A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 11. szám
Pelsöc (Plesivec) a Rozsnyói járás egyik legnépesebb települése. Lakóinak száma meghaladja a 2 500-at. Atelepülés nemzetiségi összetétele a legutóbbi népszámlálás szerint 1 352 magyar, a többi szlovák és cseh nemzetiségű. A településen a század elején két felekezeti iskola működött. A református felekezeti iskolát előbb Bátky, majd Teleky igazgató irányította. A húszas évek közepétől Jánosdeák Mátyás, majd Bartalné Osváth Erzsébet állt az intézet élén. A katolikus felekezeti iskola igazgatója a harmincas években Nagy Gerzson volt. E két felekezeti iskolában hat évfolyamban folyt a tanítás, s ehhez jött még az „ismétlő" két esztendő — ez tette ki a nyolc osztályt. Az egyes osztályokban a húszas években még ötven-hatvan tanuló is volt. A harmincas évek elején született egy rendelet, amely szerint egy osztályba negyvenöt tanulónál több már nem kerülhetett. A háborús évek alatt az iskolák és a tanítás helyzete és lehetőségei itt sem tértek el az általánosan ismert helyzettől. 1945 után Pelsőcön sem nyitották meg a magyar iskolát. A háborút követő évben megindított szlovák oktatási nyelvű iskola első igazgatója Stefan Banák volt. 1946-ban polgári iskola is nyílt a faluban. A magyar nyelvű tanítás Pelsöcön 1950 szeptemberében kezdődött csak meg. Az újonnan létrehozott intézmény első igazgatója Túrós János lett. A tanítás egy volt kocsmából — amit az itteniek Rongyosnak becéztek — átalakított épületben kezdték meg. Túrós János mellett Dolinszky Margit tanított akkor a „Rongyosban". Az első tanítási évben a diákok száma 60—70-re tehető. A háborús évek következtében kallódó „koridős" gyerekek számára külön, ún. „kilencedik" osztályt nyitottak. Az említett szlovák iskola is tovább működött Pelsöcön a régi református iskola épületében a Sajó partján. A korábban már említett szlovák polgári iskola pedig a jelenlegi hnb épületében volt elhelyezve. A magyar nyelvű oktatás megindítását követően mind a diákok, mind a pedagógusok száma fokozatosan növekedett. A megszaporodott diákság két-három év múltával már nem fért el a Rongyos kocsma két termében. Ekkor helyezték át a mai Korona Szálló es étterem épületébe. Ebben az épületben már 6—7 osztályt lehetett nyitni. Az iskola igazgatója ekkor már Farkas Béla, mellette Kővári László, Kardos Béla, Fábián József, a két Farkas Lajos, Józsa István, majd lesek István kerültek a tantestületbe. A felsorolt tanítók egy részének — miként egyebütt is — nem volt megfelelő képesítése; a hiányt úgy pótolták, hogy különböző tanfolyamokon, és „tévúton" maguk is továbbtanultak. Pelsőcön a magyar tanítási nyelvű iskola — a különböző átszervezések után különböző néven — 1 962-ig önálló igazgatás alatt működött, s mindvégig az imént említett Farkas Béla volt az igazgatója. 1962-ben aztán minden különösebb indoklás nélkül ezt az intézményt egyesítették a helyi szlovák tanítási nyelvű iskolával. Az iskola krónikája az esemény lényegét így foglalja össze; „Az egyesítéssel javul majd a nevelési munka hatásfoka, s így a magyar nemzetiségű diákok a szlovák nyelv elsajátításában szilárdabb eredményeket érhetnek el." Ezenkívül nyomós okként szerepel még az internacionalizmus is. Az egyesítés évében a magyar tagozaton 12 osztály volt — az akkor még kilencéves alapiskolában — a szlovák tagozaton pedig 14. A diákok száma pedig majdnem fele-fele arányú. A magyar tagozaton 410, a szlovákon pedig 437 diák volt. Megjegyzendő, hogy a felső tagozatos diákok száma a magyar osztályokban igen magas volt még akkor. Az összevont tantestületnek ekkor összesen 36 tagja volt; a magyar tagozaton 1 7 pedagógus működött. Máté László igazgatóhelyettes 12
