A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
••• Amikor egy februári napon elindultunk Szíriába, a helyi viszonyok ismerői arra figyelmeztettek, hogyha az őslakosok megkérdeznek, melyik a világ legrégebbi városa, habozás nélkül azt kell válaszolnunk, hogy Damaszkusz, a Szíriái Arab Köztársaság fővárosa. Ez azonban nem csak udvariassági frázis, Damaszkusz valóban az emberiség történetének egyik legrégebben lakott városa. A régészeti ásatások azt igazolják, hogy Szíria mai metropolisának területe már i. e. 4. században lakott volt. Az asszír krónikások a Barada folyó melleták. Ezt követően, 1941-ben az önálló Szíria fővárosa lett. A gazdag történelem értékes emlékeket hagyott városszerte. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy Damaszkusz Elö- Ázsia közkedvelt turistahelyei közé tartozik. A város régi része a Barada folyó jobb oldalán terül el. Legértékesebb építészeti emléke a mecset. A római korban ennek helyén állt a Jupiter-székesegyház, később a templom. A 8. század elején az ománi kalifa, I. AI V ti oázisról úgy beszéltek, mint gazdag kereskedelemmel, kultúrával és mezőgazdasággal rendelkező településről. Az óegyiptomi írásos emlékek ezt a jelentős központot Timasknak nevezik. Bár Damaszkusz jelentősége és feladata az évszázadok folyamán megváltozott, területe állandóan lakott volt. A város különösen az ókorban játszott jelentős szerepet. Újabb hírek a városról i. e. 16. századból származnak, amikor az egyiptomi fáraók birodalmához tartozott. Ezután gyakran váltották egymást az uralkodók: héberek, asszírok, perzsák, görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, oszmánok, angolok, franciWalid mecsetet akart építeni a helyén, amelynek szépsége a világ mohamedán imahelyei között egyedülálló. Eddig senki sem erősítette meg, hogy ez sikerült-e. Amikor beléptünk az óriási kapun, a kelet lenyűgöző építészeti stílusának világában éreztük magunkat, a keresztények és mohamedánok történetének értékei között. A több tucat boltívvel díszített óriási belső udvar felett három minarett emelkedett. Az udvar bal sarkában mozaikkal kirakott kincstárat fedeztünk fel, ahol valamikor mesés gazdagság rejtőzött. A damaszkuszi mecset iszlám építőművészetének tényleges kincse a 136 méter hosszú és 37 méter széles óriási imaterem. Csendes félhomályban megcsodáltuk a mesteri díszítést, a színes Mecsetek... mozaikokat és a magas kupolát tartó karcsú oszlopokat. Társaságunkban voltak mezítlábasok, akik a terem mélyén imádkoztak, olvastak, gondolkodtak, elmélkedtek vagy egyszerűen pihentek a szent hely hűvösében. A régi Damaszkusz forgalmas utcáiról csak egy lépés a híres bazárba. Az ókorban a damaszkuszi piac a leghíresebb keleti bazár egyike volt, ahol különböző országokból ügyes kezű kézművesek termékeiket árusították. Meggyőződtünk a keleti kereskedelem régi elvének helyességéről, miszerint aki a vásárnál nem tud ügyesen alkudozni, az nemcsak sok pénzt veszít, hanem megrövidíti az eladót is a mesterség egyik szépségével. Damaszkuszi séták során nem kerülhetjük ki a mohamedán iskolák épületeit. A turisták legnagyobb érdeklődését az keltette fel, amelyet II. Szulejmán török szultán építtetett 1554-ben a mekkai zarándokok számára. Szemben vele áll a Nemzeti Múzeum. Gazdag gyűjteményének csak a felét láttuk, hiszen az alapos szemlélődés több napot venne igénybe. Kép és szöveg: PAVOL ZACHARA A régi piac Az új piac Az egyik mecset kincstára 17
