A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 19. szám
A PRÁGAI MÁJUS Néhány napja Prágában jártam. Sokat bolyongtam a sétálóutcákban, majd a Vencel térről a Hradzinba, azaz a várba mentem. Útközben Prága valamennyi arcát megmutatta : az apró utcákat, a nagy forgalmú sugárutakat, az újjáépített, megőrzött ódon házakat, az üveggel, panellal beépített „foghijakat", az állványerdö mögé rejtett tornyokat, a ragyogó-csillogó kupolákat, láttam az „arany Prágát". Most mégsem Prága egy-egy építészeti remeke, hanem Prága múltja foglalkoztatott. A negyvennégy évvel előbbi prágai májusra gondoltam. Akkor még tombolt a második világháború, de a fasizmus már haláltusáját élte. A szlovák nemzeti felkelés példája ösztönzőleg hatott a cseh országrészekben kibontakozott antifasiszta küzdelmekre is. Egyre erősödött az ellenállási mozgalom, vonzereje gyorsan nőtt, széles néptömegekkel került kapcsolatba, tömegessé vált. Sztrájkok, a német hatóságok által bevezetett intézkedések udatos kijátszása, rendezvényeik bojkottálása ejezte ki a csehek ellenállását a fasiszta jralommal szemben. A lakosság a megszállás idején hosszú hónapokig a passzív ellenállást választotta, 1945 májusában azonban fegyveresen is fellépett a ásizmus ellen. Negyvennégy éve a cseh nép májusi felkelére sorozatos helyi felkelésekkel és zavargásokkal kezdődött. A náciellenes akciók sorozatát 1945. május elsején a felkelők Prerovban, május másodikén Nymburkban és Podébradynan nyitották meg. Május harmadikén sztrájkolni kezdtek svatofiovicei bányák és az upicei munkások. Akcióba léptek a partizáncsoporok is és számos községben támadást inditotak a fasiszta egységek ellen. A felkelés szinte jgyidöben robbant ki számos cseh faluban és 'árosban, s május 5-én Prágában érte el etőpontját. Előzőleg — május 4-én — a egyveres munkások Kladnón megtámadták a Best apó épületét, s birtokukban vettek szános gyárat és középületet. A kommunista párt szervezett politikai erőként kilépett az illegalitásból és világos, hatáozott programmal a felkelés élére állt. A kommunisták szócsöve: a Rudé Právo azzal a sürgető felhívással jelent meg, hogy a nép ömegesen vegyen részt a megszállók ellen és a Prága megvédéséért indított harcokban. A felhívás visszhangra talált. Prága lakossága 1945. május 5-ről május 6-ra virradó íjszakáján mintegy 1600 barikádot emelt és ízeket mintegy 30 ezer fegyveres védte. A arágaiak azokban a napokban sziwel-lélekkel, is azzal a tudattal küzdöttek, hogy harcuk temcsak a főváros, hanem az egész ország, sőt a békére és a szabadságra vágyó egész jmberiség érdekében és sorsáért is folyik. A elkelést szinte mindenütt a kommunisták iráíyították. Hősiességükkel és áldozatkészséjükkel példát mutattak és tanújelét adták tazafiságuknak. Negyvennégy év telt el azóta. A közben negtett út sem volt nehézségektől mentés, ^m ha tárgyilagosan mérlegelünk, bátran állíttatjuk: a sok-sok szenvedés és a nagy áldosathozatal nem volt hiábavaló. Prágában a hősök nevét számos emléktábla őrzi. A prágai utcákat járva azt láttam, hogy a óváros lakói az emlékhelyeket féltő gonddal ápolják, és mindenkor tisztelettel gondolnak íz igazságért és a szabadságért életüket felál*tozott hősökre. BALÁZS BÉLA Április 18-án Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára egynapos munkalátogatáson járt a Szovjetunióban. Moszkvában az SZKPKB székházában tárgyalásokat folytatott Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával. Munkalátogatásának az volt a célja, hogy véleménycserét folytasson mindenekelőtt azokról a kérdésekről, amelyek az átalakítást és a demokratizálást érintik mind a két országban, valamint a párt feladatairól ebben a folyamatban. Fontos helyet foglalt el a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének kérdésköre is. Ifi ÁPRILIS '89 Gustav Husák köztársasági elnök meghívására háromnapos hivatalos baráti látogatásra hazánkba SZERDA 12 érkezett Raif Dizdarevics, a JSZSZK Államelnökségének elnöke. Manfred Wörner NATO-főtitkár Washingtonban elutasította a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának Berlinben tett ja-CSÜTÖRTÖK 13 vaslatát arról, hogy kezdjenek tárgyalásokat a harcászati nukleáris rakéták felszámolásáról Európában. Nicolae Ceausescu pártfőtitkár zárszavával fejeződött be Bukarestben az RKP KB háromnapos ülése. A tanácskozáson öt jelentést vitattak meg és hagytak jóvá: a párt ideológiai, káder-, szervezési és nemzetközi tevékenységéről, a gazdaság fejlesztéséről és az anyagi források ki-PÉNTEK 14 használásáról, a dolgozók részvételéről az üzemek fejlesztési alapjában, az árképzésről, valamint a területi egységek korszerűsítéserői és szisztematizálásáról. Nicolae Ceausescu javaslatára a központi bizottság úgy döntött, hogy Románia a jövőben nem fogad el külföldi hiteleket. Pekingben 73 éves korában elhunyt Hu Jao-pang, a Kínai KP KB PB tagja, aki 1987 elejéig a pártfőtitkári tisztséget is betöltötte. SZOMBAT 15 Li Peng kínai kormányfő befejezte hivatalos tokiói látogatását és hazautazott Ót napon keresztül VASARNAP 16 tárgyalt a japán vezetőkkel, s pekingi látogatásra hívta meg Akihito császárt. Varsóban a vajdasági bíróságon újra bejegyezték a Szolidaritást, mint gdanszki székhelyű országos, független, önigazgatási szak-HÉTFŐ 17 szervezeti szövetséget. Ez a jogi aktus azt jelenti, hogy a Szolidaritás ismét legálisan folytathatja tevékenységét. Ivan Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke Bratislavában fogadta Edgar Hismanst, a belga királyságbeli Vallónía erdőgazdasagi, víz-KEDD 18 gazdálkodási, vadászati, halászati és környezetvédelmi miniszterét, aki négynapos munkalátogatást tett Szlovákiában. be/Qfajő! Negyvennégy évvel ezelőtt Európában elhallgattak a fegyverek. Az a nemzedék, amely a nagy világégést túlélte, sohasem fogja elfelejteni azt a napot. De az örömbe belevegyült a bánat, hiszen a családok ezreiben gyászoltak is, és e pillanatban sem lehetett elfelejteni azokat akik ottmaradtak a csatatereken, vagy a haláltáborokban ölték meg őket. John Steinbeck világhírű amerikai író, aki haditudósítóként \Mtt részt a második világháborúban, visszaemlékezéseiben így ír: „ Talán helyes és szükséges is, a szerencsétlenségeket elfelejteni — a háborúk pedig oly szerencsétlenségek, amelyekre a mi emberi fajtánk különleges hajlamot árul el. Ha tanulnánk ezekből a szerencsétlenségekből, csakugyan jó volna, ha emléküket frissen tartanók, mi azonban nem tanulunk." Szerencsére Steinbecknek csak részben van igaza. Részben azért, mert Földünkön még ma is vannak válsággócok, és sajnos háborúk is. De az utóbbi két-három évben a nemzetközi kapcsolatokban meghatározóvá vált az új gondolkodásmód, az együttműködésre való kölcsönös készség, kedvező irányban befolyásolta legalább is az európai viszonyokat. Az európai közös ház fogalma, amelyet Mihail Gorbacsov használ 1985 óta, nemcsak jelszóvá vált, hanem a gyakorlati lépések egész sorát váltotta ki. A Szovjetunió új külpolitikája összemberi szempontokra épít, az értelemre irányul, és nyitottságával, kezdeményezéseivel, tevékenységével mindinkább eloszlatja az indokolatlan gyanakvást. Leépítik a megkövesedett hamis ellenségképet. E politika a nukleáris korszak végzetes veszélyei által megkövetelt nagyhatalmi felelősség megnyilvánulása, amely az eddigi minden oldalú szembenállásból a kiutat a világméretű tartós együttműködés kialakításában látja. Ez az együttműködés csakis a kölcsönös előnyök alapján, az ideológián felülemelkedő államközi viszonyok mellett jöhet létre. A jelenlegi helyzetben világossá vált, hogy a katonai erő felhalmozása egyetlen államot sem tesz mindenhatóvá. Sőt meggyengíti a nemzeti biztonság más összetevőit, ha valaki egyoldalúan a katonai erőre támaszkodik. Teljes egészében tudatosítjuk, hogy a fegyverkezésre pazarolt anyagi eszközök és források az emberiség felvirágoztatását az ember személyisége fejlesztését szolgálhatnák. A szocialista országok többségében egy új politikai kultúra kontúrja kezd kibontakozni. E politikai kultúrát az átalakítás és a nyíltság jellemzi. Ezért kell őszintén és nyíltan feltárni a társadalmi hibákat és tévutakat. helyre kell hozni a múlt tévedéseit, kiépíteni egy olyan szocialista modellt amely érdekes és vonzó lesz az egész világ számára — ahogy arról a szovjet tévének Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára is nyilatkozott. Ehhez persze le kell győzni az évtizedeken át tartó szigorúan központilag irányított sablonszerű gondolkodást és sablonszerű gyakorlatot. Meg kell tanulni az önálló gondolkodás és az önálló cselekvés erkölcsi és politikai módjait, vissza kell állítani az ember egyéniségének a tiszteletben tartását is. Az emberi jogokat a Szovjetunió külügyminisztere Eduard Sevardnadze igen érdekesen kapcsolta össze a nemzetiségek jogaival. A következőket mondotta: „Az államoknak és nekünk is kötelességünk garanciát adni az embereknek arra, hogy megmarad nyelvük, kulturális örökségük, hagyományuk és szokásaik." A győzelem napján így bizakodással tekintünk a jövőbe. 3
