A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
ANDRÉ DUTRONC A SÍRIG HŰ SZERETŐ ••• Gerard sápadt arccal és reszkető ujjakkal csapta le a telefonkagylót. Már-már azt hitte, hogy végleg elrendeződik a szénája, mert az a bizonyos szerencse igencsak melléje pártolt, de a lány, a sírig hű szerető váratlan felbukkanása keresztülhúzhatja a számításait. Bőven maradt ideje gondolkozásra. Claudiának ugyanis meghagyta, hogy várja meg a hotelszobában. Gerard azzal is tisztában volt, hogy az időhúzás semmit sem változtat a lényegen. A dél-franciaországi városkában Gerard volt az első számú sportcsillag. A rövid távokon nem talált a környéken legyőzőre. Gerard ennek ellenére érezte, hogy felsőbb osztályba nemigen léphet, mert a nagy versenyeket alig bírta szusszal. A közvélemény mégis benne látta a jövő bajnokát, az országutak rettenthetetlen hősét. A klub elnöke — a városka nagy becsben tartott polgármestere — munkát is talált neki, habár Gerard az égvilágon semmihez sem értett. Egy sportbicikli a kezdet és a vég, mondta baráti körben. Egy városi tisztviselő nem keres annyit, mint az ünnepelt popcsillag. Egy jóképű, szemrevaló, izmos fiatalember azonban — ha ügyes — úgy élhet, mint hal a vízben. Az egyik fogadáson — a városka legismertebb személyiségei gyűltek egybe — a klubelnök felhívta Gerard figyelmét a környék leggazdagabb gyárosára, aki egyetlen leányával, Brigittel, egy hatalmas házban lakott a város peremén. Az elnök mesterkedéseinek végeredményeként Gerard hamarosan Brigitte mellett kapott helyet az asztalnál. A fiatalok egykettőre beleszerettek egymásba. Hamarosan kitűzték az esküvő napját is. Claudia mindent elronthat. Ezzel Gerard tisztában volt. Egy esztendővel ezelőtt Gerard — akkor még nem ismerte Brigitte-et — a Pireneusokban nyomogatta a bicikli pedáljait. Néhány hegyi túra csak növelheti fizikai képességeimet, mondta sportbarátainak. Egy vendéglőben bérelt szobát. Az első napokban rózsás hangulatban pattant fel a kerékpárra és semmire sem panaszkodott. Nagyszerű konyha, figyelmes kiszolgálás. Szinte újjászületve kószált a vadregényes tájakon. Stopperórával mérte a részidőket, majd lassan-lassan elbátortalanodott. Az elért eredményekkel nem lehetett elégedett. Kishitűen nekitámasztotta a fának a kerékpárt és elhanyagolta az edzéseket, az időt pedig olvasással verte agyon. A harmadik napon találkozott Claudiával, az új lánnyal. Nem lehetett azt mondani, hogy földöntúli szépséggel hozta össze a véletlen, de Claudia sokkal kedvesebb és előzékenyebb volt a többi pincérlánynál. Gerard elhatározta magában, hogy meghódítja a lányt és felcsalogatja a szobájába. Szokatlanul heves stílusban előadott meséje és az újságkivágások megtették a kívánt hatást. Ismeretségük első óráiban Claudia azt hitte, hogy egy olimpiai bajnokkal társalog, egy fiatalemberrel, aki megváltoztathatja életének további menetét. Álmában sem gondolt arra, hogy Gerard csak azért szólította meg, mert unatkozik. Gerard már az első pillanatban szarvashibákat vétett. Megadta a címét, mesélt a munkahelyéről, a polgármesterről, aki a szekerét tolja, a jövőjéről, tehát nem volt éppen szűkszavú az ágyban. — Szeretsz? — tette fel Claudia a banális kérdést. — Természetesen — hangzott a még banálisabb válasz. — A sírig hű maradok hozzád, Gerard. Gerard már a vonatban elfelejtette Claudiát, a kis pincérlányt, aki minden este engedelmesen a karjaiba simult. Brigitte édesapja, a jövendőbeli após azon a napon rendelte magához a fiatalembert, amikor Claudia a városba érkezett. — Mindjárt hat óra — állapította meg Yves, Gerard kollégája —, ma nem akarsz megválni az íróasztaltól? Gerard felugrott a székéről. Meg kell szabadulni a lánytól, minél előbb. Menjen vissza a Pireneusokba, a pokolba, mindegy. Sietős léptekkel fordult be a sarkon. A hotel előszobájában egy fiúcska tartózkodott. Gerard sötét szemüveggel az orrán a lány után érdeklődött. A fiú a táblára pillantott. — 22-es szoba — mondta. Claudia azonnal a fiatalember karjaiba vetette magát. — Végre — súgta boldogan, és csókokkal árasztotta el a férfi arcát. Gerard becsukta maga mögött az ajtót. — Vége a szezonnak — csicseregte a lány gondtalanul. — Szabad vagyok mint a kismadár, és addig maradhatok melletted, ameddig akarod. Életed végéig is... — Mit szólnának ehhez a szüleid? — Nincs senkim. — Hát a gazdád, akinél dolgozol ? — Mindenki boldog, mert megtaláltam végre az igazit. — Igen ... és ... tudják... hogy... itt vagy? Claudia felkacagott. — Nem is sejtik. Most megfogod szépen a kezem és visszavezetsz hozzájuk. Én sírig hű maradok hozzád. Te is hozzám ? A lány nevetve a szekrény felé fordult, ahol a holmiját tartotta. Gerard nehéz ökle lesújtott a lány tarkójára. Claudia eszméletét vesztve a földre zuhant. Gerard a fürdőszobában megeresztette a kádban a csapot, majd levetkőztette az áldozatát és belelökte a vízbe. Várt néhány percig, nehogy a lány magához térjen. Végül megbizonyosodott arról, hogy Claudia már nem lélegzik. Ekkor gyors léptekkel körülnézett a szobában, mert attól tartott, hogy áruló nyomokat hagyott maga után. Gondosan megtörölte a kilincseket, a bútorokat, tehát eltüntette az ujjlenyomatokat. Nesztelen léptekkel lesietett a lépcsőn. A fiúcskával nem találkozott. Brigitte túláradó szeretettel nyitott ajtót. A fiatalember szerette volna gyorsan elfelejteni a történteket. Az asztalnál bort ivott. — Számtalan hibát vétett — állapította meg a felügyelő hátradőlve a székén. — Ha valaki fürdésre gondol, akkor nem rendezi el ilyen pedánsan a holmiját. — Nem ismerem a lányt — csattant fel Gerard dühösen —, sohasem láttam. — A táskájában megtaláltuk a munkakönyvét. A lány a Pireneusokban dolgozott, abban a hotelben, amelyben ön tavaly megszállt. — Nem érdekelt a lány. Nem is tudtam, hogy a városban tartózkodik. A szerencsétlenség pillanatában az apósomnál vacsoráztam. Ismeri az apósomat? — Ön tudja, hogy mikor történt a szerencsétlenség ? — Olvasok újságot. — Mindez eléggé hihetőén hangzik — mondta a felügyelő rövid, de hatásos szünet után. — Ön a népszerűség áldozata, barátom. — Mit akar ezzel mondani? — Az a fiúcska, aki a hotel előcsarnokában az édesapját helyettesítette, az ön lelkes rajongója. Elmesélte az édesapjának, hogy látta önt amint felment a lányhoz ... Mondani akart valamit? 23
