A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-17 / 12. szám

Sorozatunknak ebben a fejezetében az óvodás korú gyermekek mondókéiból, játékaiból mutatunk be néhányat.

Vajon van-e, aki nem ismeri az alábbi számsor-ismertető mondóka valamelyik változatát?

Egy — érik a meggy.

Kettő — feneketlen teknő.

Három — te vagy az én párom.

Négy — zsemlét süt a pék.

Öt — megérett a tök.

Hat — hasad a pad,

Hét — megcsípett a légy,

Nyolc — tele a polc.

Kilenc — kis Ferenc,

Tíz — tiszta víz.

Ha nem tiszta, vidd vissza,

A kiscica megissza.

(Negyed — Neded)

Közismertek az eredetileg munkamegszabó és tiltó versek is. Ilyen például a következő:

Hétfő — hetibe.

Kedd — kedvibe,

Szerda — Szélibe,

Csütörtök — csűribe,

Péntek — pitvarába.

Szombat — szobájába.

Vasárnap a zsigárdi vásárba.

(Zsigárd — Zihárec)

Cserebere, fogadom

Tréfás lakodalmi hívogató:

Réce, ruca, vadliba.

Jöjjenek a lagziba.

Kést, kanalat hozzanak.

Hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek.

Ha hoznak, esznek.

(Kajal)

Ha a gyermekek közül valaki elveszített valamit, aki a tárgyat megtalálja, a markába rejti, kezét a háta mögé teszi, és (a tárgy tulajdonosának) az alábbi dalocskát énekli:

Kinek-kinek veszendékje.

Sírva, sírva keresgélje.

Aki tudja, meg ne mondja.

Majd az ördög előhozza.

Én tudom, meg nem mondom.

(Felsőszeli — Horné Saliby)

Ha az illető játékosnak sikerül kitalálnia, mije veszett el, visszakapja a tulajdonát képező tárgyat.

Előfordul, hogy a cserebere után kiderül, hogy egyikük becsapódott. A kárvallottnak társa ezt énekli:

Cserebere, fogadom.

Többet vissza nem adom.

Aki lovát eladja.

Többé vissza nem kapja.

(Vízkelet — Ciemy Brod)

Ha valakinek a sapkáján vagy a ruháján pehely van, a kővetkező versikével hívják fel az illető figyelmét a pehely eltávolítására:

Hegy hátán gólyafészek.

Minden ember látja.

Csak egy ember nem látja.

Az is kukucskálja.

(Alsóhatár — Dolny Chotár)

A kisgyermekek kipottyant tejfogukat hátuk mögé hajítják, s a kővetkező versikét mondják:

Egér, egér, kis egér.

Van-e fogad, hófehér?

Adok neked csontfogat,

Adjál nekem vasfogat.

(Nagymácséd — Vefká Maca)

Valamely gyermek felmarkol egy csomó kavicsot (vagy homokot), és ezt mondja:

Ennyi gyerekem volt...

Ezután enyhén feldobja a kavicsokat, majd kezefejeit egymás mellé téve igyekszik a visszahulló kavicsok közül minél többet felfogni. Közben ezt mondja:

Ennyi meghalt ...

S végül a kézfejen maradt kavicsokat ebből a tartásból újra a magasba lendíti, s most már két tenyerével próbál elkapni belőlük minél többet. A játékot a következő mondattal fejezi be:

Ennyi megmaradt.

(Vágkirályfa — Kralévá nad Váhom)

Az utóbbi játék bizonyára történelmünknek abból a szomorú idejéből származik, amikor még ugyan bőséges volt a gyermekáldás, de a gyermekhalandóság sem volt alacsony.

GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György