A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 2. szám
I TUDOMÁNY TECHNIKA Új műsor a láthatáron 2. Távoli adók vétele A tévénéző legnagyobb gondja — különösen ha nem az adótorony közvetlen közelében lakik —, hogy az antennába érkező jel nagy mértékben csillapított, szórt, így a tévékép elveszik a „havazásban”. A baj általában csőstül jön: sok esetben egyéb hibaforrások is jelentkeznek, mint a visszaverődések, tükörképek, különféle ipari kisugárzások, amelyek tovább rontják az egyébként is gyenge képminőséget. A megoldás olykor rendkívül nehéz, hiszen könnyen megtörténhet, hogy még egy családi ház tetőszerkezetének egyes pontjain is eltérőek a vételi lehetőségek a környező magas épületek, közeli gyár, lakótelep stb. miatt. Ilyen esetben csakis szakember segíthet, aki elektromágneses térerősségmérö műszerével pontosan kijelölheti az antenna legmegfelelőbb helyét. Persze, az ilyen speciális eseteket leszámítva általában amatőr körülmények között is van lehetőség a vétel javítására. A jó minőségű kép alfája és ómegája a megfelelő antenna és a hozzá csatlakozó levezető kábel. A legjobb minőségű, szuperérzékeny tévékészülék előnyei sem tudnak megnyilvánulni, ha gyenge beérkező jelet kell feldolgoznia. Ami az antennát illeti, ennek nyeresége megfelelőképpen növelhető a terelöpálcák (direktorok) számának növelésével. Ha ez nem segít, lehetőség van a visszaverők (reflektorok) és a dipólusok számának növelésére is. Az alábbi ábrán egy olyan kombinált antenna képe látható, amelynek mérete a 21—60-as tévécsatornák esetében szokatlanul nagynak mondható: hossza csaknem két és fél méter. Viszont azoknak a nézőknek, akiknek ebben a sávban rossz a vételük, melegen ajánlható rendkívül jó villamos tulajdonságai miatt. Antennanyeresége a rezgésszámtól parabolikusán függ, ezért érdemes két szélső értékét megadni: a 21—25. csatornán (Budapest II, Bratislava II, Bécs II műsora) 9 dB, míg az 50—60. csatornán (Moszkva l-es műsor) csaknem 16 dB az értéke, tehát megfelelően kiemeli a moszkvai adó jelét. Ezzel — érthető okokból — fordított arányban van az íránykarakterisztikája: míg a 21-es csatornán 60°-os szögben képes az adó vételére számottevő csillapítás nélkül, addig a 60-on csak 25°-os szögben. Ez — leszámítva azt az apró kényelmetlenséget, hogy az antenna első beállítása hosszadalmas — határozott előny, mivel a magas frekvenciákon minden környező jelet elnyom, amely a „látószögén" kívülről érkezik. Az antennaszerkezet minden eleme a jelveszteség csökkenését szolgálja: reflektorainak száma szokatlanul nagy (összesen hat), ráadásul tizenöt direktora van, ami pedig a legérdekesebb, dipólusa nyolc tagból áll. emiatt a kombinált antennák családjába tartozik. A dipólusokat mindig keresztben kell átkötni, így az antennalevezetö X betűket ír le az egyes dipólusok között. Ez a vezeték lehet csupasz réz- vagy alumíniumhuzalból is, legcélszerűbb viszont e célra az antennakábelként is használatos fekete szalagkábelt alkalmazni. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a huzal és a dipólus megfelelő galvanikus csatlakoztatására, mivel a két fém felülete között oxidréteg alakulhat ki, ez idővel egyre növekvő villamos ellenállást jelent az egyébként is gyenge jel számára. Az egyes antennaelemek pálcáit 6—8 mm vastag tömör alumíniumvezetőből lehet elkészíteni. Ha sikerül vásárolnunk, érdemes a tömör vezető helyett csövet használni, mivel ennek a tömege kisebb, szakítószilárdságuk pedig gyakorlatilag megegyezik, míg a villamos tulajdonságokat illetően a csökivitel a megfelelőbb. A villamos áram áthaladása következtében ugyanis a vezető körül elektromágneses tér jön létre. Kis rezgésszám esetén ez egyáltalán nem zavaró, nagy frekvencián viszont egyre inkább kezdi kiszorítani az elektromágneses tér a villamos áramot a vezetőből, míg az végül csupán annak a felszínén folyik (ún, skin-effektus). igya dipólusban indukálódó néhány száz megahertzes áramnak édesmindegy, hogy a vezető (dipólus) üreges. Általában a levezetőkábel csatlakoztatásával vannak a legnagyobb problémák: szinte sehol se kötik be húzásmentesen, a laikusok a legtöbbször kifeszítik. A csupasz huzalvégeket gondosan szigetelni kell. Antennaerősítő csatlakoztatása nélkül tizenöthúsz méternél hosszabb levezetökábelt ne használjunk, ugyanis ez nagy mértékben növeli a veszteségeket (a skin-effektus miatt a kettes műsorokat sugárzó jeleket a kábel jóval nagyobb mértékben csillapítja. Közös antennák esetében ezeket a csatornákat épp emiatt konvertálják az egyes műsorok sugárzására szolgáló I—III. sávba). A készülék az antennához a 300 ohm hullámellenállású lapos fekete vagy a 75 ohmos zöld koaxiális kábellel csatlakoztatható. Húsz méternél nem hosszabb levezetés esetén a két kábel csillapítási tulajdonságai nem térnek el nagy mértékben egymástól, viszont egyéb villamos tulajdonságaik meglehetősen különbözőek. A szalagkábel — húsz-huszonöt méter levezetővel számolva — nagyjából 4 dB-t csillapít. Viszont nagy hátránya, hogy az áram áthaladása közben létrejövő elektromágneses tér a környezetbe is kijut: a mágneses erővonalak az egyes vezetők körül koncentrikus körök alakjában, míg a villamos erővonalak a két vezető között helyezkednek el (ezekkel csaknem párhuzamosan). Ebből következik, hogy a környező tárgyak nagymértékben növelik a kábelveszteséget. Meglehetősen gyakori, hogy az antennaárbochoz szokták a szalagkábelt erősíteni, viszont ezzel a vezető ellenállása csaknem rövidzárlati értékre csökken. Meglehetősen jó villamos tulajdonságai csak akkor érvényesülnek ha tíz-tizenkét centiméter távolságban van a környező tárgyaktól. Emiatt a villámhárítóhoz hasonlóan távolságtartókra szereljük, csakhogy ez lehetőleg legyen villamos szigetelőből. A zöld műanyag burkolatú aszimmetrikus koaxiális kábelnek két számottevő előnye is van: viszonylag kicsi a csillapítása, ráadásul az elektromágneses tér nem hagyja el a kábelt. Szerkezeti megoldásából ugyanis következik, hogy a belső vezető és a fémburok között marad az elektromágneses tér, így külső zavarokra is érzéketlen. Ezért akár a vakolat alatt, falban, padlóban is vezethető. Csillapítási értéke — ugyancsak húsz-huszonöt méter levezetővel számolva — 2 dB körül van, viszont számolni kell azzal, hogy a kábel elejére és végére szerelendő szimmetrizáló-tag csillapítása egy-egy decibell, így összesen 4 dB értéket kapunk, akárcsak a szalagkábel esetében. Meg kell azonban mondani, hogy a panelházakban a 21—60 csatornákon sugárzó második műsorokat azért kénytelenek az 1—12 csatornára konvertálni — ahogy azt említettük —, mert a magas frekvenciájú jel csillapítása meglehetősen nagy. Ezért húsz méternél hosszabb koaxiális kábelt előerősítő nélkül semmi esetre se használjunk. Viszont a IV.—V. televíziós sávban nagyon előnyös a habszivacs szigetelésű ovális kábel használata, amely olcsó és mindenütt kapható. Villamos tulajdonságai kiválóak, így az utóbbi két típus valamelyikét érdemes esetünkben is alkalmazni. Az antennaépítés általános szabályai A lakások villamos vezetékeinek esetében elhanyagolható kérdés a jel hullámhossza: 50 Hz esetén ez 6 000 km körül van, így a vezeték néhány tucat méternyi hossza semmilyen befolyással nincs a jelre. Viszont a televíziós sávban már néhány méter a villamos rezgések hullámhossza, a moszkvai adás esetében pedig már csak deciméterekröl beszélhetünk. Ez a hullámellenálláson kívül a tévékészülékhez való illesztésnél is problémákat okoz (különösen a szalagkábel esetében, ahol a környező tárgyak hatására a hullámellenállás változó). Ez nemcsak úgy érzékelhető, hogy az antennaelvezető mozgatásával változik a kép minősége, de „szellemképek" is megjelennek: ilyenkor a képen a függőleges kontúrvonalak többszörösen jelennek meg egymás mellett. Ez a helytelen impedanciaillesztés következménye, ilyenkor a készülék bemenetéről a beérkező villamos jel egy része visszaverődik, visszatér az antennába, majd a dipóluson újabb visszaverődést szenvedve jut el ismét a bemenetre, ezúttal bejutva a készülékbe. Eközben persze az eredeti jelhez képest késik, így „szellemkép" formájában látható. A folyamat akár többszörösen is megismétlődhet, így három-négyszeres „szellemképek" is kialakulhatnak. Ennek legegyszerűbb, de nagyon hatásos ellenszere a levezetőkábel megfelelő lerövidítése (vagy toldása), amit tapasztalati úton is elvégezhetünk, ennek következtében a zavaró hatás fokozatosan eltűnik. Érdemes arra is gondolni, hogy az antenna és a levezetökábel meglehetősen mostoha körülmények között működnek. A savas eső-Folytatás a 19. oldalon 16
