A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
docsay Tamás házába, letartóztatták és a várbörtönben tartották fogva. Rábizonyították, hogy részt vett a forradalmárok nemesek elleni összeesküvésében és ezért a többi rabbal együtt kivégezték. Azokban a nehéz időkben, amikor a kivégeztetettek hozzátartozóit is üldözték, felkereste Radocsaynét Tamás egyik barátja és azt tanácsolta neki, hogy mihamarabb költözzön el Temesvárról Pestre, ahol kisfiával. Jancsikával biztonságban meghúzódhat. (...) Borzasztó volt az út Pestig. Szekéren, bricskán, gyalog fogyasztotta a kilométereket és ott aludt, ahol fiacskájával éjszakára befogadták. Radocsayné tekintetes asszony először tapasztalhatta a saját bőrén, hogyan is élnek valójában az egyszerű emberek. Amikor egy befagyott folyó jegén akart átkelni, a jégtáblák váratlanul megmozdultak és Anna összes ékszere a vízbe pottyant. Boldog lehetett, hogy puszta életüket megmenthette. — Az egyik jégtábláról a másikra ugortam és közben a jeges vízre gondoltam, amely majd elnyel bennünket — mesélte később dédnagyanyám. Végül sok viszontagság után mégiscsak szerencsésen megérkeztek Pestre, ahol sok kilincselés és könyörgés után egy jómódú hivatalnok befogadta őket; Bartók Anna a család szakácsnője lett. Radocsay Anna jól ellátta a szakácsnő feladatait. Az ízletes ételeket, a tökéletes terítéket nemcsak N. hivatalnok úr családja dicsérte, hanem a családfő rokona is, Mennyey nemesúr, aki gyakori vendég volt a háznál és szívesen sakkozgatott az unokabátyjával. Mennyey hamarosan felismerte hogy Anna nemcsak jól főz, de kellemes és müveit társalgó is. Anna elmesélte Pestre jövetelének az okát, mindazt a szörnyűséget, amit az utóbbi időben átélt, s ez Mennyeyre olyan hatással volt, hogy viszonylag rövid ismeretség után megkérte a fiatal özvegy kezét. Azt is megígérte, hogy Jancsikának a legjobb nevelésben lesz része, ami csak Pesten elképzelhető. Az esküvőt követően Mennyey betartotta a szavát. Jancsikával úgy törődött mint a saját fiával. Az évek teltek és a kis Radocsay magas, vállas fiatalemberré cseperedett, akinek finom, szabályos arcvonásai, rózsaszín bőre, kék szeme és szőke haja apjára, Radocsay Tamásra emlékeztettek. A jó nevelés, a tehetség, a műveltség, a határozottság, egy kis protekció és szerencse segítette az ifjú Radocsayt igen hamar egy királyi hivatalhoz és később a királyi tanácsosi kinevezéshez is. Dédnagyanyám, Mennyey-Radocsay-Bartók Anna nagyon büszke volt a fiára, és mindig arra figyelmeztette, hogy soha se felejtse el, miért lobbant el oly fiatalon édesapja, Radocsay Tamás élete. Lejegyezte: MÁRIA PRASLICKOVÁ------------------------------------------—-------------------------------------Előre, új partok felé! 150 ÉVE SZÜLETETT MOGYESZT MUSZORGSZKIJ „Politikai szabadsággal nem rendelkező nép számára az irodalom és a művészet az egyetlen szószék, amelynek magaslatáról hallathatja felháborodásának és lelkiismeretének hangját!" — írja Herzen, a progresszív eszmék harcosa a múlt század Oroszországában. A század irodalmának legkiválóbbjai mind ezt a gondolatot szolgálták s az orosz , irodalmárok mögé fokozatosan felzárkóztak a képzőművészek és a zenészek is, hogy szószólói legyenek a legszélesebb néptömegek vágyainak, törekvéseinek. Az egész szellemi életet hallatlan reformvágy és forradalmiság fűtötte és ez jutott kifejezésre Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij grandiózus zenei népdrámáiban is. Az orosz muzsikusok közül Muszorgszkij fedezi fel a parasztot a maga valóságában. Hiszen a falun született, 1839. március 21-én a pszkovi kormányzóság kicsi poros fészkében Karevoban. Itt hallotta az első népdalokat apja jobbágyaitól, s a „Nyanyától" az önéletrajzi vázlatában többször emlegetett dajkájától, aki féléjszakákon át mesélt és dúdolgatott neki. Az élénk szellemű kisfiú már hatéves korában ügyesen zongorázott, tízéves korában pedig apja beíratta a pétervári gárdatiszti iskolába. A fiatal Muszorgszkijnak nem tetszett a katonai pálya. Amikor megismerkedett Borogyinnal, Balakirewel, Kjuijjal, hatásukra szakított a fényesnek Ígérkező biztos jövővel, tagja lett az „Ötök csoportjának" és vállalta a szabad művészek nehéz sorsát, bár később megélhetési gondjai miatt mégis kénytelen volt elfoglalni egy szerény állami állást. Muszorgszkij kitűnően zongorázott és elméleti téren is biztosan mozgott, mégis elterjedt róla, hogy tehetsége csak ösztönös s zenei tudása meglehetősen hiányos. Pedig a zenekari hangszerelésben való jártasságáról több műve tanúskodik, mint például az Éj a kopár hegyen. Ennek ellenére zenéjét nyersnek, nehézkesnek bélyegezték. Ma már látjuk: mindig előre mutatott, valamennyi orosz komponista közül talán ő adott legtöbb ösztönzést a nyugat-európai zeneszerzőknek. Muszorgszkij kitartóan és eredményesen követte a maga fogalmazta művészeti hitvallását: „Előre, új partok felé!" Muszorgszkij mindenekelőtt realista. A valóság zenei megfogalmazását tükrözik nagyszerű dalciklusai, mint a Gyermekdalok, A halál dalai és táncai, vagy népszerű zongoradarabja, az Egy kiállítás képei, mely megalkotásának ösztönzője tragikus esemény: a zeneköltö jóbarátjának. Viktor Hartman festőművésznek halála volt. A darab Hartman posztumusz kiállításának festményeit mutatja be a zene eszközeivel. Később Maurice Ravel hangszerelte a művet, mely ebben a formájában világszerte a hangversenytermek egyik állandó sikerszáma. Egy évtizedes viaskodás előzte meg Muszorgszkij két zenedrámai époszát, a Borisz Godunovot és a Hovanscsinát. E két központi művének épp csak bevezetéséül vagy utóhangjául szolgált a karakterizáló és démoni életkép-humornak két olyan erőpróbája, mint A házasság és a Szorocsini vásár, melyekre Gogoly fanyar iróniája ösztönözte a muzsikus képzeletét. Míg a Borisz Godunov egyik átdolgozott formája már a komponista életében bemutatásra került — igaz, mérsékelt sikerrel — addig a Hovanscsina nem jutott el a befeje-LnJ KINCSÜNK AZ/W/WELV MIT JELENT A MAGYARBAN A LEKTOR SZÓ? A hazai magyar sajtóban olvashattunk egy beszámolót arról az állandó kiállításról, amely — idézem — „a Nemzetbiztonsági Testület és az SZSZK Belügyminisztériuma fegyveres erőinek forradalmi hagyományait és jelenét" mutatja be. A cikkhez egy fénykép is tartozik, mely alatt ez olvasható: Fiatal rendőrök hallgatják a lektor magyarázatát. A lektor szóból képzett lektori melléknév a szövegben is előfordul. A nyugalmazott rendőrtiszt, a kiállítás felelős dolgozója egyebek közt ezt mondja: Azóta is szívesen kalauzoljuk a fiatalokat, látjuk el a lektori munkát. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó cikk a kiállítás illetékes dolgozójával szlovák nyelven folytatott beszélgetés alapján készült. Ezért is került a magyar szövegbe a latin eredetű lektor szó, amely a magyarban is megvan, csakhogy nem egészen azonos jelentésben, mint a szlovákban. Jó néhány évvel ezelőtt Deme László foglalkozott az Új Szó Kis nyelvőr rovatában néhány idegen szóval, melyek a szlovák nyelvben használatosak. a magyarban azonban szokatlanok. mert van helyettük jó magyar szavunk. Ekkor mutatott rá Deme professzor arra is, hogy a szlovákban használatos lektor szónak a helyes megfelelője a magyarban nem mindig a magyar nyelvben is meglevő lektor szó. Deme László az említett kis cikkében ezt mondja: „És van lektor szó is, de az a könyvek kéziratának szakmai bírálóját jelenti. A pártéletben előadókról, pártelőadókról, pártoktatókról beszélünk." Ez a kétségkívül helyes megállapítás azonban még nem ad eligazítást arra, minek nevezzük magyarul azt a múzeumi vagy kiállítási dolgozót, akinek beosztását szlovákul a lektor szóval jelölik. A szlovák idegen szavak szótára fSlovnik cudzich slov) a lektor szó hét jelentését közli. Ezek a következők: 1. az a rabszolga, aki urának felolvasott; 2. gyakorlati ismereteket előadó főiskolai vagy egyetemi szakoktató; 3. kéziratok szakmai bírálója; 4. a dramaturg segítőtársa; 5. valamely szaktudomány propagandistája; 6. egyházi személy, aki az istentiszteleten a szertartáskönyvböl felolvas; 7. könyvkiadó vállalat szerkesztője (az NDK-ban). Amint látjuk, a szótár nem említi külön, hogy bizonyos múzeumi vagy kiállítási dolgozókat is lektornak neveznek, ez nyilván beletartozik a „szaktudomány propagandistája" értelmébe. És mit mond a magyar Idegen szavak szótára a lektor szóról íme: 1. hazaiaknak idegen nyelvet, külföldieknek hazai nyelvet oktató egyetemi vagy főiskolai előadó; 2. szerkesztő, könyvkiadó vállalat, színház, rádió stb. munkatársa, aki a kéziratokat elbírálja; 3. az a személy, akit mint szakértőt alkalomszerűen azzal bíznak meg, hogy egy zésig. Amint Szabolcsi Bence, a kiváló magyar zeneesztéta megjegyzi: „Mint általában Muszorgszkij valamennyi szerzeményét átdolgozások, kiegészítések, befejezések jellemzik. Barátja Rimszkij-Korszakov e téren megtette a magáét — sőt igen sokszor túlment a szükséges határon, mert a nyilvánosság majdnem mindig csak a retusált Muszorgszkijt ismerte meg, az igazi, a szelídeden barbár s egyben a kor leggyengédebb költője csak dalaiban jutott szóhoz, kevesek előtt és kevesek számára", A Borisz Godunovban van valami, amire nem volt példa a zenedráma történetében: hogy a névtelen néptömeg nemcsak statisztál a cselekményhez, hanem mindvégig cselekvő, vagy szenvedő részese annak. Igaz, a nagy hatású jelenetek és képek kivitelezése néha — talán szándékosan is bizonytalan, mert Muszorgszkij nem akarta hagyományos nyugati törvényeknek megfelelően formálni és megszerkeszteni anyagát. Csupán közölni akart: közölni az emberi természet nagy titkait, ahogy ő érezte őket. Borisz gőgös zsarnok, akit gyötör a babona, a lelkiismeret-furdalás. a rettegés, aki váltakozva gyöngéd és habozó, fensőbbséges és örült, de mindenestül megrázó és meggyőző ... Nagyjából vonatkozik ez az 1680-as évek orosz történelmének véres eseményeit életre keltő Hovanscsinára is, mely még inkább mint a Borisz — népi zenedráma, igazi kórusopera. Muszorgszkij pályája tragikusan fejeződik be. Aki látta Repin portréját a negyvenkét éves Muszorgszkijról, soha sem tudja elfelejteni. Egy szánalomra méltó alkoholistát ábrázol, akinek meggyötört arca kifejezi, hogy megértette a rá váró sorsot. Jelentősége, életművének hatása azonban századokra szóló. Muszorgszkij minden egyes müve valóságos mérföldkő egy olyan útvonal mentén, mely a nemzeti romantika irányából a modem opera tájai felé vezet. DELMÁR GÁBOR kiadás előtt álló írásmüről véleményt mondjon. A felolvasó rabszolgát meg a szertartáskönyvből felolvasó egyházi személyt a magyarban is lehet a lektor szóval jelölni; ezeket a magyar szótár mint elavult fogalmakat nem közli. A lényeges különbség két másik értelmezésben van. A magyarban a lektor nem jelenti a dramaturg munkatársát, és sohasem jelenti a valamely tudományág vagy szaktudomány propagandistáját, propagálóját. S természetesen nem nevezhetjük magyarul lektornak azt a személyt sem, aki mint a múzeum, képtár vagy kiállítás ezzel megbízott dolgozója úgynevezett szakvezetés keretében elmagyarázza a múzeum, a kiállítás látogatóinak a kiállított tárgyakra, gyűjteményekre, dokumentumokra vonatkozó tudnivalókat. Jobb szót erre egyelőre nem tudnék ajánlani, mint a szakelőadót vagy szakvezetőt A kiállításról szóló cikk írója láthatólag maga is bizonytalankodott az illető dolgozó megnevezésében, mert nemcsak lektornak nevezte, hanem tárlatvezetönek is. Az adott esetben ez teljességgel helytelen, bár a tárlatvezető szó magában véve helyes. Esetünkben ugyanis nem tárlatról van szó. mivel a tárlat csakis képzőművészeti — rendszerint több művész alkotásait bemutató — kiállítás. A fegyveres erők forradalmi hagyományait és jelenét bemutató kiállítást semmiképpen nem nevezhetjük tárlatnak, s ebből következik, hogy a kiállítást magyarázatokkal kísérő dolgozót sem nevezhetjük tárlatvezetönek. MAYER JUDIT 11
