A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL Hűség és fertőzés A házastársi hűség ill. a férj vagy a feleség kicsapongásai több vonatkozásban is összefüggenek a testi és lelki egészséggel. Mai írásunk L L. r.-i olvasónk levelére reagál, melyben a hűtlenség és a promiszkuitás kérdését az AIDS-veszéllyel kapcsolatban veti fel. Egyetértünk a levélíróval abban, hogy a tartós párkapcsolat, a szerelmi ill. házastársi hűség jelentős mértékben leszűkíti a fertőzés kockázatát. Hiszen ha mindkét fél tartózkodik a véletlenszerű szexuális érintkezéstől és nem kerül intim testi kapcsolatba ismeretlen — s esetleg fertőzött — személylyel, nem teszi ki a halálos veszélynek sem önmagát, sem választottját vagy élettársát. Ftersze, a teljes igazság az, hogy az AIDS nemcsak nemi úton terjedő betegség. A hűség, a tartós párkapcsolat fontosságát nem csupán a két különböző nemhez tartozó partnerek, hanem a homoszexuális férfiak vagy nők szerelmi életében is hangsúlyoznunk kell. Előítéletekkel teli „modem" társadalmunkban a homoszexualitás jelen van és bizony eléggé elterjedt, akár tudomást veszünk róla. akár nem. A homoszexuális, sok esetben tehetséges, képzett, dolgos emberek az AIDS terjesztése szempontjából azáltal válnak rizikócsoportba tartozó egyénekké, hogy hajlamukkal rejtőzködniök kell, párkeresés tekintetében nincsenek oly lehetőségeik, mint a többségnek, s így véletlenszerű ismeretségekre, zugkapcsolatokra, ebből következően pedig gyakori partnercserére vannak kárhoztatva. Olvasóink helyzetismerete nem lenne teljes. ha ehelyütt meg nem említenénk, hogy igen sok, normálisnak tartott szerelmi életet élő, házastársával egy vagy akár több gyermekét nevelő férfi vagy nő egyidejűleg homoszexuális kapcsolatot is folytat titokban, FÁY ANDRÁS: Eszmeburkok és szikrák (aforizmák) Amely kerttel, leánnyal, festménnyel már első látásra, könyvvel egy olvasásra, és étellel egy kóstolásra megteltél, ha értő vagy, nem sokat érnek azok. A kevély gyakran a nevetségig alacsonyitja le magát, hogy más alkalmakra fényt s tekintélyt vívhasson ki magának. Olyan ö mint a karikásostor, mely minél nagyobbat akar pattanni, annál szűkebb karikába görbedez. Ha író vagy, főleg szépirodalmi, tiszteld a nagyközönséget, ne azzal, hogy számára írj, se ne azért, hogy általános bírálódnak tekinted őt, hanem azon szempontból, hogy közte van azon töredék is, melynek imod kell, s mely bírálód lenni képes. Hol ritka a veréb, oda lakni ne menj; hol rigó és seregély meg nem fordulnak, oda szőlőt ne ültess; mely háznál kevés vagy semmi kegyelet, onnan nőt ne végy! A barátság és szerelem olyanok, mint a hegedűhúr. Ha megereszkedik ez, még felvonhatod. de ha elszakadt, hiába kötözöd össze, mindig hamis hangot fog az adni! amire ritkán vagy sohasem derül fény. Ily biszexuális szerelmi élet veszélye, hogy pl. a férjet vele egynemű, sok kockázatnak kitett partnere megfertőzheti, az a hitvesi kapcsolat során átviheti a vírust feleségére. A másneműek iránti vonzódás szférájában sem lenne szabad a promiszkuitást, a gyakori és felelőtlen partnercserét „párkereséssel" indokolni. A szabados, nyitott nemi kapcsolatoknak is szükségszerűen határt von ma a józan megfontolás, vajon megéri-e az új, ismeretlen szexuális élmények hajhászása a kockázatot. Tapasztalatlanság, ismeretek hiánya, kalandvágy azonban nemcsak fiatalokat, hanem meglett korban levő embereket is veszélyhelyzetbe hozhat idegen környezetben, hazai nagyvárosban, külföldön. A felelősségérzetet, az erkölcsi gátakat kinél a szesz, kinél más befolyás gyengíti. Gyengébb lelkialkatúak esetében a pillanatnyi hangulat, vissza nem térő lehetőség csábítása is megteszi- a magáét és a bűntudat csak akkor jelentkezik, amikor már késő. Mindezt szem előtt tartva világosítsuk fel idejében fiú és lánygyermekeinket mindenről, ami á nemi éréssel, a szexuális élettel, a szerelemmel, a párválasztással és a családalapítással összefügg. Az AIDS-veszély elhárítása érdekében tegyék félre szülők és nevelők az álszemérmet vagy küzdjék le a gátlást, amely eddig útjában állt annak, hogy a legnagyobb természetességgel elbeszélgessenek a gyerekekkel arról, ami köztük már régi beszédtéma. A felnőttek sok homályos pontot tisztázhatnak számukra és gyakorlati szempontból számos hasznos tanáccsal láthatják el őket, amihez azonban meg kell találni a megfelelő, baráti hangnemet. így kell tanítani — mellőzve a kioktatást, tiltást — a párválasztás kritériumait, a kölcsönös megbecsülést, a tartós párkapcsolatot és a család iránti felelősségtudatot — saját életvitelünkkel, házastársi hűségünkkel és becsületünkkel. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Sok ember lángol a tiszteltetésért, de az eszközökre, mik arra vezetnének, tunya, éppen mint a macska, mely szereti a halat, de a víztől iszonyodik. Fényűzésünkkel rendesen úgy vagyunk, mint kemény télben a kandallóval: fogunk pirul nála, elölről melegszünk, de hátunk didereg a lábunk majd elfagy. Ki soha emberekkel jót nem tett. Ő maga ugyan szerencsétlensége az emberiségnek, de viszont neki szerencséje van, hogy a világ hálátlanságairól nem panaszolkodhatik. Boldogságunk egyik fő ellensége az erőlködés: többnek látszani, mint amik vagyunk, s a velünk egyszőrüeket hátrahagyni. Úgy látszik, mintha némely embereknek csak azért adatott volna ész, hogy bukdosásokat mentegessen, s a szív, hogy szüntelen csalattassék. Sok ész menteni jó, tanácsolni rossz, sok szív pedig olyan mint az ajtón a rossz pléh: csak nyílni szokott és zárni nem tud. Ki minden harmadik szavában magáról beszél, bárha nem dicsekszik is mindenkor, vagy szokásait mentegeti, vagy ízlései előterjesztésével untatja a társaságot, vagy körülményeivel kívánja azokat az unalomig megismertetni, vigyázz rá: vaskos önző! _____ 1RK7I EMBERI SORSOK Lopott autóval randevúra Ezerkilencszáznyolcvanhat utolsó napjai peregtek a naptáron. A húszéves kassai (Kosice) fiatalember, Vladimir H. először azt hitte, hogy rosszul hall, amikor a telefonban egy ismerős férfihang december 30-ára találkát kért tőle a város főterén lévő Carpano presszóban. Azonnal ráismert a rég nem látott unokatestvér, Tibor B. hangjára; és a hívás nem hagyott benne kétséget afelől, hogy a kedves rokon nem valamelyik fegyintézetből telefonál, akit 1986 nyarán gázolás miatt több esztendei börtönbüntetésre ítéltek ... A részletek másnap a Carpanóban elég gyorsan tisztázódtak. Tibor B. és rabtársa Peter G. egy pillanatig sem titkolták, hogy karácsony második ünnepén szöktek meg az egyik csehországi büntetés-végrehajtási intézetből. Tibor B. segítséget kért unokatestvérétől, aki eleinte megpróbálta a két börtönbarátot rábeszélni: jelentkezzenek a rendőrségen, hiszen elöbb-utóbb amúgyis lebuknak. Tibor B. azonban hajthatatlannak bizonyult, és kijelentette: nem azért szöktek meg, hogy most önként visszamenjenek. Nem tudni, hogy ez a kristálytiszta érvelés, vagy a később felajánlott készpénz győzte meg Vladimír H.-t. Tény viszont, hogy a két szökevény csaknem tíz hétig hűséges segítőtársra lelt az eleinte vonakodó unokatestvérben. Az esetrajzhoz tartozik még, hogy a két börtönbarát 1986 őszén találkozott a dutyiban. Közös érdeklődési körük is volt, nevezetesen a gépkocsik, ám ennek a szenvedélynek eléggé nehéz hódolni a rácsok mögött. Tibor B. egyébként kitanult autószerelő volt, és Peter G. „karrierje" is a volánhoz fűződött, elvégre biztoskezü gépkocsivezető volt egészen addig, amíg súlyos testi sértés miatt el nem ítélték. Úgy tűnik, a lóerők szerelmesei a gépkocsiknál is jobban kedvelték a szabadságot, s amikor összehozta őket a sors, csak a kínálkozó alkalomra vártak, hogy megszökhessenek. Ez a nap karácsony második ünnepe volt, amikor valamelyikük észrevette, hogy az egyik szolgálati helyiség ablaka nyitva maradt. Több se kellett a két jóbarátnak! Kihasználva őreik figyelmetlenségét, fürgén kimásztak az épület tetejére, majd lejutottak az utcára és elmenekültek. Első útjuk egy ruhaüzletbe vezetett, ahol feszitövassal kibontották a raktárajtót, majd öltözetüket az ott talált divatos ruhákra cserélve, gyorsan továbbálltak. Pontosabban: továbbutaztak. Talán nem is kell különösebben hangsúlyoznom, hogy lopott gépkocsin. Ekkor utaztak Kelet-Szlovákiába, mert úgy találták, hogy a keleti végek meglehetősen messze esnek mind állandó lakhelyüktől, mind a faképnél hagyott büntetés-végrehajtási intézettől is. Ráadásul itt lakott Vladimír H., a jószívű rokon is. Sőt! Nemcsak jószívű, hanem segítőkész is. Eleinte például rendelkezésükre bocsátotta a család összkomfortos vikendházát, és azt is vállalta, hogy étellel-itallal látja el őket... Mint később, a bírósági tárgyaláson kifejtette: vádlott-társai nem voltak abban a helyzetben, hogy az olyan ügyleteket, mint a bevásárlás, maguk bonyolítsák le. Persze, jószívűségében ő is hibázott, mert „elfelejtette" megkérdezni a haverjait: honnan van náluk tekintélyes összegű készpénz?! Erre is a bírósági tárgyaláson derült fény, ahol kitudódott, hogy Tibor B. és Peter G. a szökésüket követő első nap délelőttjén — ugyancsak egy könnyen „kezelhető" ablakon keresztül — beugrottak Tiborékhoz, mert a fiatalember két dolgot biztosan tudott: hogy az üres lakásban nem talál senkit, nomeg azt is, hogy a szülei hol tartják az iratokat és betétkönyveket rejtő dossziét... Száz szónak is egy a vége: amolyan szegényesebb évjáratban született lordokként lepték meg Vladimír H.-t, hiszen pénzük és (lopott) autójuk egyaránt volt. » Amikor azután újév után megnyugodni látszottak a kedélyek és a két szökevény eladdig nem került rendőrkézre, a triónak egyre vakmerőbb ötletei támadtak. Bátorította őket az a gondolat is, hogy a segítőkész Vladimir H. megbízhatóságának jóvoltából már több váltásnyi ruhájuk volt. És mert a borotválkozással sem bíbelődtek, hát a küllemük is egészen más volt már, mint amikor fegyencekként az ország túlsó végén olajra léptek... Mert azt azért sejtették, hogy időközben országos körözést adtak ki ellenük. Az új ruha és a korszakán azonban bátorságot, önbizalmat öntött ereikbe. Eleinte csak kisebb kiruccanásokkal próbálkoztak, de mert az evéssel jön meg az étvágy, hát úgy döntöttek, hogy országjárással töltik idejüket. És hogy ne legyen annyira egyhangú a dolog, hát váltogatni fogják az utazgatások eszközéül szolgáló gépkocsikat. Ennek az ötletnek hat autó esett áldozatul. A lopások több-kevesebb nehézséggel, de sikerültek. És mint az események további menete bizonyította: Vladimír H. és börtönbarátai nemcsak „étvágyat", hanem vérszemet is kaptak ... Volt, ahol ajtóbefeszítés módszerével lakást törtek föl, másutt viszont biztonsági patentzár híján, egyszerű ríglihúzással bukkantak nem várt gazdag zsákmányra. Egyéb tetthelyeken viszont képmagnót, videokazettákat, aranytárgyakat, idegen valutát vettek magukhoz, amit ök értékesítettek a Tuzexban, vagy a feketepiacon eladtak. Persze, mindez csak egy töredéke a különböző stiklik sorának. Az egyik lopott kocsiból például elemelték az ott felejtett személyazonossági igazolványt, egy gazdátlan telefonfülkéből pedig irattárcát loptak el. A feledékeny telefonáló később már hiába ment vissza a fülkébe, iratainak hűlt helyét találta. A két börtönhaver viszont egy percig sem tétovázott: az igazolványokból kitépték az eredeti fotót, s annak helyére a saját fényképüket ragasztották. A tavasz közeledtével Vladimir H. tudtára adta a két szökevénynek, hogy a víkendház most már nem lesz biztonságos menedékhely; ám hogy megőrizze leleményességét, azt is közölte a fiúkkal, hogy tudna egy állandó lakásról, amelynek tulajdonosa huzamosabb külföldi kiküldetésben van. Előzékenyen megadta a pontos címet, s hozzáfűzte: ha tetszeni fog haverjainak a környék, ö megszerzi a kulcsot. Ez a „helyszínelés" lett a két börtönbarát veszte. Autójukat ugyanis egy rutinellenőrzést végző rendörjárőr állította meg. A rend őrei azt még hajlandók lettek volna elhinni, hogy Peter G. „otthonfelejtette" a kocsi járműforgalmi igazolványát, ám a sebtiben átragasztott személyi már gyanúsnak tűnt. Annál inkább, mert tulajdonosaik a „saját" adataikat sem tudták pontosan elmondani, a kocsi csomagtartójában pedig ital és feszítővas egyaránt találtatott... A lopott autón való randevúzgatás és a szabadság mámorító pillanatait őrizetbe vétel, bírósági tárgyalás és szigorított börtönbüntetés váltotta föl. Imp) 19
