható láncreakcióval működő atomreaktort. A háború után itt alakult meg az Egyesült Államok Atomenergia Bizottsága. 1946. július 1 -jétől a laboratórium felvette az Argonne National Laboratory nevet és az energetikai célokat szolgáló atomreaktorok fejlesztésének központja lett. Ezt a feladatát ma is betölti és nagy sikereket ér el az atomreaktorok biztonságának kutatása terén. Először Chicagóban Itt áll a világ legmagasabb felhőkarcolója, a Sears Tower. 1486 láb (445 m) magas. Tetejéről nézve a többi felhőkarcoló is aprónak tűnt, nem is beszélve az íitcákat járó emberekről és a száguldó autókról. Olvasmányaimból tudtam, hogy Chicago a gengszterek városa is. Itt élt AI Capone, Johnny Torrio és Dión O'Banion. Történeteik szorosan kapcsolódnak a korrupcióhoz és gyilkosságokhoz. Az 1920-as években, amikor az Egyesült Államokban alkoholtilalom volt, az illegális alkoholterjesztésböl csináltak nagy üzletet. Egy ideig sikerrel jártak, aztán mind rajtavesztek. Ma Chicago az Egyesült Államok egyik legbiztonságosabb városainak egyike. Utcáit lovasrendörök járják, itt-ott feltűnik egy-egy zöld-fehér rendőrautó, de sohasem láttam rendőröket beavatkozni. Rövid sétát tettünk a város központjában. Előkerültek a fényképezőgépek, fényképeztük az utcákat, az amerikai sárga taxikat, az embereket, majd visszatértünk az autóbuszhoz, amely visszavitt bennünket az Argonne National Laboratory-ba. KOVÁCS ZOLTÁN 17
