A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
A modern trubadúr Miquéu Montanaro, a franciaországi okszitán zenész, énekes és mesemondó fiatal kora óta keresztül-kasul járja Európát. Harminchárom éves és másfélezer koncert van mögötte, járt Latin-Amerikában és Afrikában is. „Modem trubadúrnak" nevezik, zenét szerez, színdarabot játszik, hangszert készít, és ami a legjobban jellemzi : minden megállóján valahogy ,.bele: él" az emberek életébe, bármilyen nyelvet is beszélnek azok. Színpadi produkcióját nem lehet „végignézni" és szép nyugodtan hazamenni. Zenéje, mozdulatai, hol komédiázó, hol elnémuló arca olyan jelenség, amely mindenkit megmosolyogtat és egy kicsit megállít, hogy megkérdezze magától: hogyan is élek? Ahogy maga mondja, zenéjének gyökere Provence népzenéje, és terebélyes lombja a saját szerzeményű, dzsesszes hangvételű kortárs muzsika. Gyermekkora óta sokat jár Magyarországra. így nem esik nehezére a beszélgetés magyar nyelven. — Gyerekkoromban kezdtem el zenélni és egyértelműen a zene az a műfaj, amellyel a legjobban ki tudom magam fejezni. Okszitán származású vagyok, ezen a trubadúr-kori nyelven kezdtem el énekelni és népzenét játszani. Majd középkori és reneszánsz zenével, különböző nemzetek népzenéjével kezdtem el foglalkozni és kifejlődött saját stílusom. a trubadúr zenei motívumokból épült dzsessz. Furulyázással kezdtem, aztán zongoráztam, majd sorra kézbe vettem a gitárt, szaxofont, dobot, harmonikát és a vonós hangszereket. — Úgy tűnik, hogy nagyon tudatosan alakäottad ki saját stílusod, olyan meggyőződéssel indultál el ezen a saját magad által kijelölt úton, mint aki mérlegelés nélkül, egyértelműen ezt az irányt tartja követendőnek. — Igen, zeném gyökere a népzene és a régi zene, mert a mánk ott ered, ahol a múltunk van. S e zene mellett az előadásmódom, saját értelmezésem az, ami én vagyok. Tizennyolc éves koromban „arany hidakat" akartak nekem építeni, új volt akkor ez az irányzat és tetszett a zeném. Nem fogadtam el az ajánlatokat, pedig akkor egyszerre több lemezt is csinálhattam volna. Úgy éreztem, hogy ha elfogadom őket, akkor letérek a saját utamról. Előbb ki akartam forrrií valamivé. — Hogy kerültél kapcsolatba a magyar népzenével? — Még gyerek voltam, amikor véletlenül kezembe került egy magyar népzenei lemez, erről tanultam az első dalokat. Később zenekarom barátságot kötött a salgótarjáni népzenészekkel és ettől kezdve gyakran muzsikáltam Magyarországon. Lassan megtanultam magyarul beszélni, zenélni és táncolni. Közreműködők vagy húsz magyar lemezen. Kecskés Andrással régi zenét játszok, közel hét éve dolgozom Kobzos Kis Tamással, együtt készítettük a Kalendárium című műsorunkat, zenét szereztünk Pilinszky meséjéhez az aranymadárról és újabban hármasban készülünk zenélni egy milánói muzsikussal. A Vujicsics-zenekarral balkáni és Földközi-tenger környéki népzenét játszom. A dzsessz műfajában a Szabados-kvartettel szoktam fellépni és az idén a Fonográffal tervezünk közös műsort. — Otthon milyen műfajt játszol leginkább? — Fesztiváli színpadokon kortárs zenét, koncerjeimen pedig többfélét, a közönségtől függően. Készítünk most egy lemezt, amelyen minden kor zenéje rajta lesz, egész a 20. századi kortárs zenéig. André Gábriel zenész és hangszergyüjtő barátommal várjuk egy lemezünk kiadását: ez egy dob-futulya antológia. — Koncertjeid nagyon derűs hangulatúak, szokatlan módon szórakoztatod a közönséget: mesélsz, beszélgetsz vele, szinte egyszemélyes színházat játszol. Például megállítod a koncertet és kérsz egy kis türelmet, hogy befejezzed feleséged részére a félbehagyott házi munkát. Előhúzol egy női nadrágot, befűzöd a cérnát a tűbe és elkezdesz varrni. És elmondod feleséged véleményét a zenélésről, hogy az nem munka, és nem ártana, ha foglalkoznál egy kicsit a háztartással, mert az nagyobb munka — ezért aztán segítesz neki egy kicsit Vagy a magukra hagyott nagyszülőkről beszélsz. Vagy altatót énekelsz és amikor már zúgja-énekli a közönség és csak nem akarja abbahagyni, lefekszel a színpadon, hogy „aludj egy jót". Minden mozdulatod iránya az ember. Miért akarsz minél bensőségesebb kapcsolatba kerülni a nézővel? — Ezt talán összefüggésbe hozhatom a falu életével, ahol lakom. Ez egy 500 lakosú helység, egy olyan közösség, amelyben valahogy nagyon együtt és egymás közelségében éljük az életünket. Gyerekeink gyakran együtt ebédelnek ennél vagy annál a családnál, együtt ünnepelünk, kivonulunk nyáron a falu terére főzni valami különlegességet, karnevál idején nagyokat táncolunk és énekelünk. Nemsokára például együtt megy a „falu" sízni. Gyerekeinket úgy neveljük, hogy a lehető legkevesebb reklám és tévéműsor vonja el a figyelmüket, hogy közel legyünk egymáshoz. Tudod, nekem nem is annyira az fáj, hogy pusztítják a természetet és betonfiókba költöztetik az embereket, hanem az, hogy itt magukra maradnak, főleg az öregek. — Zenét szerzel kisfi/mekhez, balettekhez, színdarabokhoz, sőt, színészként is megjelensz a színpadon. Hogy kerültél a színházhoz? — Felkértek, hogy írjak zenét egy színdarabhoz, a Fekete farkashoz és ennek a darabnak nagy sikere volt. Nem tanultam színészetet, de volt egy humoros verses-mesés műsorom, amiből látták, hogy nem vagyok a színpadon esetlen, így kaptam szerepet a Compagnie Coatimundinál — ez egy tárgy- és mozgásszínház. Nagyon szeretem azt a szerepet, amelyet most a Néma emlékezet című műsorban játszom. Zenészt alakitok, zongorázok és az egész előadást narrátorként végigbeszélem, míg a többi karakter néma. — Jársz-kelsz a világban, méteres dobod a váltadon, vándor módjára cipeled bőrtáskáidban a kisharmonikát és a 35 sípot. Nem fárasztó ez ? — A fáradságot meg lehet szokni, ahogy a hideget és az éhséget is, csak az embert nem lehet. Hozom-viszem a híreket, barátaim közt én vagyok a híd. ÉCSI GYÖNGYI Fotó: Gyökeres LnJ KINCSÜNK AZ/W/WEIV Becéző nevek Ezekkel kedveskedést, szeretetet és gyengédséget akarunk kifejezni valaki iránt. Az érzelmi árnyalatok gazdag és széles skáláját tudjuk velük érzékeltetni. Vidékenként, koronként, családonként, egyénenként rendkívül változatosak lehetnek és a divat szeszélyeinek is ki vannak téve. Általában a keresztneveket szokás becézni s egyiknek-másiknak tucatnyi variánsa is van. Például: Anna — Anni, Annika, Anci, Ancika, Ancsi, Nusi, Annus, Anikó: Mária — Mari, Marika, Marinka, Marcsa, Marica, Rica. Maca; István — Pisti, Pistike, Pista, Pityu. Istók; András — Andris, Bandi. Andacs, Andó stb. A legtöbb becéző név közismert és mindenki tudja, hogy melyik keresztnév az alapja, de vannak olyanok is, különösen az előző generációktól származók között, melyeknek az alapszavát már nem tudjuk. A történelmi okiratokban számos becéző név magyarázatát megtalálhatjuk. Ugyanis, az okiratban szereplő személynek a pontos azonosítás céljából gyakran feltüntették a becéző nevét is. pl. Benedek, akit Benkőnek neveznek, Dániel, akit Dósának hívnak. Hasonlóan: Péter — Pető, Simon — Sima, Vladimir — Ladó, Dominik — Doma, Sebestyén — Sebők, stb. Ezek a becéző nevek később a következő generációknál vezetéknévvé alakultak. Sőt az is előfordult, hogy ilyen történelmi becéző név valamely helynév keletkezéséhez szolgált alapul. Sellye (Vágsellye, Sala). A történelmi okiratokban már 1002-ben Sala alakban mint jelentős település van feljegyezve. 1251 után Sallya. Syle, az 1664. évi tőrök adóöszszeírásban Sille, Seile alakban fordul elő. Ebben az évben 12 260 akcsa {245 ezüst forint) adót fizetett a település a törököknek, akik „Seile város" címen regisztrálták. A városban 46 ház állt és a fejadófizető felnőtt férfiak száma 59 volt. A város elnevezésének alapjául a Szilveszter személynév szolgált, amelynek a 16. századi okiratok szerint Site. Syle, Sele, Seile volt a becéző alakja. (Ma is él a Vágsellye környéki falvakban több Zsillé nevű család). Minden valószínűség szerint azonos eredetű a két Szeli község neve: Alsószeli (Dőlné Saliby) és Felsőszeli (Horné Saliby). Mindkettő közel fekszik Vágsellyéhez és már 1138—1329 közti években két külön birtokként van feljegyezve Zeli, Seel, Seely, Selu alakban. Az 1664. év török adóösszeírásban Alsó Széllé és Felső Széllé „két lakatlan puszta" Seile város közelében jellemzéssel szerepelnek. A török Széllé nevet Sellének is lehet olvasni, mert a török iratokban gyakran nem tettek különbséget a „s" és „sz" hang írása között. Andac (a Nyitrai járásban) és Andód (Andovce) községek neve az András személynév becéző alakjaiból származtak. A Martos (Martovce) helynév pedig a Márton név becéző alakja. A Gyalla (Ógyalla, Hurbanovo) község neve a régi török Gyal személynévből keletkezett. A név török alakja Jal és jelentése „láng”. A szókezdő J-hang már a magyar nyelvben fejlődött Gy hanggá, hasonlóan mint a török jemis, ami magyarul gyümölcs, jarta pedig gyertya lett. A szóvégi -a becéző és kicsinyítő képző. Perbete (Pribeta) község neve már 1312- ben Perbethe alakban lett feljegyezve. Fontos település volt és már a 13. században volt temploma és kolostora. A pannonhalmi apátsághoz tartozott. A település neve a cseh eredetű Pribyslav személynév Pribék, Pribék. Pribet becéző alakjából származott. (Morvaországban is van egy Pribyslav nevű városka). A személynév jelentése: nagy dicsőséget szerzett (egyén), dicsőségben bővelkedő (személy)- A Pribék becéző név a magyar kiejtésben a 14. századtól Perbet alakot öltött. A szóvégi -a kicsinyítő képző. Mint a történelemből ismeretes a 10. század végén a magyar fejedelem meghívta Szent Adalbert püspököt, hogy jöjjön kíséretével és segítsen keresztény hitre téríteni a pogány magyarokat. A szent püspök, akit a cseh történelem Svaty Vojtéch néven ismert, ebben az időben Csehországban tartózkodott és a cseheknek a keresztény hitre való térítésében vett részt. Szent Adalbert számos "előkelő magyar családot keresztelt meg, sőt a fejedelem fiát Vajkot is, aki Szent István néven a magyarok első királya lett. Szent Adalbert és cseh papjai térítő útjának eredményeként néhány cseh eredetű keresztnév terjedt el a magyarság között, pl. Vladislav, amely a magyar kiejtésben László alakká fejlődött, és eléggé népszerűvé vált. (A név érdekessége az, hogy Ladislav alakban viszszakerült a cseh nyelvbe). A név eredeti jelentése: hatalom — dicsőség. Ugyancsak cseh eredetű a Radvány személynév is, amely mint nemzetségnév honosodott meg s emlékét Dunaradvány (Radvan nad Dunajom) község neve őrzi. BLASKOVICS JÓZSEF 11
