A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 20. szám
LnJBE Kétféle valamennyi névmásunk van Meglehet, hogy a valamennyi névmással már mások is, másutt is foglalkoztak. Mégis úgy vélem, nem árt. ha újra elővesszük ezt a kérdést, mivel elég sokszor találkozhatunk a valamennyi névmás hibás használatával nemcsak a beszélt nyelvben, hanem írott szövegekben is, és nemcsak a hazai magyar nyelvhasználatban, hanem az egész magyar nyelvterületen. „A jövőben valamennyi arra jogosult kisgyereket felvesznek a bölcsödébe" — közölte, méghozzá mint örömhírt, a budapesti rádió. Aki jól odafigyelt, észrevette, hogy az idézett mondat nem azt fejezi ki, amit a megfogalmazója mondani akart. A szövegösszefüggésből tudniillik kiderült, azt akarják a hallgatósággal közölni, hogy a jövőben az arra jogosult kisgyerekeket mind felveszik a bölcsődébe. Ámbe ehelyett valójában ennek az ellenkezőjéről értesültünk, mégpedig arról, hogy valamennyi kisgyereket felvesznek, vagyis nem minden kisgyereket, hanem csak néhányat, egypárat, keveset. Hogy egészen világos legyen a dolog, lássunk egy-két további példát! Ha azt mondjuk: János vitt magával valamennyi pénzt, senki sem fogja azt gondolni, hogy minden pénzt magával vitt, a mondatból világos, hogy némi pénzt, valami pénzt vitt. Ha pedig ezt mondjuk: A tanuló elviszi valamennyi könyvet, akkor nem kétséges, hogy minden könyvet elvisz, az összes könyveket elviszi. A példákból láthatjuk, hogy a valamennyi névmás lehet határozatlan névmás — egy kevés, valamicske jelentésben —, és lehet általános névmás — mind, mindegyik, összes jelentésben. Ha a valamennyi névmás mint határozatlan névmás a mondat tárgya vagy a mondat tárgyának jelzője, akkor az igei állítmány alanyi ragozásé. Tehát: Anyám küldött valamennyi pénzt, vagyis némi pénzt küldött. Viszek valamennyit az eltett almából, azaz egy kisebb mennyiséget viszek. Ha azonban általános névmásként használjuk a valamennyi névmást, és ez az általános névmás a mondatban tárgy vagy a tárgynak a jelzője, akkor a mondat állítmányának funkcióját betöltő ige csakis tárgyas személyragokat vehet fel. Miért? Azért, mert ez esetben a tárgy határozott tárgy. Például: Ellopták az ékszereinket, de visszakaptuk valamennyit. Valamennyi ellopott ékszert visszaadták. Alanyi ragozásé igével ezek a mondatok nem jelentik ugyanezt. Visszakaptuk valamennyit — ez azt jelenti, hogy nem mindent, nem az összesét, csak néhányat, viszszaadtak valamennyi ékszert — ez annyit jelent, hogy néhány, egypár ékszert adtak vissza. Éppen ezért a kisgyerekek felvételéről szóló jó hírt helyesen így kellett volna fogalmazni: A jövőben valamennyi ana jogosult kisgyereket felveszik a bölcsődébe. Hátravan még a kérdés: miért használják hibásan a valamennyi névmást meglehetősen sokan és elég gyakran? Egyrészt azért, mert a valamennyi határozatlan névmás lassan kezd kiszorulni a köznyelvből, helyette inkább a valami, a némi a szokottabb. Másrészt azért, mert a valamennyi általános névmás jelentése nagyjából azonos a minden névmáséval, az pedig tárgyként nem határozott, s a tárgy jelzőjeként nem teszi a tárgyat határozottá, vagyis mellette az ige alanyi személyragot vesz fel. Például: mindent elmondok, minden újságot megveszek, minden kisgyereket felvesznek stb. Ez persze nem mentség, legföljebb némi magyarázat. S nem ment fel senkit az alól, hogy jobban ügyeljen a valamennyi általános névmás-MAYER JUDIT Psota Irén a bratislava-ruzinovi művelődési ház vendége volt Pillanatkép a könyvkiállítások egyikéről Kézfogás Áprilisban magyar kulturális napok voltak hazánkban A múlt hónapban igencsak nagy pezsgést hozott hazánk szellemi életébe a magyar kultúra napjainak eseménysorozata. Egyebek között például azért, mert nemcsak néhány napba sűrített, magas színvonalú rendezvényeivel tűnt ki, hanem mert olyan eseményekre is alkalmat adott, amelyek hatása hosszabb távon is megmutatkozhat. Mindezek jelentőségéről — e kulturális napok megnyitása előtt — Matej Lúéan szövetségi miniszterelnök-helyettes is nyilatkozott. — A kiállítások, színházi és filmbemutatók, koncertek és vitaestek élményeinek hatása alatt mindenekelőtt a közös érdekek és értékek fellelésének szándékát, a kulturális csere folyamatosságának jelentőségét kell hangsúlyozni — mondotta a kormány elnökhelyettese. — A magyar kultúra napjai egyben arról is bizonyságot tehetnek, hogy a kulturális és tudományos csere országaink között az elmúlt években tovább fejlődött. Magyarországgal évtizedek óta hagyományosan barátiak a kapcsolataink, és e kulturális-tudományos kapcsolatok jó példát mutatnak ana, miként lehet a közös érdekeket keresni és meg is találni. E közös érdekekre és értékekre kell építeni a jövőben is, ezek keretén belül pedig a kulturális kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van. A kölcsönös megértés szándéka bizalmat, tiszteletet teremt, s ennek jelentősége messze túlmutat a szűkén vett kultúrán; ám annak kisugárzását, a széles rétegekre gyakorolt közvéleményformáló hatását — épp a fentiek tudatában — nem lehet eléggé nagyra értékelni. Nos, túlzás nélkül elmondható, hogy az április 5-én kezdődött magyar kulturális napok rendezvényeinek füzére a maga nemében valóban izgalmas és műfajilag is igazán változatos programot kínált. Ez is jelzi, hogy az április 11 -éig tartott eseménysorozat főbb rendezvényei mindenekelőtt Magyarország művészeti és társadalmi életének minél jobb megismertetését kívánták szolgálni — ami részint a két ország baráti viszonya, részint a sok tekintetben közös történelmi múlt révén aligha elhanyagolható, fontos szempont. A szóban forgó kulturális napok filmbemutatói, színházi estéi, hangversenyei, kiállításai és egyéb rendezvényei tényleg azt kínálták, ami minőségben meghatározó. Más szavakkal: valamiféle válogatást mindabból. Garaj Lajos, a bratislavai bölcsészkar magyar tanszékének tanára magyarországi írókat mutat be Szlovákia fővárosában (Balról a harmadik Jókai Anna, mellette Veress Miklós) ami most jellemzi, avagy csúcseredményeivel befolyásolja a magyarországi kulturális életet. A rendező szervek nyilván azért (is) szorgalmazták a nívós rendezvények fontosságát, mert a közvetlen szomszédság puszta ténye, nomeg a tömegtájékoztatási eszközök — a kulturális napok szűkre szabott időtartamán túlmenően — jobbára lehetővé teszik a viszonylag állandó és a sokrétű tájékozódást . .. Úgy vélem, erre utalhatott Horváth József, a prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója, amikor az áprilisi rendezvénysorozat kapcsán kijelentette: — Mi úgyszólván jelen vagyunk egymás kulturális életében — és ez jó! Meggyőződésem szerint a dolgunk nem más, mint ezt a jelenlétet fokozni, a hétköznapok szintjén. A Csehszlovákiában rendezett magyar kulturális napok különösen rangos eseményének számított például a Magyar Állami Operaház prágai és bratislavai vendégjátéka. Sajnos a hiányos propagáció miatt Prágában félház előtt játszott a társulat, a bratislavai fogadtatás azonban sok tekintetben kárpótolta a budapesti művészeket. Mi tagadás, Vajda János: Mario és a varázsló című egyfelvonásos operája engem is magával ragadott; s ezt a 40 perces zenedrámát az egyik legjobb kortárs alkotásnak érzem. A zene stílusa sok tekintetben a romantika világára emlékeztet, és nagyon jó e kisopera Thomas Mann-i ihletésű librettója is. Az előadást Békés András rendezte, aki mintaszerűen építette fel a cselekmény ivét, a drámai csúcsponton pedig olyan feszültséget tudott teremteni, amelyet ritkán látni operaszínpadon. Természetesen, részese a sikernek az abszolút főszereplőt: a varázslót megszemélyesítő Tóth János is, aki nemcsak zeneileg nyújt kitűnő teljesítményt, hanem a játékkultúrájával is elhihetövé teszi, hogy ez a nyomorék ember pusztán belső erejével képes a markában tartani környezetét... A budapesti Operaház vendégjátékát Seregi László két koreográfiája tette még teljessé. Dohnányi Ernő zenéjére készült a Variációk egy gyermekdalra című tánckompozíció; az est befejező részében pedig Bartók Béla táncszinpadra komponált művét, a Csodálatos mandarint láthattuk, s ez a produkció is valóban magasizzású volt. Őszintén szólva, csupán címszavakban is lehetetlenség felsorolni az áprilisban rendezett magyar kulturális napok száznál is jóval több eseményét, programját, bemutatóját, kiállítását, komoly- és könnyűzenei koncertjét, a fellépő művészek és írók nevét, vagy akár a vitaestek témáját. A rendezvények többségének osztatlan sikere volt. így például a budapesti Nemzeti Galéria XX. századi anyagából válogatott tárlatnak a prágai Stemberk palotában, a különböző könyvkiállításoknak, a hazánk több városában rendezett filmnapoknak, amelyeken Sára Sándor: Tüske a köröm alatt Szabó István: Hanussen és Bereményi Géza: E/dorádó című mozidarabjait vetítették ... Befejezésül — a további műsorok és rendezvények merő felsorolása helyett — Frantisek Jel ineket, a CSSZK kulturális miniszterhelyettesét szeretném inkább idézni, aki a magyar kulturális napok alatt több ízben is kifejtette, hogy a jobb megértéshez, jobb megismerés szükségeltetik. A jobb megismerés, az együtt gondolkodás valóban segíthet a meglévő korlátok lebontásában, a közös érdekek szorgalmazásában és az igaz értékek fellelésében. Természetesen, e szép szándékok megvalósítása a kulturális ünnepnapokat követő hétköznapok feladata. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei 11
