A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Gyökeres György prágai képriportja Mécs József: VILLANÁSNYI VALLOMÁSOK Szabó G. László: EZ MÁR CSAK RÁADÁS... Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ G. Kovács László: A LÁZADÓ HAJÓ Kurucz Nándor: A KRÍM FÉLSZIGETEN Címlapunkon Nagy László felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Ohzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ősi. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Fosta Flírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne z. p., Kosice. Előfizetési dij egesz évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A CSKP Központi Bizottságának . legutóbbi, márciusi plénuma a hazai oktatásügy időszeni kérdéseivel foglalkozott E tanácskozás lényege vajon miként érintette közoktatásunk korszerűsítésének ügyét s ezen belül a , nemzetiségi iskolák hétköznapjait 7 — Mind a főbeszámoló, mind a szóban forgó testület kétnapos vitája objektiven és az ülést megelőző, aránylag széles körű nyilvános vita tapasztalatait összegezve tárta fel mindazokat a felhalmozódott gondokat, amelyekkel a hazai oktatásügy küszködik. Egyben megfogalmazódott az az igény, hogy a felgyülemlett problémák körültekintő és átgondolt megoldása aligha halogatható tovább. Már csak azért sem, mert a közoktatás reformja nagyon szorosan összefügg a társadalmi átalakítás ütemének számos egyéb kérdésével is. A szóban forgó tanácskozáson joggal fogalmazódott meg az az elvárás, hogy az iskola a humánum, az ember szellemi és fizikai fejlődésének, személyiségjegyei kibontakozásának demokratikus alapokon álló szellemi műhelye legyen. Természetesen, a megvalósítás konkrét teendőit mind a pedagógiai kutatásoknak, mind az iskolákban folyó gyakorlati munka tapasztalatainak figyelembe vételével még pontosítani kell. Semmivel sem kevésbé tartom lényegesnek, hogy külön hangsúllyal esett szó a nemzetiségi iskolák helyzetéről; s ebben a tekintetben is régebben húzódó problémák kerültek terítékre. Például a szlovák nyelv oktatásának hatékonysága, vagy az elsajátítandó tananyag aránytalan mértékű zsúfoltsága. Fölmerültek-e a jópár évvel ezelőtt . végrehajtott körzetesítésből származó dilemmák? Tehát az a jelenség, miszerint nemcsak az iskolák száma, hanem ennek következményeként a nemzetiségi iskolák tanulóinak létszáma is csökkent... — Ma már e tekintetben is sokkal tisztább a kép. Tény, hogy az illetékesek annak idején elsősorban gazdasági érvekkel indokolták a körzetesítést, az iskolák összevonásának javaslatát. Valamint abban a reményben, hogy ily módon minőségileg is magasabb szintű oktatás lesz biztosítható a kisebb falvak diáksága számára. Maga a gyakorlat azonban számos tekintetben megcáfolta a szándékot — és erre már a nyolcvanas óvek legelején is figyelmeztettek például azok, akik e kérdéskörrel a tudományos kutatások és felmérések szintjén foglalkoztak. Az úgynevezett kisiskolák zömének felszámolása után hamarosan kiderült, hogy ennek a döntésnek legalább annyi hátránya is van, mint vélt vagy valós előnye. A nemzetiségi iskolák számának csökkenése hozta magával azt is, hogy az oda járó diákság létszáma szintén csekélyebb a lehetségesnél. De nemcsak nemzetiségi viszonylatokban mutatkozó, hanem országos léptékű gondként merült fel az is, hogy Szlovákia kisebb falvai aktiv tanítók nélkül maradtak. Ennek következményeképpen visszafejlődött a kulturális élet, megtorpant a közművelődés, felgyorsult a falvak elnéptelenedése és főképpen a tizenéves ifjúság fordított könnyű szívvel hátat a szőkébb értelemben vett szülőföldnek ... Mindennek tudatában jogosnak tűnő igény, hogy oktatásügyünk — a pártplénumon elhangzottak alapján is — több vonatkozásban is újraszabja a közoktatás takaróját. A központi bizottság tanácskozásának témájához kapcsolódó előterjesztésben is szó esett például arról, hogy felül kell vizsgálni az iskolák körzetesítésének kérdéskörét, s ahol erre reális igény mutatkozik, ott az erre vonatkozó rendeletek értelmében lehetővé kell tenni a korábban megszűnt iskolák újranyitását. Interjú DR. BÁLINT LAJOS kandidátussal, a Pedagógiai Kutatóintézet igazgatójával Szülőkkel beszélgetve, iskoláról is. kólára járva úgy tűnik, hogy az * oktatásirányítás számos egyéb tekintetben is szükséges és lehetséges reformokra szorul! — Iskolarendszerünk újszerűén értelmezett fejlesztésének lényege egyértelmű: meg kell teremteni a feltételeket az iskolák önállóbb és hatékonyabb munkájához. Ahhoz, hogy egy olyan humánus légkör honosodjék meg, ahol együtt van a követelmény és a gyerek tisztelete, s ahol a tanár teljesítménye is jobban mérhető. A hazai oktatásirányítás szférájában ki kell alakítani egy olyan működési mechanizmust, ami a gyakorlatban két elv együttes érvényesülését képes realizálni. Az iskolának meg kell őriznie a korszerű oktatás és nevelés értékes céljait és az egységes műveltség tartalmát; ugyanakkor közvetítenie kell mind a társadalom eligazodását szolgáló, mind a nemzetiségi sajátosságokra is tekintettel lévő magatartási értékeket úgy, hogy azok a mai világ értékrendjéhez kapcsolódjanak. Ez szükségessé teszi, hogy oktatási rendszerünknek legyen egy tudományosan megalapozott, egybehangolt központi irányítása, ami — természetesen — a különböző irányítási szinteket is áthatja; az iskolák igazi tevékenységtartalmát viszont helyi szinten kellene felelősségteljesebben meghatározni. Más szavakkal szólva: a közös szakmai tartalom biztosítása logikusan adódó központi feladat, emellett azonban a pedagógusok alkotóbb hozzáállását szorgalmazó keretszabályozásra is törekszünk. rf 7* ÁJ &&€*€* közoktatásunk reformjáról, az iskolarendszer fokozatos fejlesztéséről, nomeg arról: vajon oktatógyár-e az iskola Szavai hallatán a riporteri korrekt. ség azt mondatja velem, hogy or* sz ág járásaim során sok helyütt e törekvések megzabotázásának szándékát is tapasztalom; egyesek a mai. drákói szigorral érvényesített túlszabályozottság ellenkezőjétől, holmiféle szabadosság veszélyétől féltik az iskolát... — Nem vitatható, hogy az iskolák valóban relatív önállósításának célja ma még sok tekintetben élénk disputák tárgyát képezi. Mind az irányítás szintjén, mind az iskolák, a pedagógusok, a szülők körében. Nem titok az sem, hogy egyesek egy újabb, jobbára valós tartalom nélküli jelszónak tekintik közoktatásunk demokratizálásának szándékát amivel legföljebb lelkesíteni akarjuk a tanítóságot. Ezért mindenekelőtt e törekvések tartalmát érdemes tisztázni. Felfogásunk újszerűsége annak felismerésében rejlik, hogy egy iskola akkor képes az eddigieknél jobban, hatékonyabban! ellátni a maga feladatát, ha lehetősége van arra, hogy a központilag előirt ismereteket egy bizonyos fokig a saját pedagóguskarához, a maga diákságához igazítsa. Azt szeretnénk elérni, hogy iskoláink nyitottabbakká, korszerűbbekké legyenek; hogy a pedagógusok ne kötelességből, hanem kedvvel elegy hivatástudatból tanítsanak. Hasonló célunk, hogy az oktatási folyamat is a mainál lényegesen differenciáltabb legyen, A pedagógus az eddigieknél jobban igazodhasson a körülményekhez, az eltérően fejleszthető gyerekeket pedig eltérően terhelje. A gyakorlatban ez nyilván azt fogja , eredményezni, hogy nagyobb szak* mai szabadságot kap a pedagógus, de emellett — érthetően — a központilag meghatározott tananyagot kell majd a helyi adottságoknak megfelelően transzformálnia. — Igen. A központilag meghatározott tartalmat kiegészítő helyi tanterveknek olyan ismeretszférákban lehet létjogosultságuk, amelyek túl vannak a törzsanyagon, tehát a minden tanulóra nézve kötelező tananyagon. A jövőben tehát szorgalmazni kívánjuk a fakultációt, a szakkörök és az önképzőkörök életre hívását, hiszen ez mindenképpen pluszt ad, ambicionálja a diákokat. Így tehát több szemszögből is hasznos. Ilyen jellegű többlettevékenységet , szorgalmazó iskolák már eddig is * akadtak ... — Akadtak, de egyelőre még inkább az uniformizáltság az uralkodó. A szürke átlagosság mielőbbi eltüntetése érdekében nagyon fontos a nagyobb önállóság szorgalmazása. Nemkevésbé lényeges, hogy az irányítás különböző szintjein nemcsak az egyes iskolákra, nem csupán a pedagógusokra kell figyelni, hanem az oktatási intézmények személyi és tárgyi feltételrendszerének megteremtésére is. íratlan törvény, hogy csupán a sablonszintet meghaladó tanítói-tanári állomány képes valóban önálló szakemberként dolgozni. Persze, ehhez az is kell, hogy a tantestületek élén a gyerekekhez jól viszonyuló, a pedagógusokat tisztelő, egyénileg is müveit és széles látókörű, emberségesen gondolkodó igazgató álljon. Az iskolákban csak Így uralkodhat jó légkör. Hadd kérdezzem hát meg, hogy , véleménye szerint milyen legyen a ' korszerű iskola? — Ne „oktatógyár" legyen, hanem nevelő intézmény, amelynek küszöbét reggelente viszolygás nélkül lépi át tanár és diák. És ahová a szülő is örömmel íratja be gyermekét. MIKLÓSI PÉTER 2
