A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
anyag fenyőt. Az asztal közepére erősíti, majd nekilát, hogy ünnepélyesen feldíszítse az egész hajót. A reggeli legpompásabb falatja a friss kifli. Óránként váltjuk egymást a kormánynál. Nem éppen kellemes, hiszen zuhog az eső... A révkalauz szerint ilyesmi húszévenként egyszer fordul elő ezen a pontján a világnak. Közben egy, a miénkhez hasonló indiai hajóval találkozunk. Ahogy elhaladunk egymás mellett, váltunk is néhány mondatot. Kiderül, ők is világkörüli úton vannak. Aztán ennél is felemelőbb élmény következik: az Orava nevű csehszlovák tengerjáró, melynek személyzetével még Rijekában ismerkedtünk meg — utolér bennünket a Szuezi-csatornán. Örömünk nem tart sokáig, mert a révkalauz a szabályzat szerint megtiltja, hogy az egyik hajóról átmehessünk a másikra. így aztán csak rövid időre horgonyt vetünk egymás mellett. Bolha és elefánt. Az elefánt szakácsa süteménnyel, sörrel, gyümölccsel, konzervekkel ajándékozza meg a társaságunkat. Pompás érzés eza találkozás. Délután fél ötkor kikötünk Pont Szuezben. Rendet rakunk a hajón, készülünk az ünnepi vacsorára. Keveset beszélünk, mindenkinek odahaza jár a képzelete. Halat próbálunk fogni, de nem sikerül, így az asztalra csak egy szimbolikus szardíniakonzerv kerül az egyébként bőséges menü mellé. Füstölthús burgonyasalátával, sütemény, gyümölcs, sör. Kilencven kilométerre esik e ponttól Kairó. Holnap oda készülünk. (UTÓIRAT) már mintegy 180 millió lakosú csodaszép egyenlítői szigetország lakóinak sokszínű életéről, tradícióiról szólnak. Nemcsak a dalok, az indonéz táncok is ezeréves hagyománynyal rendelkeznek. Ha az egyes dalokról, táncokról konkrétan akarnék szólni, akkor különbséget kellene tennem a hinduizmus és buddhizmus kultúráiban gyökerező klasszikus hagyomány és a világi, a mindennapi életből vett témákat feldolgozó dalok és táncok között. Az utóbbiak egyik fó motívuma — mint mindenütt máshol a világon — a szerelem. A közelmúltban rövid telefonkapcsolatot sikerült teremteni a Szávitri legénységével, akik azóta átlépték az Egyenlítőt, de Tanzániában majdnem elkobozták a hajójukat. Az történt ugyanis, hogy a tervek szerint partra akarták tenni a Szávitrit, hogy a rárakódott algáktól megtisztítsák, majd újrafessék. Az utolsó pillanatban értesültek egy olyan helyi rendelkezésről, mely szerint minden vízijármü, amely nem az ország felségvizein, hanem a szárazföldjén található, az egyszerűen átmegy a tanzán állam tulajdonába. A Szávitrit ezért nem a szárazföldön, hanem egy ott horgonyzó lengyel hajó fedélzetén tették rendbe. Azóta újra úton vannak, magnószalagjaik folyamatosan megérkeznek, s élményeiket folyamatosan közöljük tovább a HÉT hasábjain. Feldolgozta: KESZELI FERENC Fotó: Tóth László Következő rész: A PIRAMISOK Az Indonéz Kultúrmisszió 40 tagú ének- és tánccsoportja sikeres eseti országi fellépéseit kővetően (Praha, Cesky Tesín, Havírov, Karviná) Szlo vákiába is ellátogatott. Fellépéseikre Zilinában, Komáromban (Komárno) és Bratislavában került sor. Bratislava! tartózkodásuknak az adott kulo nős jelentőséget, hogy a csoport ve zetőit élükön Komala Motik Gafur asszonnyal, az indonéziai nomozgalom jelentős képviselőjével fogadta Pavol Koys, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztere Elena Litvajová, a Szlovák Nószövetség díszelnöke, Anna Rybnikárova a SZNT elnökhelyettese. A fogadáson jelen volt Enap Suratman úr, Indpne zia csehszlovákiai nagykövete is. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a kulturális kapcsolatok apola sa és fejlesztése a két nép kölcsönös megismerését, megértését, együtt működését szolgálja. Az együttes Iá togatása azért is jelentős, mert majd 20 év után a két ország közötti kulturális kapcsolatok újrafelvételét jelenti. Indonéziában sokáig emlékeztek a SLUK 1959-es fellépésére, amely bámulatba ejtette az indonéz közönséget. Mikor műsoruk befejezéseként elénekeltek az indonéz dalok legszebbiket a Rayuan pohon kelapa"-t, a kokuszpálmák altatódalát, a nézők, közöttük az akkori elnök, dr. Sukarn, könnyeztek és még sokáig nem hagyták el a nézőteret. Hasonló élményben lehetett a mi nézőinknek is részük a 70-es évek elején, amikor Báliról érkezett hozzánk ének- és tánccsoport. A mély átérzéssel előadott melodikus indonéz dalok a ma az emberek, a természet, az igazság, a haza szeretete. A közelmúltban Bratislavában is szerepelt együttes műsorát elsősorban klasszikus táncok alkották, s ez a be nem avatottak körében bizonyos értelemben csalódást is okozott, hiszen az indonéz dal- és tánckultűrát számunkra eddig elsősorban a melodikus, világi dalok és táncok jelentették. Az együttes műsorában a régi táncművészet mozgásvariációkban gazdag, népviseletben előadott táncai szerepeltek, így pl, a Gending Sriwijaya, álarcos jávai női tánc, palembangi esküvői szertartás stb. Az előadásra a Szakszervezetek Házában került sor. A közönséget nemcsak meglepte, hanem dalra is fakasztotta a Tancuj, tancuj, vykrúcaj es a Tota Hel'pa, tota Hel pa c. dalok hibátlan előadása. Bratislavai fellépésük egyben búcsüfellépés is volt, hiszen a fellépést követő napon az együttes visszarepült Indonéziába. Mindazokban, akik látták fellépéseiket csak erősödhetett az az érzés, hogy eljövöfélben van az idő, amikor a nemzetek egymás kultúrájának, hagyományainak megismerésével közelebb kerülne egymáshoz. IZO POCK Fotó: /V7
