A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-01 / 14. szám
A kitüntetettek egyik csoportja A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara ÚTMUTATÁSÁHOZ „A győzelmes február szülöttje .. SIDÓ ZOLTÁN beszéde Nagyobb mértékben érvényesül a nyitott politikának és a tájékozottságnak alapelve .. Az átalakítás nem egyszerű és nem men tes a nehézségektől. A régi megközelítés, a rutinszerüség s a beidegződések, amint azt Milos Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára is mondotta, sokhelyütt mély gyökereket vertek. Ez is megerősíti azt, amit már több ízben hangsúlyoztunk, hogy az átalakítás megfontolt és felelősségteljes megközelítést kívánó hosszú távú folyamat. Megvalósítását az is nehezíti, hogy vele egyidejűleg bírókra kell kelnünk a múltban felgyülemlett problémákkal és fogyatékosságokkal. S az átalakítás megvalósításának módjáról eddig még senki sem adott ki tankönyvet vagy receptet. Viszont merítünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataiból, a szovjet társadalom átalakításának lenini lényegéből. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átalakítás objektív folyamat, amelynek nemzetközi érvénye van. Nagyra becsüljük a vállalatok, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek dolgozókollektíváinak magatartását, azt, hogy támogatják a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatát, konkrét tettekkel támogatják Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. Önöktől is — tisztelt elvtársak — elvárjuk azt, hog áldozatkész tevékenységükkel továbbra is hozzájáruljanak a szocialista ember személyisége fejlődéséhez, erkölcsi-politikai értékei, hazafias és internacionalista érzelmei gazdagításához, a társadalmi és a munkaaktivitás fejlesztéséhez, hogy elérjük időszerű céljainkat... A Csemadok is rendelkezik annak minden lehetőségével, hogy még nagyobb mértékben és cselekvöbben részt vegyen a feladatok megoldásában, az átalakítás folyamatában. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Nemzeti Front és a benne tömörült szervezetek aktivizálásáról szóló dokumentumából kitűnik, hogy az önök szervezetében is fontolóra kell venni munkájuk továbbfejlesztésének, a csehszlovák kultúra részeként nemzetiségi kultúrájuk magas eszmei és művészi szintű gyakorlásának módját. Meg kell teremteniük a széles körű véleménycserének, a nem formális vitá-Egy nemzet, egy nemzeti kisebbség politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életét a történelmi fejlődés s a belőle származó tényezők összessége határozza meg. Ezt a gondolatot sugallja Fábry Zoltánnak az Új Szó első számában közölt írása is: „Amikor a gottwaldi jégtörő február nekünk is hangot, békét és tavaszt hozott, az 1918-tól 1948-ig tartó harminc éves időköz múlttá vált, hagyományi tétellé, emlékké és mellőzhetetlen adalékká." A csehszlovákiai magyarság jelenlegi léte és helyzete a hetven évvel ezelőtt, a Csehszlovák Köztársaságban kialakult és azóta tartó történelmi folyamat, az egymást felváltó — azonos, vagy ellentétes indíttatású és célú — mozgalmaknak az eredménye. Olyan politikai megnyilvánulások, megmozdulások és folyamatok ütközésének az eredménye, amelyben ott rejtőzik, ott van a szűk csoportérdekeket képviselő, mindennemű túlfűtött nemzeti politika is, de meghatározóan a baloldali és a kommunista Sarlómozgalom, a kosúti manifesztáció, a vágtornóci nagygyűlés, a kassai békemanifesztáció nagy tömegeket mozgósító eseménysorozata, ugyanakkor az ezeket követő világégés, a jogfosztottság, és végül a jégtörö-gyümölcshozó február, s annak egyenes következménye, a Csemadok megalakulása is. Amikor megnyíltak az iskolák magyar osztályai. megjelent az Új Szó, s megalakult a Csemadok, tulajdonképpen a kommunista párt nemzetiségi politikája, s az az eszme vált valóra, amelyet Klement Gottwald már 1924-ben a Pravda chudoby hasábjain kinyilatkoztatott: a nemzetiségi problémák megoldását nem lehet a forradalom végső győzelméig elodázni, de azonnal, a munkásosztály küzdelmével párhuzamosan kell hozzálátni a nemzetiségi kérdések megoldásához. Negyven éve, hogy a Csehszlovák Rádió hangversenytermében megalakult a Csemadok, akkori nevén a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, mely vezetőjévé választotta Lörincz Gyulát, Fábry Zoltánt, Fábry Istvánt, Kugler Jánost, Egri Viktort, Fellegi Istvánt, Rabay Ferencet és Sole Istvánt. Negyven éve, hogy az alakuló közgyűlésen, Csehszlovákia Kommunista Pártja nevében Major István többek közt abban látta a kultúregyesület és az újjászülető ország többi szervezetének közös feladatát, hogy ... „elhárítsunk minden akadályt, eloszlassunk minden bizalmatlanságot, mely az egymásra utalt népek kölcsönös megértését megnehezítené." A kölcsönös bizalom azóta is egyike azon elengedhetetlen feltételeknek, mely nélkül nemzetiségi szervezet nem fejthet ki zavartalan és hatékony tevékenységet. Bizalomra, a megküzdött harc eredményeire, az egy hazában élő népek közös törekvésére épül tagságunk a Nemzeti Frontban, amely a kommunista párt vezetésével politikai egységbe tömöríti hazánk politikai pártjait, társadalmi és érdekképviseleti szervezeteit. s azokat az állampolgárok érdekei érvényesítésére, szükségletei kielégítésére, az állampolitika alakítására, a politika megvalósítására és a politika ellenőrzésére mozgósítja. A bizalom fontosságát hangsúlyozza a párt legfelsőbb vezetése is, amikor a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában megállapítja:... „olyan alkotó légkörre és demokráciára van szükségünk, amelyben a bizalom, a fegyelem és az emberi jogok a kötelességtudattal társulnak." Nem létezhet jog kötelesség, és kötelesség jog nélkül. Ez nemzetiségi vonatkozásban is érvényes. Húsz éve, a csehszlovák államszövetséggel egyidöben született meg a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvényünk, mely a nemzetiségeket is államalkotóként értelmezi, s biztosítja számunkra az anyanyelvi oktatás, az anyanyelvi kulturális élet és hivatalos nyelvhasználat, az anyanyelvi tömegtájékoztatás, valamint a nemzetiségi kulturális szövetségekben való társulás jogát. A végrehajtási törvények hiányában is kijelenthetjük: az alkotmány nem csupán egyéni, hanem kollektív egyenjogúságot is biztosít számunkra, mint ahogy kötelességeink is azonosak az ország nemzeteinek és többi nemzetiségének munkahelyi és társadalmi kötelességével. Hazánk magyar nemzetiségű polgárai te vékenyen részt vesznek szocialista társadat műnk építésében, szövetkezeti tagságunk számos kimagasló eredményt mondhat a magáénak. Szlovákia vegyes nemzetiségű területe a szocialista mezőgazdaság és ipar által életszínvonal tekintetében a jól megalapozott területekhez tartozik, ami szintén erősíti a magyar nemzetiségű állampolgáraink otthonérzését, a szülőföldhöz, szocialista hazánkhoz való kötődését. Együtt szántunk-vetünk-aratunk, és együtt énekelünk és táncolunk. Még ha — és ez természetes — mindenki elsősorban a sajátját ropja: ki polkát, ki odzemokot, gopagot, ki pedig csárdást. Az együvé tartozás valósága nem mond ellent az önbecsülésnek, a sajátságos értékek megőrzésének és továbbélésének. Major István is kiemelte alakuló közgyűlésünkön a formájára nézve nemzeti, tartalmát tekintve szocialista kultúra ápolásának közösségeket egybekovácsoló szerepét. Persze, nem ez a perdöntő. Hanem az, hogy ha mindenki felelősséget érez a népe, nemzete kulturális értékeiért, s ha az egyenlőség jogán, a kölcsönösség alapján megismerkedünk egymás értékeivel, s megbecsüljük azokat, az többet jelent az egyik legszebb elv, az internacionalizmus elvének gyakorlati megvalósulása szempontjából, mint megannyi eszmefuttatás. Ezért vált Vychodná, Stráznice, Jablunkov, Svidnik és Gombaszög a nemzeti-nemzetiségi értékek seregszemléje által kulturális politikánk egyetemévé. Nemzeti és nemzetiségi kulturális értékeink féltő ápolása elképzelhetetlen az anyanyelv művelése nélkül, s ugyanakkor a rohanó világunkkal való lépéstartásunk nem nélkülözheti további nyelvek alapos ismeretét: a nyelv és a kultúra kapcsolata vitathatatlan. Az anyanyelv és a többi nyelv ismerete a kulturáltság alapfeltétele. S most. amikor a politikai és társadalmi életben az újszerű gondolkodást szorgalmazzuk, nem csupán gondolkodási folyamatokra, hanem a gondolkodási folyamatok pontos nyelvi kifejezésére is kell, hogy hangsúlyt helyezzünk édes anyanyelvűnkön, de szlovák, illetve cseh. orosz, angol, német és más nyelveken is. A Folytatás a 13. oldalon 7
