A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-07 / 15. szám

Tavasszal megkezdődik az esküvők időszaka. Ezúttal képeinken nem a ruhadivatot, hanem né­hány fejdíszt, frizurát mu­tatunk be. Pille-Rin — kislány. Van édesapja és édesanyja. Vagy inkább a papának meg a mamának van Pille-Rinje. A kislány­nak van egy Anne nevű babája meg egy gumikutyája. A kutyából ki lehet enged­ni a levegőt, akkor olyan, mintha nem is élne. Amikor a kutyában levegő van, olyankor Pontúnak hívják. Máskor, ami­kor üres, nincs is neve. Pille-Rinnek nem is egy neve van, hanem kettő — Pille és Rin. Mert ami­kor született, az édesanyja Pillének akarta nevezni, az édesapja pedig Rin­­nek. Mind a kettő szép név, megkapta hát mind a kettőt. így lett ő Pille-Rin. Pille-Rin ötéves. Ez nagyon fontos, mert éppen tegnapelőtt volt a születés­napja, és nagyapó egy perselyt adott neki ajándékba. Négyszögletes kis fa­doboz a persely. Nyílás van a tetején — ott lehet beledobni a pénzt. Még kép is díszíti a födelét: öreg, szürke vártorony, zöld fák, kék ég és a tornyon zászló. Piros zászló, úgy lobog, mint az igazi. Pille-Rin ötkopejkásokat gyűjt, mert maga is ötéves. Három darab csörög, már a perselyében. De Pille-Rin már előre gondban van: jövőre hatéves lesz, hatkopejkás pénzdarab pedig nincs. Ez biztos, mert papa mondta. És HÉTVÉGE amikor ö megkérdezte: „Hát akkor mit csináljak?" — csak elmosolyodott, és azt felelte: „Majd meglátjuk." Pille-Rin apja könyveket ír. De csak felnőtteknek. Neki valót nem ír. A mama délelőtt a gyerekeket tanítja az iskolában, délután ér haza. Pille-Rin nappal az apjával van kettesben. A papa a szobájában dolgozik. Pille-Rin pedig a másik szobában játszik. A har­madik szoba üres. Amikor Pille-Rin sé­tálni megy, akkor üres a második szoba is. Pille-Rinnek két kis kenderszőke haj­fonata van, a végükön szalagcsokor. Kék, piros vagy kockás masni — amilyet a mama reggel beleköt. A szeme kék Pille-Rinnek. De amikor süt a nap, aranypöttyök ragyognak ben­ne. A LEGEK VILÁGÁBÓL A kutya az egyik legrégibb háziállat. Az évezredek folyamán sokféle fajtája ala­kult ki. Némelyiknek a külseje félelmet keltő, van amelyik kimondottan barát­ságos és kedveli, ha megsimogatják. Van hosszú szőrű, rövid szőrű és a színük is változatos. Nagyságuk is kü­lönböző. A legnagyobbak közé tartozik a ber­náthegyi, amelyet mentőkutyaként szinte mindenki ismer. Svájcban te­nyésztették ki a Szent Bernát-hegyi ko­lostorban, innen kapta nevét. Több év­század alatt sokezer embert mentettek ki a lavina alól e hatalmas termetű, okos, kitartó, a végtelenségig jámbor és tanulékony kutyák segítségével. A re­kordot egy Barry nevű bernáthegyi ku­tya tartja: 41 embert mentett ki a hó alól. A múlt században Párizsban szob­rot emeltek a tiszteletére. A bernáthegyi kutyákat valamikor szán elé is fogták és kitűnő házőrzők­nek tartották. Igazi hegyvidéki kutya, csak a fagypont alatti hőmérsékleten érzi magát elemében. Színe fehér ala­pon vöröses, marmagassága a 80 cm-t is eléri, súlya néha több mint egy má­zsa. A rekordot 1970-ben egy USA-beli bernáthegyi tartotta: 138 kilót nyo­mott, tehát kb. 2 átlagos testsúlyú em­berrel volt egyenlő! Ma nálunk a bernáthegyit inkább kedvtelésből tartják, de csak a tágas udvarokat szereti. Sokat eszik, ezért régebben mészároskutyának is hívták, mert egyedül a hentesek voltak képe­sek a hatalmas étvágyú állatokat ele­gendő hússal ellátni. Rövid és hosszú­­szőrű változatát is tenyésztik. LS. VÖRÖS PETER meskete. Mese — mese — rétes sül a tepsibe, leve/es-bé/es, mesés rétes, igaz biz az... hiszed-e ? Nem mese, nézz bele a tepsibe! meskete. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom