A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Dávid Teréz: TIZENKÉT EMELET... Taliga István: A SZEGÉNYEK FESTŐJE Gál Sándor: ISKOLAÜGY X. Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Écsi Gyöngyi: ROBOGUNK R. Wiener: A BOTRÁNY Címlapunkon D. Havran illusztrációs felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. amnády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332--919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesrtő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Az országban zajló termelőmunka napi • megítélésének bevált módszere a nemzetközi összehasonlítás. Ezek a viszonyítások több területen — például a termelékenységben — számunkra sok esetben kedvezőtlen képet mutatnak. Kár lenne takargatnunk, hogy számos területen a kívántnál, sőt még a szükségesnél is jobban el vagyunk maradva. Sokunk személyes tapasztalata, hogy hasonló a helyzet a munkafegyelem tekintetében is. Ön a bratislavai munkaügyi, illetve a szociális fejlesztések kutatóintézetének igazgatóhelyettese; így nyilván kellő információkkal rendelkezik arról, vajon valójában ekként van-e ez, s melyek elmaradásunk okai? — A munkaerkölcs, a munkahelyi fegyelem témája örökzöld. Napjainkban azonban különösen a figyelem előterébe került, elvégre gazdasági haladásunk fontos feltétele a termelés jövedelmezőségének, ezen belül pedig a termelékenységnek, a minőségnek a javítása. Mindezeket valóban csak jobb, fegyelmezettebb munkával lehet elérni. Még akkor is, ha a munkafegyelemnek nincs közvetlen mérőszáma. Fegyelmünk vagy fegyelmezetlenségünk mértékét ezért inkább konkrét tényekkel, semmint adatokkal lehet kifejezni. Az azonban mérőszámok hiányában is szembeötlő, hogy például az iparilag fejlett tőkés országokban a munkafegyelem általában jobb, mint nálunk — bár aki rend szeresen tanulmányozza a nemzetközi munkaügyi szakirodalmat, netán személyesen van módja meggyőződni a dolgokról, az tudja, hogy ők sincsenek híján munkafegyelmi gondoknak. Ennek ellenére kétségtelen, hogy általában egyenletesebben dolgoznak. Való igaz, hogy a tőkés országokban a munkanélküliségnek, illetve az ettől való félelem beidegződésének is jócskán van fegyelmező szerepe; de a munkavállalókat a munkáltatók által nyújtott szociális juttatások és az ebből származó előnyök is legalább ennyire ösztönzik .. . Hazánkban az alkotmány biztosítja a dolgozók munkához való jogát, s az embereket a szocialista munkaerkölcsnek, illetve a megfelelő ösztönzésnek kellene fegyelmezett munkára serkentenie. A valóságban azonban mindez úgy fest, hogy az előbbi — egyelőre — még nem mindenkiben erős, az utóbbi pedig nem mindenütt vagy aránytalanul csekély mértékben érvényesül. Valószínűleg elmaradásunk másik ösz• szetevője az, hogy ipari üzemeink szervezettségi színvonalában is nagy a hátrányunk ... — Ott, ahol rossz a szervezettség, s emiatt akadozik a munka, a munkás akarata ellenére sem tud folyamatosan dolgozni. A szervezetlenség nem kedvez a fegyelemnek, sok esetben egyenesen rossz vért szül. Ide tartozik az is, hogy a munkahelyi vezetés sok esetben nem lép fel kellő szigorral a fegyelmezetlenkedökkel szemben. Vannak munkahelyek, ahol ez a jelenség például a munkaerőhelyzettel függ össze. A vezető fél, hogy ha szigorúbb, otthagyják az emberek. Persze, a benevolenciának lehetnek más okai is. Mondjuk, ha valahol anyag- és alkatrészhiány miatt folyamatos akadályok keletkeznek a termelésben s órák hosszat, esetleg ennél is huzamosabb ideig áll a munka, akkor az ilyen kényszerű lazsálások után a vezetőnek már nemigen van erkölcsi alapja arra, hogy intenzív munkát követeljen. Elvégre éppen ő az, aki nem tudta, nem tudja biztosítani a munka zökkenőmentes feltételeit. Persze, az sem jó, hogy nálunk a rossz szervezés okozta lazsálásokat azután gyakran óriási ráhajtások követik; ennek pedig sok esetben a munka s'zinvonala és minősége látja kárát. Őszintén szólva, komoly hibának tartom, hogy mindazok a vezetők, akik jobbára csak ilyen-olyan jelszavakkal és a számokkal zsonglőrködtek látszatát. Ez is jelzi, hogy a munkafegyelemben való általános előrelépéshez elsőrendűen fontos a műszaki-gazdasági alkalmazotti állomány munkafegyelmének megszilárdítása; elvégre elsősorban a vezetés feladata, hogy mindenütt a folyamatos és fegyelmezett munka feltételeit teremtse meg. A vezetés fegyelme alapvetően meghatározza a fizikai munka fegyelmét is. Mindezek tudatában aligha tűnhet piszkálódásnak, ha nyíltan megkérdezem: hazánk munkahelyein manapság melyik az a vezető, aki nyugodt lélekkel elmondhatja, hogy nála minden rendben van?... Az eddigi beszélgetésből az tetszik ki, • hogy a korábbi évtizedek társadalmi klímája egyszerűen kedvezett a munkafegyelem fellazulásának. így van ez? — A szervezetlenség, a munkafegyelmi vétségek, a fluktuáció és a többi hasonló napi gond — mindez csak a jéghegy csúcsa. Az alapvető hibákat a munkához való viszonyban, illetve a társadalmi tulajdon és a gazda szerepének kölcsönhatásaiban kell keresni. Ha tehát effektivitásra törekedve azt szeretnénk, hogy az emberek tudjanak is, akarjanak is dolgozni, akkor sürgősen meg kell teremteni a társadalmi tulajdon viszonyok bővítésének, a munkamódszerek újszerűsé— eközben pedig súlyos szervezetlenséget, sorozatos tervlemaradást produkáltak, esetleg egyenesen csődbe juttattak egy-egy üzemet vagy vállalatot —, azok újra meg újra talpraesett túlélőknek bizonyultak, és gyakorlatilag mindmáig, minden különösebb politikai vagy munkaköri következmények nélkül megúszták az alaposabb számonkérést. De ha már az egyéni tehetetlenségnél és a baklövéseknél tartunk, nomeg az imént nemzetközi összehasonlításról is szóltunk, hadd mondjam el, hogy az olyan dolgozók, akik nálunk jobbára csak lazsálnak és rossz minőségű munkát végeznek, azokat a tőkés országokban egyszerűen senki sem alkalmazná. Szerintem ez még a statisztikailag kimutatható munkanélküliségnél is lényegesebb ösztönző erő. Szabad-e a munkafegyelem gondjait , az üzemek, a fizikai munkások világára szűkíteni? — Általános tapasztalat, hogy a műszakigazdasági adminisztráció területén — és ide értendők a vezetők is — nemegyszer nagyobbak a munkafegyelmi problémák, mint a fizikai munkásoknál. Csak az utóbbit könynyebb észrevenni, hiszen ha egy kubikos a lapát nyelére támaszkodik, azonnal látszik, hogy nem dolgozik. Viszont egy irodai dolgozó annyi aktát rakhat maga elé amennyit csak akar, és máris megteremtette a munka yf ? kéreteme. a munkaerkölcsről, a munkafegyelemről és a termelékenységről gének és a szocialista vállalkozási formák lehetőségeinek feltételeit. Gondolom, a társadalmi átalakítás lényege is ezt. Említhetne példákat is? • — A sok közül csupán egyet mondok. A mi hibánk volt, hogy a szocialista bérezést javarészt összetévesztettük a szociális bérezéssel, és a teljesítményelv sem érvényesült eléggé az anyagi ösztönzésben. Hasonló hiba volt a beruházási túlfűtöttség is, amelynek során több munkahely jött létre, mint ahogy a munkaerő-állomány növekedett. Mindebből azután már törvényszerűen következett, hogy a munkafegyelem sem a kivánalmaknak megfelelően javult. Ilyen helyzetben munkásnak és hivatali alkalmazottnak egyaránt kifizetődőnek mutatkozott rosszabbul, gyengébb minőségben dolgozni. Pusztán öntudatból kevés ember dolgozik jól és becsületesen; a többségnek megfelelő és együttes anyagi, szociális és erkölcsi ösztönzésre van szüksége. A munkaerkölcs javításában, a mun. kafegyelem megszilárdításában milyen szerepük van a kisebb-nagyobb brigádoknak ? — Általános tapasztalat, hogy a brigádok jobbára kedvezően hatnak a munkafegyelemre, és jó szervezéssel, jó műszaki normák kialakításával a viszonylag gyenge munkahelyi kollektívákat is jobb munkára lehet serkenteni. Az ilyen közösségekből a tapasztalatok szerint a lazsálok maguk válnak ki. mert nem tudják vagy nem akarják felvenni a nagyobb munkatempót. Ez a hazánknál fejlettebb ipari országokban is igy van. Ami viszont nálunk gond még, hogy az ilyesfajta munkakerülők el tudnak helyezkedni máshol. Ha az megszűnne, akkor megszűnne annak is a lehetősége, hogy a kényelmeskedök a nyugodtabbnál nyugodtabb helyeket találhassák maguknak. Ön miben látja a munkafegyelem : megszilárdításának legfontosabb teendőit ? — Egyértelmű receptet aligha lehet adni. Ráadásul a munkafegyelmet sem drákói szigorral, sem központi intézkedéssel nem lehet egy csapásra megváltoztatni. A jobb munkafegyelem vezetési, szervezési és ösztönzési feltételeit — a megfelelő társadalmi, politikai és gazdasági légkör kialakításával, az egyéni és a vállalati versenyszellem élénkítésével — a munkahelyeken kell megteremteni MIKLÓSI PÉTER Fotó: PaveI Kast/ Interjú VLADIMÍR VRTIAKKAL, a közgazdasági tudományok kandidátusával 2
