A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
saját karlsbadi (Karlovy Vary) készlettel terítenek, a Café Paris árlapjait pedig Bécsben nyomtatták ... A lengőajtók mögött vannak a konyhák, ahol nincs meleg, nincs gőz, nincs áporodott ételszag. Csillogó, krómozott gózüstök vannak itt és gombnyomásra müködö szupermodern mikrohullámos sütök. Természetesen, a vendég mindebből mit sem lát, ö csak a virágok és a színek, a tányérok és a poharak, az ízek és a zamatok összhatását észleli. És fizeti a nem éppen olcsó számlát. Megy hát itt minden, mint a karikacsapás — gondolhatja magában a riporter; ám Pavel Orth egy kettőre kijózanítja tévhitéből az embert. Elújságolja például, hogy az árubeszerzéshez kötélidegek kellenek, mert például a föraktáros szinte játékszer a nagyhatalmú szállítók kezében. Ahogy az már tájainkon lenni szokott, egyszer fuvar nincs, máskor viszont az áru hiányzik. Majd mindenért harcolni kell, munkatársi, baráti kapcsolatokra hivatkozni, ellenkező esetben még a kóláról sem biztos, hogy időben és kellő mennyinem készült el a Forum „hajszobrászata", s ezért bizony már bírálat is érte a szlovák főváros legújabb, legkomfortosabbnak szánt szállodáját. Gondolom, teljesen természetes, hogy riportom megírása előtt alaposan végigtalpaltam a Forum mindenféle látható és láthatatlan szintjeit. Bolyongtam a szálloda műszaki emeletein, a kazánházak és klímaközpontok, a hütögépházak és a szálloda saját generátorainak labirintusában; a nyolcvanas évek fejlett nyugati technikájának döbbenetes méretű és tudású berendezései között. Megpróbáltam például néhány apróbb részletet is felírni a számomra felfoghatatlan, számítógépre vitt, előre programozható s bármely pillanatban előhívható rendszerről, de egy idő után feladtam. Feladtam, mert még így is alig győztem csodálkozni a különböző berendezések „intelligenciáján". Azon, hogy a mosodában felhasznált mosószer száz kilókban, a naponta cserélt ágynemű és egyéb textília csupán tonnákban mérhető. És az eredmény? Valami egészen egyszerű dolog. Katonás rendre vetett ágy, a szekrényben furfangos módon biztosított fogas (olyan, hogy csak a szálloda szekrényeiben használható), mellette ruhakefék és törülközők, szappanok és samponok precíz rendben. A szobák hűtött minibárjaiban többféle rövidital, sör, üdítő, valamint fehér- és vörösbor, pezsgő. Természetesen, az árjegyzék is. Az iróasztalfiókban prospektusok, térképek, levélpapír és boríték; itt van kikészítve a reggeli-kártya. A szobához tartozik az ágyból szabályozható színes televízió, a beépített rádió, a telefon, a hangulatlámpa. Huzigálhatom az ujjamat, port nem találok, ahogyan ráncot sem az ágyakon, vagy a szőnyegen pihét. Persze, mindez egy négycsillagos szállodánál természetes Ami miatt a Forum több mint más hasonló kategóriájú szállodák, az egy, a nemzetközi szokásrendben nem előírt gondosság: a törzsvendégnek nemcsak minden külön „bogarát" ismerik, hanem érkezéskor apró figyelmességet, valami ajándékot is kap. Ezért azután kicsit úgy érzi, hazajött. Ha teheti, a világért sem menne el más szállodába. Ezt csak azért érdemes részletezni, mert nemzetközi tapasztalat, hogy a Forum-lánc látogatói között elég sok a visszatérő vendég. S egy külföldi üzletember — mondjuk — egyhetes tartózkodása során csak a szobáért 600 dollárt hagy itt. Ebben még nincs benne az étteremben, a bárban, a presszóban, az uszodában otthagyott pénz, ami szintén nem kevés. Az éttermek és a kávéházak árait ugyanis nem a vékonypénzüek lehetőségeihez szabták. Igaz, a fontos vendég számára ségben érkezik ... Előfordul, hogy a tej már reggel savanykás, a tartós tej viszont tartós hiánycikk, mert nincs hozzá import csomagolóanyag. Megtörténik, hogy a friss kenyér elakad valahol útközben a péküzem és a szálloda alagsori bejárata között; hogy több napig nincs egy dekányi borjúhús és szűkös a halválaszték. De sok-sok egyébbel is baj van, elvégre nem lehet mindent mázsaszám tartalékolni. Márpedig a Forum nem olyan szálloda, ahol „kipipálható" az étlap fele, ahol azt lehet mondani a vendégnek, hogy elfogyott a szódavíz, igya hát tisztán a bort, vagy hogy vécépapír helyett használjon papirzsebkendót. Nem kisebb gondot jelent a különböző turistaprogramok szervezése, hiszen messze már az az idő, amikor egy-egy vendég csak aludni és étkezni akart a szállodában. De mit kínáljon a Fórumban főállásban alkalmazott rendezvényigazgató, ha Szlovákia fővárosában nincs egyetlen kabarészínház sem, ha a főtér három mozijából egy sem üzemel, ha a Szlovák Nemzeti Színházba tíz-tizenkét nappal korábban kell belépőket rendelni; ha a rendezvényigazgató sétálni sem hívhatja a szálló igényesebb vendégeit, mert egy köhajitásnyira a Fórumtól — például a Magas úton vagy az Obchodná egy-egy beszögellésében — legföljebb a módosabb putrik szintjén vannak karbantartva a századfordulón, avagy még korábban épült házak ... És akkor még nem hoztam szóba, hogy például a sportolási lehetőségek zöme egyenlő a nullával, taxit szerezni pedig olykor felér egy kisebb bűvészmutatvánnyal! Sajnos, ezek a dolgok is hozzátartoznak a vadonatúj Forum hétköznapjaihoz. És nem titok az sem, hogy e jónevű szállodalánc megbízottjai inkognitóban ellenőrzik a Forum vendégeinek kényelmét és a velük való törődés nívóját. Ha hibákat, ismétlődő rendellenességeket tapasztalnak, akkor a Forum Hotels International társaság megvonhatja az általa fémjelzett szállodanév használati jogát. Egyelőre (még?) ott tartunk, hogy számos, külföldön természetes italkülönle gesség hiányzik; hogy a nyitás után pár héttel csaknem fél hónapig a borjúhús is hiányzott az étlapról... Egyébként amíg én a tetszetős szálloda emeletein talpaltam, odakünn alaposan eleredt az eső. Gondoltam hát, kölcsönkérek egy esernyőt. A portán elnézésemet kérték, mondván; kölcsönernyőt nem tudnak adni, de ha autóval jöttem és a kocsim a főbejáratnál áll, akkor a londiner odáig kikísérhet egy esernyővel. Pechemre, aznap éppenséggel gyalogszerrel indultam el otthonról. Másnap kézbe vettem hát a telefont és kitárcsáztam a Fórumot, hogy elújságoljam, milyen pompásan megáztam. Nem vette fel senki. A rákövetkező nap reggelén kiderült: a szóban forgó napon, műszaki hiba miatt, nem élt a Forum egyetlen telefonvonala sem. Úgy tűnik: egy új hotel nemcsak büszkeség, hanem gond is. Esetleg — javarészt önhibáján kívül, hosszabb távon — szégyenforrás. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György
