A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
BEVEZETÉS Kálmány Lajos, a múlt század jeles néprajzkutatója írja a játékokról: „Nagyon is ágas-bogas fa ez a népköltés fája: ágai egymáson keresztül-kasul nyőlnek, de annyi ága sehol sem találkozik, jön egybe, mint itt, a gyermekjátékoknál, azért mondtam ezt az ágat valóságos tárháznak: ha szél éri, tördeli a népköltés valamelyik ágát, addig hajlik jobbra-balra, míg erre az ágra borul, a gyermekjáték-féle ágra, ebbe azután beleforr, ezért valóságos menedék." Joggal állíthatjuk tehát, hogy a játék hagyomány, ereklye. Ha egy-egy játék vagy mondóka eredetét kutatjuk, régi művelődéstörténeti elemek, varázsló szertartások, népi hiedelmek, történelmi események, várháborúk és katonaidők emlékei, egykori leánykérő, lakodalmi és fonószokások, hajdani táncok maradványai, népdalok és népmesék töredékei kerülnek felszínre. Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy történelmi múltunkat — legalábbis nagy vonásokban — a gyermekjátékok alapján is meg lehetne írni. Mi több, az egész emberiség történetét is. Tulajdonképpen ezt vallja Szabolcsi Bence is A zene története című munkájában: „Ahogyan a megkövesült kagylók formájában ma is itt van még az őskor a lábunk alatt, úgy él tovább az ősember is közöttünk gyermekmondókák képében". Aligha lehet véletlen, hogy a játékot jelentő német Spiel szó angol megfelelője, a spell varázst jelent. A játékok lényegéről viszonylag sok meghatározást olvashatunk, a legtalálóbbnak azonban Makszim Gorkij megfogalmazását tartjuk: „A játék út a gyermekek számára annak a világnak megismeréséhez, amelyben élni fognak és amelyet megváltoztatni hivatottak." A játék a gyermek „főfoglalkozása”, melynek legfontosabb mozzanata az öröm. Az öröm forrása pedig a felfedezés boldogsága, a mozgás, a cselekvés gyönyöre. József Attila így vall erről az érzésről: „Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam, és akkor derűs a szivem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől..." A játékban — szerves egységben — a múzsái nevelés ősi formái is benne rejlenek: a költészet, a muzsika és a tánc, egyszerűbb szavakkal: a mondanivaló, a dallam és a mozgás. A játékok külön erkölcsi értéke, hogy akárcsak a népmesékben, a szereplőknek itt is csak igazságos küzdelem árán sikerül kivívniuk az elsőbbséget, a győzelmet. A gyermekjátékok megmentésének területén úttörő és példamutató munkát végzett a múlt század második felében Kiss Áron, a nagykőrösi, majd a budapesti tanítóképző intézet igazgatója, kinek Magyar gyermekjáték-gyűjtemény c. munkája 1891-ben jelent meg. (Az 518 oldalas mű 214 munkatársat sorol fel 48 vármegyéből; 1984-ben reprint kiadása jelent meg.) Kodály Zoltán örömmel nyilatkozott a gyűjteményről: „Ez a nagyszabású mű a magyar gyermek elvesztett paradicsomának az emlékét őrzi." 1951 -ben, dr. Kerényi György szerkesztésében jelent meg a Magyar Népzene Tára Gyermekjátékok c. első kötete, amely elsőként foglalta össze zenei és cselekmény szerinti rendszerezésbe valamennyi azelőtt megjelent nagyobb gyűjtemény anyagát, köztük kéziratos anyagokat is, mint például Bakos József mátyusföldi gyűjtését. Bakos gyűjtése később (1953-ban) Máyusföldi gyermekjátékok c. alatt önálló kötetben is megjelent. Bakos József, az egykori Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára gyűjtőmunkáját, melybe tanítványait is bevonta, 1939—43-ban végezte. A Mátyusföldnek abból a darabjából, mely a jelenlegi galántai járás területén lelhető fel, 20 községben végzett gyűjtést, nem csekély eredménnyel. A gyermekjátékok megmentése, felgyűjtése számunkra sem lehet közömbös feladat. A játékok a nyelvi folyamatosság láncszemei, az anyanyelv hajszálgyökerei. Közkinccsé adásuk és birtokbavételük nemzetiségi öntudatunk szilárdítását szolgálja. A gyermekek „elveszett paradicsomának" megmentésében — hazai viszonylatban — elismerésre méltó eredményeket értek el Ág Tibor, Belányi János, Csáky Károly, Géczi Lajos, Hemerka Olga, Jókai Mária, Mórocz Károly, Szanyi Mária, Száraz Pál, Takács András, Ürge Mária és Zalabai Zsigmond. Jómagam a Galántai járásban 1967-től foglalkozom gyermekjátékok gyűjtésével. Munkámnak gyümölcse az 1983-ban megjelent Megy a gyűrű vándorútra c. kétkötetes gyűjtemény. A gyűjtést alkalomszerűen jelenleg is folytatom. Sorozatunkban a Galánta környéki falvak játékaiból szeretnénk néhányat közkinccsé adni. Csak sajnálni tudom, hogy nyomdatechnikai okokból a dallamok közlésétől el kell tekinteni; így az énekes játékok esetében a közölt anyag már eleve csonka. Sorozatunk elején hadd idézzük még Kodály Zoltánt, aki a népi gyermekjátékok jelentőségéről többek között ezt írja: „Aki nem szereti a magyar népet, leghamarább a gyermeken át fogja megszeretni, amint e játékok varázslatos kaleidoszkópjából felé sugárzó s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri ... Másrészt nagy e játékok tisztán emberi értéke is: fokozzák a társas érzést, életörömet. A mai gyermek koravénsége ellen nincs jobb orvosság ... Minél hosszabb a gyermekkor, annál harmonikusabb lesz a felnőtt élete." Vajon mit tehetek én még Kodály szavaihoz? Szerényen csupán ennyit: Játék nélkül az élet olyan lenne, mint csillag nélkül az égbolt, vagy virág nélkül a rét. A játék a békéért vívott harc legszelídebb fegyvere. Éljünk vele! GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
