A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
V ■ Wf * 1 I Kis kacsa fürdik Talán nincs is magyar ember, akinek nem fűződne gyermekkori emléke ehhez a lengyel—magyar barátságra utaló kedves gyermekjátékhoz. Elterjedésének jele változatainak a sokasága is. Csupán a Galánta környéki falvakban körülbelül 15 változatát sikerült lejegyeznem. Az alábbi változatot többnyire lányok szokták játszani. Választanak egy „kacsát", majd kézfogással körbe állnak. A kacsa a kör közepén guggol, és kezével az evezést utánozza. A többiek körbe járva énekelnek: Kis kacsa fürdik fekete tóba. Anyjához készül Lengyelországba. Míg a kacsát elhajtottam. Két pár csizmát elszaggattam, Kács, kács, kács! Az ének végén a kör megáll, s a körben állók rázni kezdik a kezüket, mintha valóban a kacsát kergetnék. Ismétlés alkalmával új kacsát választanak. (Tallós — TomáSikovoj A játék egy másik „aranyos” változatában akit a dalocska végén a kis kacsa elkapott, az maradt bent helyette új kacsának: Úszik a kácsa fekete tóba. Anyjához készül Lengyelországba. Aranyos a háta. Ezüstös a lába, Hopsz, ugorj a Dunába! (Vágkirályfa — Krátová nad Váhom) Ismerkedjünk meg a játék egy régebbi változatával is. Az idősebb adatközlők igy játszották: Hátratett kézzel körbefogództak oly módon, hogy minden játékos bal kezével bal oldali második szomszédjának a jobb kezét, jobb kezével pedig jobb oldali második szomszédjának a bal kezét fogta. Egyikük — a kis kacsa — a kör közepén állt. A kör forogni kezdett, közben énekeltek: Kis kacsa fürdik fekete tóba, Anyjához készül Lengyelországba. Lengye-mongya kis menyecske. Akit szeretsz, kapd el! Ekkor a kör megállt, a kis kacsa választott magának egy párt a körből, akivel aztán középen táncra perdült. A többiek közben folytatták az éneklést: Ezt szeretem, ezt kedvelem. Adjon isten lassú esőt. Mossa össze mind a kettőt, Mind a tizenkettőt! A mr kutyánk megkölkezett kettőt a szénába, Egyik gömböc, másik szegfű, jó lesz kápusztába. Hopp ide, Hopp oda, Zíber-zábor a lovának, Selemkendöt vesz magának. Ég a gyertya, ha meggyújtják, Ezt a nótát szépen fújják. Amikor a menyasszonyt esküdni viszik, A vőlegényt ágy alá teszik. Hegyire, tövire, Apró gombos tőre. Az ördögök sodorják. Ugorj ki belőle! Az ének végén a kis kacsa kiugrott a körből, s a táncba hívott játékos maradt bent Új kis kacsának. (Pozsonyvezekérty — Vozokany) Kiss Áron Írja, hogy „A kik mindenütt mythost keresnek, a fekete tó eszméje alatt a felleges eget s a kacsa alatt a fellegek között bújkáló tündért keresik." Ha mi nem is keresünk mindenhol mítoszt, egy bizonyos: népdalainkban a tó a bánat szimbóluma. A dalocskában az ősi pogány összeregölés emlékét fedezhetjük fel a következő két sorban: „Adjon isten lassú esőt. Mossa össze mind a kettőt". Az egykori lakodalmak fektet önót áj ából is maradt egy kis töredék a dalocskában: Amikor a menyasszonyt esküdni viszik, A vőlegényt ágy alá teszik. Kodály Zoltántól származnak e sorok: „Ha ... a nagyok dala lejut a gyermekhez, rendesen aláveti magát e világ külön törvényeinek. Néha egy-egy töredékére, egy-egy jellemző fordulatára ismerünk, vagy vélünk ismemi, úgy úszik a gyermeki ütempárok szövedékén, mint vízen a falevél, vagy mint mikor a fodrozó viz színén tükröződik egy arc, elmosódva, de még fölismerhetően." • Kodály gyönyörű sorainak igazát talán senki sem bizonyítja ékesebben, mint a fekete tóban fürdő kis kacsa. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
