A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
Brnóban, Csehszlovákia immár világszerte ismert vásárvárosában szinte egymást érik a különféle nemzetközi részvétellel szervezett kiállítások. Legutóbb, április 15-e és április 20-a között 38 ország 760 kiállítójának felsorakoztatásával a fogyasztási cikkek 20. nemzetközi vásárát rendezték meg. A kiállítások mindegyikére fokozott érdeklődéssel készülök. Számomra ezek a bemutatók nemcsak tájékoztatók, hanem kissé „továbbképzők" is. Új és gazdag ismereteket nyújtanak egy-egy témáról, a bemutatott iparág fejlettségi szintjéről; érzékeltetik, hogy az emberi munka hol és miben éri el a világszínvonalat. Úgy látom, hogy nagyon sokan mások is hasonló megfontolások miatt mennek újra és újra a vásárvárosba. A látottakért sok-sok fáradságot is vállalnak. Mert fáradságosak, sőt kimerítöek a szemlék. Különösen azoknak, akik az ország messze vidékein előző este ülnek vonatra, autóbuszba vagy autóba, hogy másnap korán reggel a bejáratnál szoronghassanak. „Szorongást" írok, mert a kiállítás délelőtt tízkor nyitja kapuit, de a jegypénztárnál gyakran már jóval előbb hosszú sorok kígyóznak. A várakozó sorokat, illetve a soro kát képező fiatalokat és idősebbeket legutóbb is sajnálkozással szemléltem. Arra gondoltam, hogy akik korán reggeltől talpon vannak és várnak, hogyan bírják majd az egész napi járást, a sokezer négyzetméternyi terület megtekintését!? Ám úgy látszik, hogy a kíváncsiság, az új ismeretek utáni vágy mindennél erősebb és legyőzi a fáradságot. Ezt a legékesebben az bizonyítja, hogy az ország minden részéből érkezett látogatók ezrei a kiállítás minden napján végigjárják a pavilonokat és lankadatlan érdeklődéssel szemlélik, tanulmányozzák a bemutatott termékeket. A vásár ez idén is elsősorban arra hívta fel a látogatók figyelmét, hogy az elmúlt időszakban milyen változások történtek az iparban, a fogyasztási cikkek területén és — figyelembe véve a világban végbemenő változásokat — a csehszlovák iparnak mire kell rugalmasan reagálnia. Rangsorolni nehéz. A bemutatott termékek mindegyike iránt nagy volt az érdeklődés. A látogatók körül a legtöbben talán mégis a lakberendezési tárgyakat és a textilárut kiállító pavilonokban időztek. Az előbbiek kapcsán a szakértők így tájékoztattak : — Ki-ki a saját tapasztalatából tudja, hogy a lakberendezésnek nincsenek örök érvényű, mindenkor eligazító és biztos sikert garantáló szabályai. A típusok kiválasztásakor azonban érvényesíthető néhány szempont. Az első és legfontosabb szempont az, hogy a berendezés megválasztásakor legyen mérvadó, hogy milyen hosszú időre rendezzük be otthonunkat (várható-e a család bővülése, lakáscsere, idős szülök befogadása stb.) s ennek megfelelően, ha a körülmények megújulnak, hogyan tudjuk majd kis változtatással követni a megváltozott viszonyokat. Előnyünkre szolgál, ha a választáskor realisták vagyunk és a praktikumot legalább annyira figyelembe vesszük, mint az esztétikai szempontot. IMem árt az sem, ha készen kapott megoldások, egyebek között a garnitúrák és a komplett szekrénysorok iránt nem mindig lelkesedünk, mindenekelőtt azért, hogyha szükséges, átcsoportosítással, egyes részek kihagyásával vagy mások hozzáadásával tudjuk berendezni, illetve átrendezni otthonunkat. A típusok tervezői is, és a kiállítás rendezői is arra törekedtek, hogy a vásárlóknak lehetővé tegyék az említett szempontok érvényesítését. A textilárut bemutató pavilonokban a divatbemutatók is sok látogatót vonzottak. Ezeken a jelenlegi és a jövőre várható női és férfi divat legújabb modelljeit mutatták be. A sajátos arculatú, kissé a harmincas és az ötvenes évek öltözködési szokásaira emlékeztető modellek széles skálán mozogtak, és a színeknek nagyon sok variációját vonultatták fel. Laikusként úgy láttam, hogy a jövőre piacra kerülő kollekciók sokféle stílusirányzatot képviselnek. A vonalak nem kihivóak, inkább szolídak, s a többnyire élénk színeket képviselő ruhadarabok életvidámságot sugallnak. A hazai kiállítók termékei arról tanúskodtak, hogy az új kapacitások üzembe helyezése és a régiek korszerűsítése észrevehetően szinte minden területen a gyártás fejlesztését és a termékek minőségének a javítását eredményezték. Az új kapacitások révén a csehszlovák könnyűipar termékei a nemzetközi piacon is megőrizték versenyképességüket. Eredménynek tekinthető az is, hogy a kiváló minőségű áruk és divatújdonságok gyártása és ezek eladásának bevezetése, valamint a gyakran hiánycikknek számító néhány áru gyártásának növelése az utóbbi időszakban elősegítette a lakosság igényeinek a jobb kielégítését. A kiállítás közvetve is, közvetlenül is azt fejezte ki, hogy a csehszlovák könnyűipar, és ezenbelül a fogyasztási cikkek gyártása, miként teljesíti a CSKP XVII. kongresszusának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi fejlesztésének az 1986— 1990-es időszakra előirányzott tervét. A bemutatott termékek meggyőzően bizonyították, hogy könnyűiparunk az utóbbi hónapokban jelentős lépést tett az előző évek hibáinak a kiküszöbölése érdekében. Az áruválaszték tökéletesítésével, a kiváló minőségű attraktív és divatos áruk hányadának növelésével, a standard cikkek megőrzésével és néhány hiánycikk megszüntetésével szilárdította a hazai piaca stabilitását, egyben a vásárlók részéről több esetben elnyerte az elismerést. Hosszan sorolhatnám a kiállításon bemutatott, és már a piacra került, vagy rövidesen a piacra kerülő árufajták neveit. A felsorolás helyett azonban itt csupán annyit jegyzek meg, hogy többnyire olyan árufajták kerülnek forgalomba, amelyek hozzájárulnak kulturális életünk színvonalasabbá tételéhez, a háztartási munkák 12
