A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
Társasutazással jutottam el északi rokonaink szép országába. A szovjet Viborg határvároson át vonaton utaztunk Suőmiba. Üde, nyári színekben pompázott az egész táj. Gyakran előbukkant egy-egy település, vagy kisebb házcsoport, a Finn-öböl fodrozó vízfelületén pedig fehér hajók úsztak tova. A főváros pályaudvara tarka zsongással fogadott bennünket. A helybéliek hanglejtése a miénkhez hasonló, ám a szavakat nem értjük. Mindenütt tisztaság, a környezet ízléses. A megérkezés öröme és egyfajta frissesség hatott át bennünket. A Vasúti Múzeum megtekintése után a Hotel Academica nyújtott kényelmes átmeneti otthont számunkra. Konyhájában minőségi ételeket kreáltak a finn szakácsok. Különösen a reggeli svédasztal bőséges terítéke volt meglepő. Délután Otaniemibe, az olimpiaiegyetemi faluba, onnan pedig a közeli Tapiolába látogattunk. Az itteni középületek, kulturális és sportlétesítmények, változatos lakóházak, szinte utánozhatatlannak tűnő gyönyörű környezet architektonikai-urbanisztikai egysége — a műszaki ellátottsággal egyetemben — kimagasló városépítési eredmény. Éppen ezért alkotóit — Alvar Aalto, Elissa, Siren és Paatelainen építészeket — sokan ünnepük világszerte. Este vezetőnk ismertette a helyi nevezetességeket és a könnyebb tájékozódáshoz praktikus térképet adott mindnyájunknak. Helsinki — tagoltsága ellenére is — áttekinthető város. Szertelenség semmiben sem tapasztalható. Kétnyelvű, finn és svéd feliratok mindenütt. Csaknem minden utca derékszögben keresztezi egymást. A várostervezők munkájában érvényesült a jó közlekedési lehetőség, a tágas élettér, a természetes és kiépített életkörnyezet sikeres kompozíciója. A belváros a vasútállomás és a déli kikötő között terül el. Jellemző épületei a Nemzeti Színház, a Szépművészeti Múzeum, az egyetem, a könyvtár. Lovagi palota stb. Igazi magvát azonban a Szenátus tér, a kormányzósági palota (a Szmolnij ikertestvére) és a Nagy-templom képezi. Délről kapcsolódik hozzá a Városháza, az Elnöki palota, az Uszpenszkij-székesegyház, valamint a Mannerheim-sugárúton, kissé excentrikusán elhelyezkedő Föposta, a Parlament, a Nemzeti és Városi Múzeum s végül Ah/ar Aalto legszebb alkotása, a fehér színben ragyogó Finlandia ház. A város középövezetében helyezkedik el a különlegesen szép Sibelius park, benne a neves zeneszerző emlékműve, a Sziklatemplom és a Nurmiszoborral jelzett Olimpiai Stadion. A városközponttól távol eső Seurasaari szigeten értük el a néprajzi skanzent, melynek miliőjében népi táncok bemutatójával kedveskedtek vendéglátóink. Népitánc bemutató Műszaki Múzeum, az Ó-templom és a Városháza csoportosul, míg a közeli park oldalán a Szépművészeti-, Képzőművészeti- és Tengerészeti Múzeum, valamint a városi uszoda várják a látogatót. Az óriási kilátótoronyból láttuk a város peremkerületeit és a távolabbi környéket. Földet érve megnéztük a Tengeri Akvárium lakóit, köztük a mélabús fókákat, majd a közeli Planetárium csillagait. A város új negyedének egyik jellegzetessége az 1964-ben épült Újtemplom, a Kalevan-kirkko. Előterében a Kalevala-emlékmű vonja magára a figyelmet. Élményekben gazdag kirándulásról tértünk vissza Helsinkibe. Búcsúzásunk napja prózai programmal telt el. Felkerestük a fővárosi piacot. Színes forgatag. Az árusok ízléses tálalással többféle nyelven kínálják portékáikat, a tisztára mosott gyümölcsöt. Szállásunk szomszédságában egyebek mellett a temetőt is felkerestük. A síremlékek és az egész sírkert gondozottsága és a sok friss virág a kegyelet állandó jelenlétét fémjelezte. Finnország legnagyobb iparvárosába, Tamperébe is eljutottunk. Két nagy tó között terül el a település. Érdekes boltozatú hídon át jutottunk a városközpontba, ahol a színház, a könyvtár, a zöldséget. Szakszerűen kikészített állatbőrök, szőrmeáruk, változatos — de nem giccses — ajándék- és emléktárgyak minden mennyiségben kaphatók. A halféleségek egyenesen a halászok bárkáiból vásárolhatók, az alku igen kicsi lehetőségével. Tisztaság és magától értetődő rend uralkodik a piacon nem csupán azért, mert az Elnöki palota és a Városháza „szeme előtt" zajlik. Vezetőnktől megkérdeztük, hogy mi a titka a mindenütt tapasztalható tisztaságnak, az ízléses környezet fennmaradásának? Ennek egyedüli záloga az, mondotta, hogy gyermekeinket már óvodáskorban szigorú rend- és környezetszeretetre neveljük, amihez az oktató és szemléltető „segédeszközt", a tiszta és szép környezetet mi, az idősebbek adjuk örökbe nekik. E gyakorlat számunkra is példa lehetne. KURUCZ NÁNDOR A szerző felvételei 17
