A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 22. szám

VÉGTELEN TENGER BARANGOLÁSOK A VILÁGIRODALOMBAN • » A Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak legnagyobbja Üzbegisztán, közép-ázsiai iro­dalmainak legjelentősebbje pedig az üzbég irodalom. Szamarkand, Bokhara, Taskent — mind a mai Üzbegisztán területén van, iro­dalmi örökségük beletartozik az üzbégek, s következésképpen a Szovjetunió mai népe­inek irodalmi örökségébe. Az üzbégek első nagy irodalmi remeke, az Alpamis című hősi ének olyan szerepet tölt be az üzbégek irodalmi köztudatában, mint az Odüsszeia a görögöknél. Azzal a különb­séggel természetesen, hogy az Alpamis „kü­lönféle változatai a török nyelvű népek által benépesített hatalmas terület egészén elter­jedtek az Altájtól Közép-Ázsián keresztül egyrészt a Volgáig, másrészt Kis-Ázsiáig. Ez a monda e népek számos epikus mondája közül a legrégibbek egyike, ha nem éppen a legősibb". Legismertebb változata mindenesetre az üzbég változat. Szövegét a közelmúltban elhunyt nagyszerű mesemondó. Fazil Judda­­sev nyomán jegyezték föl. Magyarul, egy-két részlet kivételével, sajnos, mindmáig nem ismeretes, ám szlovákul megjelent a Mladé letá kiadó „Pradávne pribehy (Ősrégi törté­netek) sorozatában, Ján Komorovsky rövidí­tett prózai földolgozásában. S hogy mi köze az Odüsszeiához ? A kiváló irodalomtörténészhez, Zsirmunszkijhoz kell fordulnunk föhrilágosításért: „Mint ismeretes, Homérosz eposzai, így az Odüsszeia létrejöttében is lényeges, talán döntő szerepet játszottak a kisázsiai ión koló­niák. Innen kell eredeztetnünk mind Odüssze­­usz visszatérésének szüzséjét, mind pedig a szüzsé kapcsolatát a közép-ázsiai Alpamis mondával. Az Odüsszeia és az Alpamis, ki­váltképp ez utóbbi kungrat változata, oly kö­zel áll egymáshoz, hogy aligha beszélhetünk a motívumok véletlen egybeeséséről: az Alpa­mis és az Odüsszeia minden bizonnyal egy ősi mesei szüzsé egy közös „keleti" (hősi) válto­zatára megy vissza." Az üzbég népi eposz egy másik remekét ellenben kitűnő magyar tolmácsolásban is­merhettük meg, a sorozatunkban már több­ször említett Képes Géza munkája nyomán. Az ö Aranykert cimet viselő antológiájának üzbég ciklusában található a „Tahirés Zohra" című népi eposz, melyet a költő Szeidi jegy­zete le a 16. században. „Ezek a mondák — írja Képes — melyek a népi énekmondók előadásában, századokon át kerekded eposzokká alakultak, az üzbég nép életét, mindennapi beszédét sokkal in­kább alakították, mint költészeti alkotások bárhol a világon. A népi költő-ének mondók, a bahsik rendje egészen a legújabb korokig vi­rágzott, és még az ötvenes évekből is tudunk olyan népi költőről, aki 80 000 verssort tu­dott emlékezetből elénekelni. Megérdemli, hogy a nevét is megemlítsük: Iszlám Sair, aki 1950-ben hetvennyolc éves volt csak." Oty sok közép-ázsiai néppel ellentétben azonban, az üzbégeknek nemcsak népepo­szuk volt világirodalmi rangú, hanem műepo­szuk is volt ilyen. Amiből logikusan követke­zik, hogy volt világirodalmi rangú költőjük is. Ez pedig nem más, mint a tizenötödik század­ban élt nagy reneszánsz egyéniség — Aliser Nevái. Költő és tudós, pedagógus és állam­férfi. 1441 -ben született s 1501 -ben hunyt el Heratban s filozófiája a középkori skolaszti­kusok ellen irányult. A nyugati török Írók mes­terükként, a perzsák méltó vetélytársukként tisztelték. „Aliser Nevái neve ugyanúgy a költészet fo­galmát jelenti az üzbégeknél, mint nálunk Pe­tőfi vagy Arany neve" — írja Képes Géza. „Értelem nyitója, hadd dicséljelek! Értelem-nyitáshoz értő hadd tegyek! Mutasd meg szememnek, hol van a lakat Amit szivem áhit hadd legyen enyém! Aranyat ezüstöt, csillogtass nekem. Tekintetemet ha bárhová vetem!" Nevái hatalmas költeménye, a Dante Divina Commediájával vetekedő „Ferhád és Sirin" magyarul is olvasható Brodszky Erzsébet ma­gyarításában. szlovákul pedig Ivan Mojik szó­laltatta meg e remekművet. A szépséges Sirin neve egyébként régi bi­zánci. szíriai és arab krónikákban szerepel. II. Khoszrau Parviz iráni sah felesége volt. A sze­relmükről szóló legenda már az arab hódítás előtt szárnyra kelt a nép körében. Firdauszi és Nizámi is feldolgozta, sőt még Jókai is irt el­beszélést „Shirin" címmel. Századunkban pedig Nazim Hikmet dolgozta föl a történetet „Legenda a szerelemről” című drámájában. Ennek nyomán keletkezett a hasonló című cseh film a számtalan zenés színpadi (főleg balett) változat. A „Ferhád és Sirin" című elbeszélő költe­mény egyébként része csupán egy „Öt könyv" cimet viselő ciklusnak, melyet Nevái, ugyanúgy, mint a Ferhádot is, a két évszázad­dal előbb élt azerbajdzsán-perzsa klasszikus, Nizámi „Öt kincs" cimü eposz-ciklusa nyo­mán irt. A Nevái ötös ciklusa tartalmazza még az „Igazak riadalma" című erkölcsi-filozófiai tankölteményt, a „Hét bolygó" cimü verses novellafüzért, a „Nagy Sándor védőfala" cimü történeti eposzt, és a „Lejla és Medzsnun" című romantikus verses regényt, amelynek a „Ferhád és Sirin"-hez hasonló népszerűségé­re és világhírnevére mi sem jellemzőbb, mint hogy még az egyébként csak nyugati világ­nyelvekből fordító Szabó Lőrinc is magyarí­tott belőle néhány gyönyörű részletet, példá­nak okáért, a hires „Leila levelét": „A mindenható Teremtő nevében! Az ő füzétől izzik szenvedélyem! Akit a vágy itat, e szörnyű szesz, megörül s a szerelem bűne ez. A rózsa leplét miatta zilálja úgy össze a Szív félénk csalogánya. Lánghalálba röpke mámorukat Miatta oltják lepkék, bogarak. Gyöngyös eszméim előbb hánykolódtak, majd rendbe, e levélbe igazodtak. Én, a beteg Leila, így értem el, a dúlt Medzsúnt ki távol van s közel. Lelkem lehelletem e fájó Írásba, kínai rajznak ilyen a talánya." irt továbbá Nevái tudományos munkákat is. így például nyelvészeti értekezéseket „A ma­darak nyelvéről" s „Két nyelv peréről" vala­mint egy népszerű aforizma-gyűjteményt „Szívek kedvence" címmel. Nevái egyébként nemcsak mint költő ^voft jelentős alakja századának, hanem mint tu­dós és államférfi is fontos szerepet töltött be kora társadalmában. Amolyan igazi tipikus reneszánsz-figura volt. a fogalom engelsi ér­telmében. S öt is elérte annyi nevezetes tár­sának a sorsa: későbbi regények és filmek hőse lett. Ilyen regény századunk egyik legjelentő­sebb üzbég Írójának, Ajbeknek Neváiról szóló életrajzi regénye, amely jó tíz esztendeje ma­gyarul is megjelent az Európa Kiadó jeles so­rozatában (Századok-Emberek) „Rózsáskert dalosa" címmel. Az 1905-ben született Ajbek (eredeti neve Musá Tasmuhammad) egyébként nemcsak mint Nevái regényes életrajzának az írója ne­vezetes. Pályáját szimbolista költőként kezd­te s társadalmi regénye „Az aranyvölgy sze­le". amely a háború utáni üzbég falu problé­máit taglalja, ugyancsak nem mindennapi te­hetségét bizonyítja. S Ajbek életművével tulajdonképpen na­gyot ugrottunk az időben, a középkor-rene­szánsz határvidékéről egyenesen a huszadik századba, az újkorba léptünk a szovjet-üzbég irodalom korszakába. De mi történt a közben eltelt több, mint négy évszázadban? Nem sok. Az üzbég irodalom, miként az egész üz­bég társadalom is. másodrangú szerepre ítél­tetett a török, a perzsa, a cári orosz tenger­ben. Az egyetlen jelentős tizenkilencedik szá­zadi üzbég író az 1850-ben született s 1903-ban elhunyt Mukimi — akinek több je­lentős verse, Petőfihez hasonlóan, népdallá lett — éles szatírával bírálta kora társadalmát. Csak a szovjet korszakban kezd újra éledni az üzbég irodalom. A próza alapjait ugyanaz a Szadriddín Ajni rakja le, aki központi szerepet játszott a szovjet-tadzsik próza kivirágzásá­ban. Az első jelentős szovjet-üzbég költő pe­dig az 1889 és 1929 között élt Hamza Nijazi volt. A szovjet-üzbég irodalom legjelentősebb művelője azonban az 1903-ban született Ga­­fur Guljam volt. Előbb ö is versek és poémák (például a híres „Keletről jövök") szerzőjeként vívott ki nevet magának, szőkébb hazáján túl is visszhangzó sikert azonban prózájával ara­tott, mindenekelőtt a gyerekkoráról szóló, önéletrajzi ihletésű, magyarul is olvasható .A gézengúz" cimü kisregényével. Neves alakja volt az elmúlt évtizedek üzbég irodalmának a két költő, Hamid Álimdzsan (1909-1944) és Zulfíja (1915), továbbá a sok műfajú Mirmuhszin (1921), valamint a prózaíró Muhtar és Rasidov. A legújabb üzbég írók közül azonban az 1938-ban született Timur Pulatov tett szert világhírnévre. Csehül, szlovákul több kötete is megjelent (legutóbb a „Fiúkórus" cimü kisre­génye a Slovensky spisovatef „Új szovjet pró­za" sorozatában), magyarul predig „A bazár törzsvendége” olvasható a Magvető „ra-re" sorozatában. (Cselényi) JOSEF NESVADBA A KÉK­BOLYGÓ Alig voltam képes felállni. Kézen fogott, úgy vezetett ki. Megpillantottam egy csillagászati térképet. De hiába próbál­tam tájékozódni rajta. — Lyra? Cassiopeia? Sirius? — kér­deztem tőle, de ö csak szórakozott mosolyra méltatott, mintha valami gyerkőc lennék, vagy kedvenc ebe. Úgy tűnt, hogy óriási hangárfétében lakik ... Ismét elmosolyodott. Mintha csak tréfa lenne az egész. Kedves tréfa. Ezek sze­rint nagyszerű vagyok, önző, aki önma­gára gondol csupán. — Tetszel nekem, ahogy éhes vagy. sóvárgó és eleven... — áradozott a hölgy. A testvére is eleven, méltatlankod­tam magamban. Mintha megértette volna, mire gondolok. Elkomolyodott. — Sokkal tökéletesebb, mint te vagy — mondta. — Sokkal értelmesebb. Ezt sértésnek vettem. Megkérdez­tem, ugyan mit csinál az a tökéletes testvére. Fölénk mutatott. Ott ült fönt a kék fényben úszó hangár tetőzete alatt egy átlátszó, kosárnak tűnő micsodá­ban, mint kotlós a tojásain, és bámult maga elé. Fogalmam sem volt, miként

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom