A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
LnJ TUDOMÁNY TECHNIKA A nyolclábú trójai faló Az időszakos vérszívással táplálékhoz jutó kullancsok teste kitünően alkalmazkodott ehhez az élősködő életmódhoz. A vérszivást a parányi, ám a sok sorban álló és visszahalló fogakkal ellátott szipóka teszi lehetővé, amely a kullancs feji részén, a két tapogató közt helyezkedik el. Leendő áldozatukat a szagáról ismerik fel. A kullancsok első pár lábán ugyanis egy olyan szaglószerv található, amely a melegvérű állatok vagy az ember verejtékének — annak erjedésekor képződő vajsav — illatára érzékeny. A fűben fekvő, napozó ember testére átmászó, vagy a fák alatt sétálóra ráhulló kullancs addig vándorol bőrünkön, amíg a hajlatokban található finomabb bőrbe meg nem kapaszkodhat. A megkapaszkodás után nyálával előbb érzésteleníti s fellazítja bőrűnk legfelső rétegeit. Az érzéstelenítés miatt általában nem érezzük meg a „kullancscsípést". Magyar kutatók figyelték meg a kisérieti nyulak fülén, hogy általában 3—4 órányi idő kell ahhoz, hogy a megkapaszkodott kullancs szipókájával elérje a bőr alatti hajszáleret. Ekkor kezdi meg a vérszívást, melynek következtében az eredetileg 3—5 mm hosszúságú élősködő testének hosszát s térfogatát a többszörösére növeli. Ilyenkor már — tehát jó néhány órával a megkapaszkodás után — rendszerint megérezzük a kullancs jelenlétét, bőrünk viszketése, illetve a kullancs, mint idegen test által kiváltott helyi börgyulladás következtében. Amennyiben a kullancs nem volt fertőzött, azaz a hajszálerünkbe bocsájtott véralvadásgátló nyála nem tartalmazott kórokozót, a vértől meghízott élősködő eltávolításával meg is feledkezünk erről az epizódról. A kullancs fertőzött volta azonban alaposan megnehezíti a feledést, hiszen a különben ártalmatlan potyautas trójai falóként veszedelmes betegségkeltöket juttathat szervezetünkbe. A kullancsos agyvelőgyulladás A kullancs által terjesztett egyik betegség, az ún. tavaszi-nyári agyvelőgyulladás szerencsére ritka megbetegedés. A járványügyi szakértők szerint még a kullancs elszaporodásának kedvező erdős-bokros vidéken is csak minden harmad- vagy négyezredik példányban mutatható ki a megbetegedés vírusa. Elsősorban a nap mint nap az erdőben tevékenykedő — olykor fedetlen felsőtesttel, megizzadva dolgozó — favágók, erdészek vannak leginkább kitéve a fertőzés veszélyének. Ártalmas lehet azonban a kullancs által • a háziállatok testébe bejuttatott vírus is, amely nemcsak az állat vérében, hanem tejében is jelen van. Éppen a frissen fejt, nyers kecsketej ivása okozta az ötvenes években a Rozsnyó (Roznava) környéki agyvellőgyulladás-járványt. Leggyakrabban azonban a kullancscsípés „jóvoltából", a kullancs nyálával kerül be a vírus a szervezetünkbe. A véráramba bekerült kórokozó az idegrendszer sejtjeiben telepszik meg, ott gyorsan s nagymértékben szaporodva vezet megbetegedéshez. Típusos esetben a kullancscsipést követő egykét hetes lappangási idő után — amikor az érintett már el is feledkezett a kellemetlen potyautasról — fejfájás, gyöngeség, nem A tavasz beköszöntével egyre többet kirándulunk a zöldülö természetbe. Erdöt-mezőt járva nemcsak egészségünket erősítjük, erőnlétünket fokozzuk, hanem olykor-olykor az egészségünkre káros „potyautasokra" is szert tehetünk. A bőrünkbe észrevétlenül belekapaszkodó kullancsokról az utóbbi években derült ki, hogy nemcsak a ritkán előforduló tavaszi-nyári agyvelőgyulladás vírusát hordozhatják testükben, hanem a sokkal gyakoribb Lyme-betegség kórokozóját is. Egy új, kullancs terjesztette betegség: A LYME-KÓR magas láz jelzik a betegség kezdetét. Enyhe esetben ez az ún. „nyári náthaláz" néhány nap leforgása alatt, kezelés nélkül is gyógyul. Súlyosabb esetben a kezdettől magas láz, heves, kínzó fejfájás, végtagfájdalmak, szédülés, hányás uralják a kórképet. A beteget vizsgáló orvos tarkómerevséget — a beteg nem tudja állával megérinteni mellkasát — a felső végtagok s a hátizomzat petyhüdt bénulását, legsúlyosabb esetben pedig eszméletvesztést észlel. A súlyos tünetek hátterében az agy- s gerincvelő vírus okozta gyulladása áll, amely, ha eléri a nyúltagyvelö légzésközpontját, azt megbénítva, halálhoz is vezethet. Szerencsére a legtöbb esetben az ijesztő tünetek pár nap leforgása alatt elmúlnak, a bénulás azonban megmaradhat. Mivel a beteg általában nem emlékezik a kullancscsipésre, illetve más betegség is jelentkezhet hasonló tünetekkel, a végső diagnózis csak szérológiai vizsgálattal állítható fel. A vírus felületén elhelyezkedő molekulákat testünk védekező rendszere idegennek minősíti s leküzdésükre különféle ellenanyagok termelése indul meg. Ezeket az ellenanyagokat mutatja ki a szérológiai vizsgálat a beteg szérumából (vérsavójából). Egyik fajtájuk, a vírus semlegesítésére képes ellenanyag, az élet végéig kimutatható a betegséget átvészelt ember véréből. A kullancs terjesztette agyvelőgyulladás gyógyításához — mint általában más vírusfertőzések kezeléséhez is — nagyon szerény az orvos „kelléktára". Biztatóbb a megelőzésre tett erőfeszítés: a leginkább veszélyeztetett erdészeti dolgozókat védőoltásban részesítik. Az egyéb megelőző módokról a Lyme-kórral kapcsolatban szólunk. A Lyme-kór Az agyvelőgyulladás hosszú időn át, konkurencia nélkül szerepelt a kullancs terjesztette betegségek listáján. Századunk hetvenes éveitől azonban egyeduralma szünöben van. Először az egyesült államokbeli Connecticut folyó mentén, erdők közt elterülő Lyme, Old Lyme és East Haddam nevű kisvárosok lakói közt kezdett terjedni az új betegség. A főleg gyermekeket sújtó, reumás ízületi gyulladásra emlékeztető kőből hamarosan kiderült, hogy az ízületi baj általában a „második felvonása" a betegségnek. Az „első felvonás" rendszerint néhány héttel korábban játszódik le, gyűrűszerű, a széli részeken lassan terjedő börgyulladás formájában. A gyűrű közepén a gyulladás kialvóban van; itt a bőr színe a vörösesből lilába-kékbe vált át, ami a bőrjelenséget a bika szeméhez teszi hasonlóvá. Az orvosok előtt már régóta ismeretes volt ez a vándorló börpirnak nevezett betegség, sőt azt is tudták, hogy leggyakrabban a kullancscsípést követően alakul ki, néhány hetes lappangási idő után. E tények birtokában, a megbetegedett gyermekek kórelőzményét átnézve, az esetek többségében igazolható volt a kullancscsípés ténye! S mivel az első esetek Lyme városkából származtak, az új fertőző betegség neve Így lett Lyme-kór. A bacilusvadászat reneszánsza A kullancscsípéssel való összefüggés felismerése után megindult a nyomozás a valódi kórokozó után. Ismerve az agyvelőgyulladás vírusos eredetét, a Lyme-kór esetében is a gyanú először a vírusokra terelődött. Rövidesen kiderült azonban, hogy az új betegség nagy adag penicilinnel jól kezelhető. Ez viszont a viruseredet ellen szólt, hiszen — mint az többek közt az agyvelőgyulladás eseteiben is ismételten igazolódott — a vírusok ellen hatástalan az antibiotikum. A kérdést W. Burgdorfer oldotta meg, aki 1982-ben a kullancsok középbelében egy új mikrobát fedezett fel, melyet a felfedező nevéről Borrelia burgdorferinek neveztek el. (Ez időtől a Lyme-kórt Lyme-borreliózisnak is nevezik). A felfedezés igazi tudományos szenzációnak számított, hiszen a fertőző betegségek kutatói már elkezdték azt hinni, hogy végleg lejárt a „bacilusvadászok" kora. S íme, mikor mindenki a vírusok, sőt még a vírusoktól is kisebb fertőző részecskék, a prionok kutatásával van elfoglalva, egy új, a spirochéták közé tartozó mikrobát ismertek fel! így a spirochéták. amelyek legismertebb képviselőjük, a vérbajt (szifiliszt) okozó Treponema pallidum „jóvoltából" évtizedeken keresztül álltak az orvosi figyelem középpontjában, ismét kezdenek „érdekessé" válni. Már csak azért is, mert a Borrelia burgdorferi által kiváltott Lyme-kór sokban emlékeztet a híres-hírhedt vérbaj lefolyására. Típusos esetben a borreliával fertőzött kullancs csípése után három-négy héten belül jelentkezik a már ismertetett vándorló börpír, olykor panaszmentesen, ám kísérheti kifejlődését láz, influenzaszerű megbetegedés, tartókötöttség is. Megfelelő kezelés elmaradása esetén néhány hét vagy hónap leforgása alatt megjelennek a második stádium jelei. Leggyakrabban idegrendszeri tünetek mutatkoznak, melyeknek alapja az agyhártya s agyvelö gyulladása. Gyakori tünet az arcideg bénulása. Ritkább szövődmény a szívizomgyulladás, amely leggyakrabban ritmuszavar (szabálytalan szívverés) formájában jelentkezik. A betegség megismerését elősegítő ízületi gyulladás Európában ritkábban fordul elő, mint a betegség felfedezésének helyén. Az ízületi gyulladás, az izületi porc tartós károsodásával általában hónapok.évek múltán kerül felismerésre, mint a III. stádium megnyilvánulása. A kórkép pontos felismeréséhez — hasonlóan az agyvelögyulladáshoz — laboratóriumi, szérológiai vizsgálatra van szükség, hiszen a borrelia által kiváltott tünetek sok egyéb betegségben is előfordulnak. A Lyme-kór jelentőségét főleg az adja meg, hogy a kullancsok borrelia-fertőzöttsége igen nagy. A Prága környéki parkokban, ligetekben a kullancsok 20%-ban, tehát minden ötödik vizsgált kullancsban kimutatható volt a Borrelia burgdorferi. A Lyme-kór tehát korántsem marad meg „amerikai specialitásnak", hiszen csak az NSZK-ból, Ausztriából és Svédországból évente ezermásfél ezer megbetegedést jelentenek. A szérológiailag bizonyított esetek száma már országunkban is meghaladja az évenkénti százat. A megelőzés módjai A kullancscsipéssel terjedő kórok megelőzési módja azonos. Mindenekelőtt kerüljük a kullancsok kedvenc tartózkodási helyén a fedetlen testfelülettel, ízzadtan való mozgást, napozást. Erdőben, fák közt haladva viseljünk jól záródó ruházatot. A túra, erdőben való munka után azonnal zuhanyozzunk le s figyelmesen vizsgáljuk át bőrünket, különösen a hajlatokat. Minél hamarább rátalálunk a „potyautasra", annál nagyobb az esély, hogy nyála még nem juthatott vérünkbe. Mivel a kullancs egész testfelületével is lélegzik; vajjal, napolajjal vagy nyállal bekenve — ha még nem fúródott be túlságosan mélyre — pár percen belül „önként" otthagyja bőrünket. Az esetek többségében azonban szükségessé válik eltávolítása: a csipesz két pofája közé testét enyhén beszorítva, az óramutató járásával ellentétes irányban tekerve, „kicsavarozzuk" az élősködő nyolclábút. Ez a művelet bizonyos gyakorlatot igényel; túl erélyes tekeréssel könnyen leszakítjuk a kullancs testét (torpotrohát) s a kullancs szájszerve a bőrben marad. Ha a visszamaradt fejrész körül a bőr begyullad, feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Hasznos dolog feljegyezni a kullancs eltávolításának időpontját is. Hetek, hónapok múltán, ha egészségi állapotunkban „megmagyarázhatatlan" változás áll be, a kullancscsipés tényének említése fontos „fogódzót" jelenthet a panaszok oka után kutató orvosnak. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
