A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 23. szám
1988. december 26. A csatorna déli torkctatánál, Szuez kikötőjében horgonyozunk. Karácsony második napja van, s mi tele vagyunk izgalommal, hiszen a világ legnagyobb turisztikai látványossá^ gához, az egyiptomi piramisokhoz indulunk, ahová azért az emberek java része mégsém jut el soha. Pedig hát a piramisokat mindenki szeretné egyszer látni. Szueztől kilencven kilométernyire esik Kairó, s Kairóban zuhog az eső. A tizenhárommillió lelket számláló város utcái víz alatt állnak, s mi a Szueztől Kairóig százhúsz dollárért fuvarozó taxival úgy evickélünk a vízen, hogy attól tartunk, itt kapunk majd először tengeri betegséget. Kairónak ugyanis nincs csatornahálózata. Kairóban, az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban tulajdonképpen ismerős relikviákkal találkozik az ember. Mindaz, amit az évezredek során itt kőbe véstek, mindaz, amit aranyba öntöttek — ismerős a képekről, filmekből, könyvek lapjairól. Csakhogy jelen lenni, eredetiben látni mindezt: csodálatos érzés. Milyen óriás és milyen kicsi az ember! Megteremti ezeket a pompás tárgyakat, aztán az idők során mindezt betemeti a homok, majd új rétegeket hord fölé a kiáradt Nílus iszapja. Aztán az ember kiássa mindezt a föld alól. épületeket emel ismét a csodák fölé, és jönnek az emberek, a turisták milliói, és azt mondják: milyen óriások voltak az ókor népei és milyen kicsik vagyunk mi újkoriak, gizai, memphiszi ámuldozók! Nem igaz! — replikázik vissza valaki — mi újkoriak nagyobb csodákat és nagyobb szörnyűségeket vittünk véghez. És kitör a heves veszekedés. Félrevonulok, leülök egy időtlen emlékezetű kőre és azt érzem, hogy a piramis tetején ülök. Igen, a piramis ugyanebből a kőből épült, pontosabban: ez a kő a piramisból való, hiszen a nagy építést nagy rombolások is követték. itt kezdődik a Nílus északi deltavidéke, ahol a nagy áradások során elmozduló iszapok pompás televényéböl gazdagon termő földek lettek. Itt, a deltavidéken már rendszeres és bőséges az eső, gyakran évente kétszer vetnek és aratnak. Érthető, hogy a régi törzsek letelepedésre alkalmas helynek találták e pontját a világnak — már amennyit akkor a földrajzi világból ismertek. Ebből lettek a gazdag városok, itt született meg a civilizáció ... Milyen kár, hogy nem tudunk végighajózni a Níluson is! Mert akkor nemcsak ennyi, hanem a birodalom gazdagságának teljes láncolata tárulna elénk. Mitagadás, nehezen tudok szabadulni a gondolattól, hogy végig kéne hajózni egyszer a Nílus teljes folyamszakaszát is ... Ülök a piramis testéből kiszakított kődarabon és arra gondolok, hogy mindaz, ami itt végbement, a föld vizeinek körforgásához is hasonlítható . Előbb szétszedték, hatalmas töm-4 i
