A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 2. szám
Botos pásztortánc — borzovai hagyományőrző tánccsoport Kriványi bacsatánc — Sariian (Preiov) ANTOLÓGIA '88 Konfrontáció '88 név alatt tavaly harmadszor került sor a Kelet-szlovákiai kerületben a hagyományőrző tánccsoportok, táncegyüttesek és szólisták találkozójára. A rendezvény országos méretben is egyedülálló, sőt nemzetközi viszonylatban is párját ritkító. Miben tér el az általában ismert néptáncfesztiváloktól? Pontosan meghatározott, egy gondolat, illetve tánctipus köré csoportosított tartalmával. Az antológia műsoraiban tudatosan egymás mellé állítják a táncos néphagyomány eredeti formában való és az e hagyomány alapján készült koreográfiák bemutatását. A közönség és a csoportok a látottak alapján ítélhetik meg az alkotások koreográfiái értékét stílus és jellemtisztaságát, dallam- és viseleth Őségét és az alkotói fantázia értékét. A múlt év végén a meghatározott tartalom a pásztorkultúra, a pásztorélettel kapcsolatos szokások, dalok, táncok, zenei szerszámok stb. bemutatása volt. Ilyen anyagot hoztak a hagyományőrző csoportok és szólisták, és e témakörből készült kompozíciókkal mutatkoztak be az együttesek. így került sor a „tetemrehivásra". a szembesítésre, a konfrontációra. Most e témakörben történt minden. Az előző évfolyam a női sor-, bújós- és körtáncok témával, az első antológia pedig a lakodalmi témakörrel foglalkozott. Az antológia része egy tudományos szeminárium is, amely a kitűzött témakör kutatásait, elméleti eredményeit ismerteti és vitatja meg. A rendezvényt szakmai tanácskozás zárja be. Az antológia műsora két előadásból állt. Mindkettő közönségének egy részét a kerület néptáncszakemberei és a most folyó kerületi koreográfusképzés hallgatói alkották. Ök részt vettek az antológia keretében megtartott szemináriumon és a szakmai értekezleten is. A kerületben élő magyar csoportvezetők és alkotók számára is sok hasznosat adott volna az antológia. Sajnos csak adhatott volna. Hogy miért maradtak távol — nem tudom ...! Az alkotók számára is nagyon jó iskola ez. Eleven tükörként mutatja meg az alkotások erényeit és hibáit. A legmeggyőzőbb erővel bíró oktatási forma. A hagyományőrző csoportok esetében rámutattak arra, hogy milyen mélységig sikerült a kutatásnak, a műsort szerkesztő csoportvezetőknek, illetve a folklórcsoport kis közösségének feltárnia a szokásanyagot, másrészt, hogy az anyagot mennyire tette magáévá a csoport minden tagja. Jó példa volt erre a kriváni folklórcsoport Kriványi pásztortáncok c. műsorával. Öt figura- és dallamgazdag táncot mutattak be. Két szólistájuk pedig (J. J. Revilak és J. Gemát) A bárány haláltusája c. juhász szokásanyagot. Az utóbbit olyan meggyőző erővel és átéléssel, ami profi szinten is ritkaságszámba megy. Előadásuk az átélés, átlényegülés magasiskolája volt. A csoporton meglátszott, hogy éli a hagyományt, hogy a táncokat, dalokat mindenki sajátjaként birtokolja, tehát nemcsak megtanulták az idősebbektől. hanem életük részévé tették. Hasonlóan kiugró és atelt teljesítmény volt az őt férfi által improvizált csorda-, konda-. birkanyáj-, méneskihajtás. Rövid pár perces jelenet volt, de tökéletesen elénk tárta a témát, a jószág kihajtásának vidékenként eltérő jellegzetességét. Öten voltak, de befogták a Tátrából a Sajóig, Bodrogig terjedő nagy területi egységet, és a benne élő három nemzetiség szokáshagyományát. A hagyományőrző csoportok előadásaiban láthattuk azokat az évfordulókhoz kapcsolódó pásztorköszöntöket, téli, tavaszi pásztorfogadásokat, bemutatta a Csemadok borzovai alapszervezetének országosan ismert, megfiatalított folklórcsoportja — az állatok tavaszi első kihajtásával kapcsolatos szokásokat, babonákat, sajátos pásztormulatságokat, dalokat és táncokat. Megszólaltak a különféle pásztorhangszerek: dudák, furulyák, gombosharmonikák, szájharmonikák, sípok, levélsípok, tehénszarvkürtök stb. Az együttesek alkotásai is többrétűek voltak. Nekem a Karásek Jozef alkotta „Óvói zdich" (előadta a kosicei Óarnica táncegyüttes) a Baksay-Bazovská Dalok és táncok Jakubianból (előadta a koáicei főiskolások Jahodna együttese), a Zeleznicar együttes Marusin-Saloka Bacsamódra és az Urban- Saloka Scipica, a Zemptín együttes Starai bacsatánca és a Magúra együttes Pásztormutatás Landokban c. táncok jelentettek igazi élményt. A hagyománytisztelet és a táncnyelvezet tisztasága közös bennük. Kevésbé voltak értékesek azok a koreográfiák. amelyeknél érezhető volt az alkotók eredeti anyagismeretének felszínessége. E műveknél az alkotó a hagyomány felszínén könnyen megtalálható rétegéből indult ki, vagy csak abból az anyagból, amelyet az adott tájegységben dolgozó folklórcsoport tart műsorán. Az anyagismeret elmélyítése, a téma, a mozgáskultúra a dallam, a zenei világ alaposabb, elmélyüttebb ismerete szükséges az olyan esetekben is, amikor a feltárás és gyűjtés jelentős részét már egyegy hagyományőrző csoport elvégezte. Ha csak azokat a részeket használja fel az alkotó is, amelyek folklórcsoport műsorából már közismertek, nem hozott semmi újat és alkotása formálissá, sablonossá válik. Jó, hogy erre is rámutatott az Antológia műsora. Dicséret illeti a rendezőket: a Kelet-szlovákiai Kerületi Népművelési Központot, a Trebisovi Városi Művelődési Központot és felügyeleti szerveiket. Átgondolt, üresjáratok nélküli rendezvénynek lehettünk élvezői. Megérdemelnék, hogy jobban odafigyeljen az ország és az illetékes központi szervek is. Például a Bratisiavai Népművelési Intézet összehívhatná ebből az alkalomból a központi koreográfusképzés hallgatóit, avizálhatná az általa nyilvántartott A és B kategóriás csoportvezetőket. Nagyon hiányoltuk a tv Koáicei Stúdiójának távolmaradását is. A következő IV. Antológia 1990-ben, ugyancsak ősszel valósul meg. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Bartolomej Císár PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csemadok Központi Bizottsága és a KB történelmi-honismereti szakbizottsága helytörténeti pályázatot hirdet. Pályázhatnak csehszlovák állampolgárságú személyek, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti kutatások eredményeit tartalmazó pályamunkákkal. A tanulmány foglalkozhat munkásmozgalmi hagyományokkal. település- illetve családtörténettel, kézműves- és iparosszervezetek, szövetkezetek, kulturális intézmények, társaságok, színjátszó társulatok, egyesületek (Csemadok-alapszervezetek), valamint településhez vagy régióhoz kötődő fontosabb események, eseménysorozatok, műemlékek. történelmi emlékhelyek, lapok, kiadók történetével. A bírálóbizottság még meg nem védett szakdolgozatok anyagát is elfogadja. A pályamunkákat 1989. március 31-ig kell beküldeni két példányban a Csemadok Központi Bizottságára (Nám. 1. Mája 10, 81 557 Bratislava, telefon 528-07. 533-94). Pályadíjak: 1. díj 2. díj 3. dfj 3000 Kós 2 000 Kős 1 000 Kós Az egyes dijfokozatokat a bírálóbizottság megoszthatja. A pályamunkákon fel kell tüntetni a szerző nevét, foglalkozását és lakcímét. A munkák terjedelme legalább 20 old(fl”ftgyen. A beküldött pályamunkák első példánya — a pályázók szerzői jogának tiszteletben tartásával — a Csemadok KB levéltárába kerül megőrzésre. A pályázat eredményét a bírálóbizottság 1989 novemberében a Csemadok KB történelmi-honismereti szemináriumán hirdeti ki. 7
