A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Csípőfogyasztó tornagyakorla tok 1. Hasonfekvés. Kéz a fej alatt, könyök hajlítva. Húzzuk össze erősen farizmainkat, és mindkét lábat felemelve mozgassuk függőlegesen síkban, fürgén fel és le, a gyorsúszás tempója szerint húszszor. 2. Oldalt fekvés. Fej az alul fekvő karon nyugszik, felső kar mell előtt megtámasztva. A felül lévő lábat emeljük fel jó magasra, a térd előre nézzen! A láb a törzzsel maradjon egy vonalban. Ebben a helyzetben végezzünk kis körözéseket, csípőből indítva, húszszor. 3. Oldalt fekvés. Fej az alul fekvő karon nyugszik, felsökar mell előtt megtámasztva. A felül lévő lábat nyújtva emeljük előre, és derékszögben helyezzük a talajra. Ebből a helyzetből magasan felemelve, félkörívben vigyük hátra a talajig. A csípő maradjon mozdulatlan! 4. Térdeljünk le négykézlábra. Egyik lábunkat emeljük fel magasan oldalra, és ebben a helyzetben lendítgessük felfelé minél magasabbra, tízszer. Mindkét oldalra végezzük a mozgást. 5. Térdeljünk le négykézlábra. Emeljük fel egyik lábunkat hátranyújtva a magasba, és ebből a helyzetből írjunk le két körívet nyolcasformában, csípőből indítva a mozgást. Mindkét lábbal végezzük a gyakorlatot. OÍ° * JUV'* Reggel volt. Az ég még sötét, a hold sem nyugodott le, halványan besütött az ablakon a nagy fenyőfa ágai között. Pille-Rin az ablaknál álldogált, és anyja után nézett. Mama most indult el az iskolába. Először lent, az ablak alatt bukkant fel a sapkája. A kapuban viszszafordult, és integetett Pille-Rinnek. Aztán befordult a sarkon az autóbuszmegálló' felé. Pille-Rin egy kicsit még integetett neki, aztán abbahagyta. Kora reggel történt ez, Pille-Rin még fel sem öltözött egészen. Csak a kis nadrágját, az ingét s az egyik harisnyáját vette fel. Alighogy húzni kezdte a párját, mindjárt félbe is hagyta, mert valami nagyon érdekeset pillantott meg az ablakban. Az üveg alul homályos volt, és valaki egy fenyőágat rajzolt rá! Nem olyat, mint amilyet Pille-Rin is szokott rajzolni — ez hajszálvékony kis vonalakból állt, és csupa pihe volt, mintha zúzmarás lett volna. Pille-Rin szerette volna megnyalni, de nem lehetett, mert az ablakon kettős üveg volt, és ezt kívülről rajzolták rá. Akkor már egy másik fenyőág is megjelent az üvegen, még szebb, mint az első. Pille-Rin csak annyit mondott:- Ó! Először még meg is ijedt egy kicsit, de aztán eszébe jutott, mit mesélt a nagyapja ... Hát persze. Fagyapó, ő szokta az ablakokat telerajzolni! Pille-Rin felágaskodott, kinézett, de nem látott odakint senkit. Akkor odahúzott egy széket, és felmászott rá. Rá is állhatott, hiszen a cipőjét még nem húzta fel. Halkan megkopogtatta a belső ablaktáblát, és kiszólt Fagyapónak: • — Most kutyát rajzolj! De Fagyapó egy kis csillagot rajzolt. Á % * 4LJt jp * Ä *4» ^ -T * m*«*sr* Ekkor hangosan kért Pille-Rin: — Most egy cicát rajzolj, hallod? Hanem Fagyapó csak egy virágot rajzolt az üvegre. Pille-Rin kikopogtatott neki, és ráparancsolt : — Most embert rajzolj, no! De Fagyapó most sem rajzolt mást, csak virágot. „Talán nem is tud embert rajzolni!" — gondolta magában Pille-Rin. Gyorsan leugrott a székről, a polcához futott, papírt, ceruzát vett le róla, és vissza kuporodott a székre. Rajzolni kezdett, úgy tartotta a papírt, hogy Fagyapó is láthassa Rajzolt egy kutyát. Aztán cicát is rajzolt. Végül rajzolt egy embert is. Az embernek két lába volt, két keze, feje, két kis kurta varkoccsal. Pille-Rin odanyomta a rajzot az ablakhoz, és azt fújdogálta: Én tudok, te nem tudsz! Én tudok, te nem tudsz! De Fagyapó nem sokat törődött a csúfolódással. Úgyis telerajzolta már az egész ablakot, több nem is fért volna rá! Apja kiáltott a szomszéd szobából: — Pille-Rin! Pille-Rin! Felöltöztél? Gyere reggelizni! Pille-Rin otthagyta a rajzot Fagyapónak, hadd nézze meg jól. Gyorsan leszökkent a székről, és egykettőre felhúzta a harisnyáját. Rab Zsuzsa fordítása HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL Amikor a fehér emberek több mint kétszáz évvel ezelőtt letelepedtek Ausztráliában, különös állatokat; kengurut, erszényes farkast, kacsacsőrű emlőst, hangyászsünt, emut, koala mackót találtak a kis kontinensen. Az óhaza állatai hiányoztak ezen a vidéken és a bevándorlók később hoztak magukkal juhokat és nyulakat is. A nyúl rendkívül szapora állat, évente ötször legalább 10—12 utódot hoz a világra. S mivel itt nem voltak természetes ellenségei, számuk hirtelen megnövekedett. A múlt század végén az ausztráliai pusztákon már közel egymilliárd nyúl szaladgált. Megdézsmálták a veteményeskerteket, lerágták a fiatal fák kérgét és elfogyasztották a zsenge füvet a juhok elöl. Ezért még a századfordulón a lakosok belekezdtek egy hoszszú-hosszú kerítés építésébe, amelynek a felújítása szinte máig tart. Ez a drótkerítés 8 500 km hosszú. Tizenkétszer nagyobb mint Csehszlovákia szélessége és -a kínai fal is kétszer elférne mellette. A nyulak ellen azonban keveset segített, mert a kerítés alatt lyukat kapartak és a kis nyílásokon befurakodtak a legelőkre, a szántóföldekre. Egyedül a dingók (vadkutyák) ellen bizonyult hatásosnak. De ezeket az állatokat már csaknem teljesen kiirtották, csupán állatkertekben és szigorúan elkerített rezervátumokban élnek. A nyulak később a mesterségesen terjesztett járvány ellen is immunisnak mutatkoztak. És szaporodtak egyre tovább. Egyedüli segítséget csak a vadászok puskája nyújt. A kerítés pedig ma már a legek világában előkelő helyet foglal el. Képünkön a kerítés egy része madártávlatból. L. S. ◄ Keressétek meg gyorsan azt az autót, amelynek a rajzát a kisfiú a kezében tartja! 21
