A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-17 / 12. szám
EGY KIVÁLÓ ZENEI SZAKEMBER ÉS SZERVEZŐ Viczay Pa! Szövetségünk megalakulását (1949) követő négy évtized amatör művészeti mozgalmának vannak egyéniségei. Olyan személyiségei. akik rendszeres jelenléte egy-egy központi rendezvényünkön megszokottá vált, távolmaradásukat el sem tudjuk képzelni. Sajnos, egyre gyakrabban kell megfogalmazni azt is, hogy amatőr művészeti mozgalmunknak voltak egyéniségei... Voltak, akik észrevétlen távoztak. Szerényen ... Egy riport, egy portrévázlat sem jelezte, hogy nyugdíjbavonultak. Ilyen észrevétlen távozott körünkből Moyzes Imre, a Bratislavai Népművelési Intézet volt szakelőadója. Tóth Sándor, az említett intézmény nemzetiségi osztályának volt vezetője, valamennyi fesztiválunk nagy egyénisége, örökké mozgó szervezője, mindnyájunk Sanyi bácsija. S most egy újabb egyéniség távozását kell tudomásul vennünk. Viczay Pálét... Viczay Pál 1930. április 23-án született Bratislavában. Hivatalnokként kezdett dolgozni 1947-ben. A népművészettel kötelező katonai szolgálata alatt került szorosabb kapcsolatba, 1951/53-ban a Katonai Népművészeti Együttes szólistája volt. A hivatásos magyar dal- és táncegyüttesben, a Népesben kórustagként és szólistaként járta Dél-Szlovákiát. Az együttes megszűnése után (1955) Kassán, (Kosice) a Csemadok Kerületi Bizottságán ének-zenei szakelőadóként próbálkozott egy új kelet-szlovákiai együttes megalakításával. 1956-ban ismét Bratislavában volt. a Bratislavai Népművelési Intézet elődjének, a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Házának (Slovensky dóm fudovej umeleckej tvorivosti) referense lett. Ebben az állásban 1962-ig dolgozott. Tevékenységét számtalan népdal- és kórusgyüjtemény kiadása tette értékessé és elválaszthatatlanná a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalomtól. Nevéhez is fűződik a Kodály Napok elődje, az 1961-ben Zselizen rendezett első ének- és zenekari találkozó. 1962- ben választották az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatójává. Kapcsolata ebben a funkcióban sem szűnt meg az ének-zenei mozgalommal és szövetségünkkel. Ennek bizonyítéka, hogy nyolc év után, 1970-ben a Csemadok Központi Bizottságának dolgozója lett. 1974-től a művészeti osztály vezetője és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara szervező titkára volt. Gazdag élet- és szakmai tapasztalatának köszönhetően javult és állandósult a CSMTKÉ és a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom színvonala. Egyre több kórus alakult, s a meglévők tevékenysége pedig minőségileg új szakaszba lépett. 1980-ban szerződött külföldre, a nyugat-németországi Pforzheim város operatársulatához. Ezt megelőzően 1967/68-ban töltött egy színházi évadot külföldön. 1987-ben tért vissza és lett szövetségünk művészeti osztályának ének-zenei szakelőadója. Ebben a megbízatásban érte a betegség, melynek következményeként 42 év aktív munka után, orvosi javaslatra rokkantnyugdijazták. Az amatőr művészeti mozgalomban kifejtett négy évtizedes munkájáért Szövetségünk Központi Bizottságának Elnöksége a Csemadok-érem aranyfokozatával jutalmazta. A rövid életrajzi adatok is bizonyítják, Viczay Pál távozásával egy nagyon képzett szakemberrel és egy tapasztalt szervezővel lettünk szegényebbek. Neve elsősorban a Csemadokhoz és a tanitók énekkarához kötődött. Akik ismerték az énekkarban végzett munkáját, ma is a legjobb szervező titkárként emlegetik. Következetesen ragaszkodott a CSMTKÉ hazai és külföldi megmérettetéséhez. Meggyőző munkája eredményeként 1970-ben a CSMTKÉ a szlovákiai énekkari versenyen A kategóriás minősítést szerzett. 1971-ben az Írországi Cork városában nemzetközi kórusfesztiválon a női kar első, a vegyeskar negyedik helyezést ért el. DEBRÖDI D. GÉZA Viczay Pá/ — 1970, a CSMTKÉ próbák előtt hangképzést tart Archívumi felvételek Bússá n (Busince) ma már természetesnek tekintik a hagyományőrzést. Jó pár esztendeje, egész pontosan 1971 tavaszán éneklöcsoport alakult az Ipoly menti községben. Persze, eladdig sem volt a kultúra mostohagyerek a településen, de jószerével csak színdarab-bemutatókra futotta az emberek erejéből, kedvéből. A dalkör születését tulajdonképpen országos népdalversenyünk útjára bocsájtásának köszönheti. A minap az indulás nehézségeiről, s a megtett út fontosságáról beszélgettem az együttes tagjaiból alakult hagyományőrző csoport néhány lelkes alapitó tagjával. — Mi, akkori negyvenesek fogtunk hozzá a folklórhonosításhoz — kezd mesélni a rangidős Bombor Ferencné — az első Tavaszi szél... egyik járási elődöntőjének a megrendezésére ugyanis, még 1970-ben, éppen a bussai művelődési otthonban került sor. S hogy ne érje szó a ház elejét, meg ne vén fejjel a fiatalok között látnak bennünket." Szerencsére sikerült meggyőzni ennek az ellenkezőjéről mindenkit. És munkához láttunk. Az eredményeink minket igazolnak. Forrás nevű éneklöcsoportunk 1985-ben kiérdemelte a Kiváló Népművészeti Csoport megtisztelő kitüntetést, két esztendeje pedig az 1974-ben született hagyományőrző együttesünk is elnyerte ugyanezt a rangos elismerést. Persze, addig azért történt egy és más, sok víznek kellett lefolynia a kanyargós Ipolyon. Vegyük hát szépen sorba, hogyan sáfárkodtak népi kultúránk önzetlen fáklyavivői örökölt, vagy velük született talentumukkal, meg az idővel. Az éneklöcsoport egyik legsikeresebb szereplője, Rigó Sándomé az országos seregszemlén is képviselhette Bussát, és egyúttal természetesen a Nagykürtösi (Vefky Krtis) járást, s a sikerkovács asszony ma is odaadó, oszlopos tagja a vegyeskórusból meg a folk-Sikerkovácsok — Múltunk ismerete nélkül gyökértelen fák vagyunk — vallja Fajcsik János szóljanak minket a környék lakói, néhányan beneveztünk az érdekesnek Ígérkező versenybe. Vámos Gézával, Racsko Lászlóval, Bombor Gábornéval, Rigó Sándornéval, no meg a férjemmel egyetemben vagy nyolcan-tízen mi is kiálltunk a pódiumra. De kizárólag szólóéneklésre vállalkoztunk. A közönségnek módfelett tetszettek a dalaink, hosszasan megtapsolták az előadásunkat. — A nem is remélt sikeren felbuzdulva — folytatja Bombor Gáborné a megkezdett gondolatsort — hamarosan már egy önálló műsorral mutatkoztunk be a szép számban egybegyült kíváncsi közönség előtt. S a bohókás jelenetek között ismét előadták szépséges énekeiket a vetélkedő résztvevői is. Újdonsült nótafáinknak többször meg kellett ismételniük a dalokat. Tulajdonképpen ekkor döntöttünk úgy, hogy a 35 tagú lelkes gárda vegyes éneklőcsoporttá alakul. — Pedig pár héttel azelőtt — veszi át a szót újfent Bombor Ferencné — még sok jó hangú asszonytársat csak hosszú rábeszélés árán tudtunk rávenni az első nyilvános szereplésre. „Kinevetnek majd az ismerősök, a szomszédok, a rokonok — érveltek —, ha lóregyüttesből alakult hagyományőrző csoportnak is. A daloskor szakmai irányítása is jó kezekbe került. Fajcsík János nagy hozzáértéssel fogott hozzá a népdalok betanításához. — Nem kellett nógatni senkit — árulja el Vámos Géza, a helyi nemzeti bizottság agilis elnöke —, pontosan jártunk a próbákra. És sokszor gyertyafénynél, vagy holdvilágnál is gyakoroltunk. Műsorainkat a szomszédos községekben is bemutattuk. Az idő múlásával megismert, s büszkén mondhatom, meg is kedvelt minket a környék lakossága. Kezdetben saját népviseleti ruháikban léptek színpadra a csoport tagjai. Két ízben is eljutottunk a Tavaszi szél... központi döntőjébe. Az együttes ma is csak „tiszta forrásból" merít, a fellépéseken kizárólag a bussai. meg kömyékszerte gyűjtött népdalokkal, meg a tájegységben honos népszokásokkal szerepel. Persze, a csoport szlovák és orosz dalokkal is aratott már osztatlan sikert, s ott volt a munkásénekkarok fesztiválján is. Fajcsik János, 1974-ben a népdalgyüjtők országos versenyén a harmadik helyen végzett. A gárda manapság a századforduló táján honos bussai népviseletben lép pódiumra. — Sánta Istvánná ládafiában őrzött régi ruhadarabjairól másoltuk ót a mintákat blúzainkra, szoknyáinkra, fökötőinkre — mondja Bombor Gáborné —, és fellépéseinken saját hattagú, helybéliekből verbuvált cigányzenekarunk kisérte előadásainkat. S mindjárt az alakulás után is igyekeztünk fiatalokat is megnyerni a csoport számára. A folklórműsorunk általában közös munka eredménye volt. A Fonót a Bearatási koszorú, azt pedig a Mindenki lakodalma követte. Aztán a szüreti szokások kerültek műsorra ... Megannyi fáradságos, időrabló munka árán kicsiholt emlékezetes előadás. — Természetesen — jegyzi meg Vámos Géza — mindig kizárólag korhű ruhákban mutatkoztunk be újabb és újabb műsorral. A Bussai lakodalmassal Detvában, meg másutt, külföldön is óriási sikerünk volt... Legutóbb a Jegykendővitel (Jegykendőátadás, „kendölakás") című válogatással örvendeztette meg a csapat a közönséget. Szeretnénk a Tavaszi szél... legújabb évfolyamában jól megállni a helyünket. — Az utánpótlással elég sok a gondunkbajunk — panaszolja Vámos Gézáné —, a 6