A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-28 / 18. szám

1. Szív-ügyek különböző elegyítésben is de kinyomozha­tok. ifi Your heart is your health! Azaz: Az Ön szive az Ön egészsége! Az Egészségügyi Világ­szervezetnek egyik jelmondata ez az infark­tus elleni küzdelemben. Az SZSZK Egészség- és Szociálisügyi Minisztériumának kiadványából: „Száza­dunkban az orvostudomány leküz­dötte a fertőző betegségek nagy részét... A járványok megfékezhe­­tők és a tbc-t is visszaszorítot­tuk ... Csökkent a csecsemőhalan­dóság, emelkedett az átlagos élet­kor... Sajnos számottevően meg­— A kockázattényezők bősége alapján szinte önkéntelenül adódik a kérdés: miként lehetséges, hogy nem kapunk gyakrabban akár naponta infarktust? — Tény, minél több kockázattényezö van jelen valakinek az életében, annál nagyobb az eshetőség, hogy szívinfarktust kaphat. Persze ez csak eshetőség, statisztikai való­színűség, amit éppenséggel meg is lehet úszni. Életünk során ugyanis kialakítunk szá­mos adaptációs védekezési mechanizmust, bizonyos életvezetési stílust, amely jobb al­kalmazkodásunkat szolgálhatja az élet pró­báló helyzeteihez. Akik egyáltalában nem, vagy helytelenül alakították ki efféle életve­zetési stílusukat, azok jóval hajlamosabbak a szívinfarktusra, mint azok akik­­nek tisztán fiziológiai kockázat­tényezőkkel kell szembenézni­szaporodott a szív és a keringési betegségek szá­ma : férfiaknál a 45.; nőknél a 60. életév betöltése után ez szerepel legsűrűbben a halálokok között." — Jóval több mint fél évszázada az egész vilá­­jon keresik, kutatják a szív és az érbetegsé­gek okát — mondja Libor Hejhal professzor a prágai Kardiológiai Kutatási Központ osz­tályvezető főorvosa. Minden civilizált ország­ban hatalmas összegeket költenek és renge­teg energiát áldoznak azért, hogy választ adjanak a kérdőjelekre és a gyógyítás ki­­sebb-nagyobb dilemmáira. Három évtizede például az volt az elterjedt vélemény, hogy nz infarktus jobbára csak menedzserbeteg-Az infarctus cordis a szívizomban létrejövő lokális elhalás a koszorúér elzáródása következtében. Ezt vérrög (thrombus) idézi elő, bár az érüreg olyan mértékű eltömődése is előfordulhat, hogy a szív vérellátása vérrög nélkül is megszűnik. Hazánkban évente több mint húszezer ember hal meg infarktus következtében. Közülük is több mint tízezren hirtelen halállal. A statisztika azt mutatja, hogy e betegség egyre növekvő mértékben sújtja a fiatalabb középkorúakat: a 33—42 éveseket. És mind nagyobb arányban a férfiakat. Nem a dramatizálás kedvéért vetem papírra, hogy szinte napirenden vannak a tragédiák. Az orvosi szakirodalomban is közellenségnek nevezik az infarktust, csendes kaszásnak a magas vérnyomást. Világszerte. Mekkora esélyük van hát ezeknek a betegségeknek a kivédésére, illetve bekövetkezésük után a gyógyulásra ? Vagy talán tehetetlenségre lennénk kárhoztatva ? Ezekre a kérdésekre próbálok felelni kétrészes riportomban. ség, tehát elsősorban azokat éri el, akiknek az élete hajszás, zaklatott és nagy felelőssé­get is vállalnak. Ma már tudjuk, hogy a nyugodt» kényelmes életmódot folytatók is megkapják az infarktust. Kiváltó tényezőként a helytelen életmód és a hajlam egyaránt előfordul. Természetesen, nemcsak a kutatá­sok irányai eltérők, hanem a gyógyítás mód­szerei is különbözők. Az viszont mindenkép­pen általánosítható tapasztalat, hogy az in­farktus több, együttesen ható tényezőre ve­zethető vissza. Az ilyen tényezőkként alapo­san ismeretes például a vérzsírok szintjének növekedése a dohányzás a magas vérnyo­más, a cukorbetegség, az elhízás, a mozgás­­szegény életvitel, de bizonyos személyiség­­vonások is, amelyekkel csak újabban kezdett foglalkozni a kutatás. Mindezek a kockázat­tényezők valamennyi szívinfarktusban — ha ük. Mindennapi életünket tekintve szokások­ról, szoktatásról, önszoktatási formákról van szó ... 2. Stressz és „sztori" Frantisek C.-t az egyik ipari vállalat igazgató­­helyetteseként ismertem meg esztendőkkel ezelőtt. Két évvel volt idősebb az igazgatójá­nál, aki az elmúlt nyárutón autóbaleset áldo­zata lett. Amikor az igazgatót temették, mint rangidős, ö búcsúztatta. A vállalatvezetéssel is őt bízták meg. Ideiglenesen. Amíg a mi­nisztérium nem talál végleges megoldást... A többit már ö mondja el, a kramérei kórház egyik betegszobájában; a megbetegedése után öt héttel. — Az elhúnyt már a második igazgató volt, akit helyettesként kiszolgáltam. Őszin­tén szólva, egy kissé restelkedtem is, amiért nem jutok tovább. A temetés után kezdődött a szokásos tortúra, kár is részletezni. Szinte másnaponként jöttek a minisztériumból. Tár­gyaltak a helyi szervek vezetőivel, a szakszer­vezettel, az üzemi pártbizottsággal, az igaz­gatóhelyettes-kollégával. Velem csak a napi ügyekről, az utódlásról semmit. Én közben szorongva ügyeltem, nehogy valami baj tör­ténjék, hiszen a saját munkámon kívül a vállalat összes ügyeiért is én feleltem. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy reggel héttől nemegyszer este kilencig is dolgoz­tam. — És azelőtt? — Mondhatni, szokványosán éltem. Rit­kán ittam többet, mint amennyi jólesett. Ha nehezebb napom volt: huszonöt-harminc ci­garetta. Az utóbbi három-négy évben meg­híztam. Bár ez talán korral jár, ötvenhárom éves vagyok. Vettem egy kiskertet, gondol-Oc-S

Next

/
Oldalképek
Tartalom