A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
492 11 A köszöntő naptári ünnepek alkalmával énekelt vagy elmondott jókivánságmondó vers az ünnep, illetve a felkeresett ünnepelt személy köszöntésére. A köszöntők leggyakoribb alkalmai a névnap, a születésnap, karácsony, újév, húsvét, lakodalom stb. A kisgyermek már alig várja, hogy édesanyját, édesapját vagy nagyszüleit születés- vagy névnapjukon versikével köszöntse : Kicsi vagyok, székre állok. Anyukámnak gratulálok. (Tallós — Tomásikovo) Hasonlóképpen: Dunában egy halacska. Annak neve harcsa. Az én anyukámat A jó isten tartsa. Tartsa, tartsa sokáig. Százéves koráig Éljen! (Zsigárd — Zihárec) Ugyanígy: Kis Gyurika ide áll, Nagymamának gratulál. A jó isten éltesse. Hogy Gyurikát szeresse! (Tallós) Természetesen a név és a köszöntött személy megnevezése szükség szerint behelyettesíthető. Az új esztendő ünnepe a kegatott házba, viszonylag nem nagy múltú müköltészeti, legfeljebb félnépi alkotások. Zöld erdőben jártam. Kék ibolyát láttam. El akart hervadni. Szabad-e öntözni ? (Tallós) Vagy: Ajtó előtt állok. Piros tojást várok, Ha nem adtok, lányok. Nem járok hozzátok. (Nagymácséd — Vefká Mafia) reszténység előtti időkben a visszatérő égi nap, a fény és az élet forrásának megünneplése volt. Őseink a kimondott szónak varázserőt tulajdonítottak. Erre utal az újévi köszöntőkben a termékenység és a bőség emlegetése: Bort, búzát, békességet. Mindnyájunknak egészséget Adjon isten bőven. Az új esztendőben! (Tallós) A következő köszöntőt az alliterációk teszik színessé: Piros posztó, paripa. Szíva, szalma, szalonna. Bor, búza, békesség. Friss, fürgenc feleség. (Kajal) A legkisebbek a következő köszöntőt mondják: Pici szíven, pici szám, Boldog új évet kíván. (Zsigárd) A nagyobbak már valamivel hosszabb versikét mondanak: Csúszik a nyúl a fagyon, Újév napja vagyon. Azért jöttem, pénzt adjon. Egészséges maradjon, Boldog új évet kívánok! (Zsigárd) Hajdanán a húsvéthétfői locsolás elsősorban az eladósorú lányok szépség- és egészség-, illetve termékenység-varázslása volt. A korunkban ismeretes locsolóversek, melyekkel az öntözök beköszöntenek a megláto-Máshol a legények (gyerekek) az engedélyt kérő versike elmondása után megsubrálják (korbáccsal megcsapkodják) a lányokat. Közben ezt mondják: Kilises ne légy, Bóhás ne légy, Új esztendőben Boldog légy! (Vághosszúfalu — Dlhá nad Váhom) A régi pogánykorban a vessző vagy a belőle font korbács a betegségek elhárítására szolgált. Az egyházi liturgia szerint a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi. A subrálóvers tréfás változata: Aki megkeni a subrálónak a markát, Csikózzon a lova tarkát. Aki nem keni meg a subrálónak a markát. Csikózzon a lova szamarkát! (Vízkelet — Cierny Brod) Próbáljunk meg mi is hinni a kimondott szó varázserejében, és talán valóra válik az emberiség ősrégi vágya: a békesség. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
