A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
HÉTVÉGE Falazunk, falazgatunk... JOGI TANÁCSOK A hivatali folyosókon való várakozás nem tartozik kedvenc időtöltéseim közé. a múlt héten mégis jócskán kijutott belőle. Folyamatban lévő ügyem kapcsán beidéztek szerdán nyolc órára. Ügyem intézőjét név szerint már ismertem. Szokásomtól eltérően jóval korábban érkeztem a hivatalba, s türelmes várakozásom közepette végignéztem hogyan szállingóztak egyenként, vagy kisebb csoportokba verődve a hivatal dolgozói. Feltűnt, hogy az idézésemen megjelölt szobába csupa nő érkezett. Hol lehet az én ügyintézőm — töprengtem magamban. Talán a hajnali kelők közé tartozik s már régen bent ül az íróasztalánál — nyugtattam ébredező aggályaimat. Nyolc óra öt perckor bekopogtattam a megadott szoba ajtaján. A helyiségben három íróasztal mögül női szempárok fordultak felém. A negyedik íróasztal mögött üresen állt a betolt szék. — X. Y. elvtárshoz idéztek be ma nyolc órára — kezdtem mondókámat. A válasz helyett bekövetkező hosszú csöndet egy energikus női hang törte meg. — Mutassa az idézést — mondta, majd hosszasan nézegette a három mondatból álló szöveget, s miközben felém nyújtotta, valamivel bizonytalanabb hangon tudomásomra hozta, hogy X. Y. hivatalos ügyben házon kívül van, de rövidesen megjön, s addig várjak rá a folyosón. Megkértem őt, hogy figyelmeztesse majd X. Y.-t ittlétemre, mivel még nem ismerjük egymást. — Majd szólunk neki — mondták szinte kórusban a nők. Kimentem hát a folyosóra, leültem a padra és vártam. Szerencsémre volt nálam két aznapi újság. Miután mindkettőt tüzetesen elolvastam, ránéztem az órámra. Fél tizenegy volt. Közben a várakozók sora gyérült körülöttem. Már csak hárman ültünk a pádon. Felálltam és újból bekopogtattam a három hölgy irodájába. Türelmem fogytán volt, így választ sem várva benyitottam. — Nyolc órára voltam beidézve, most fél tizenegy van. Fél óra múlva időponthoz kötött teendőm van a munkahelyemen. Kérem, adják át az üzenetemet az idézéssel együtt X. Y. elvtársnak — mondtam a nőnek, aki két és fél órával azelőtt kiküldött a folyosóra. Valamennyien rám néztek, majd kisvártatva egyikük szelíden megszólalt. — Úgy látszik elhúzódott az értekezlet. Kollégánk ezt nem tudhatta, amikor, önt mára beidézte. A három nö viselkedésében volt valami, ami kétséget ébresztett bennem szavahihetőségük iránt. Közben kinyílt az ajtó és nagyhangú üdvözléssel egy fiatalasszony lépett a helyiségbe. Látszott rajta, hogy nem ügyfél és a szobában ülőket jól ismeri. — Képzeljétek, ma reggel végre telefonáltak, hogy leszállítják a paneleket. Pali ész nélkül rohant a telekre. Arra sem volt ideje, hogy betelefonáljon. Mondjátok meg majd a főnöknek, hogy mi van. Remélem délig lerakodnak és még be tud jönni. Ma különben is hosszú napotok van. A három nö mintha kissé zavarba jött volna, de a fiatalasszony erre ügyet sem vetve leült az üres íróasztal mellé és keresgélni kezdett valamit a fiókban. — Pali azt mondta, hogy vigyem el a bankba az építési engedélyt, de otthon nem találom. Talán itt lesz. Tudjátok, kölcsönt akarunk felvenni a nyaraló építéséhez — mondta a fiatalasszony, miközben otthonosan turkált az íróasztal fiókjaiban. Az imént velem foglalkozó nő most már szinte előzékenyen biztatott, hogy csak nyugodtan menjek a dolgomra. Ök majd X. Y.-nal elintézik az ügyet s talán nem is lesz szükség rá, hogy még egyszer bejöjjek a hivatalba. Az eufóriás fiatalasszony ügyet sem vetve a jelenlétemte tovább magyarázta a többieknek, mekkora szerencse érte őket, hogy végre leszállították a paneleket s most már abban reménykednek, hogy az igazi tél beállta előtt tető alá kerülhet a nyaraló. Igaz, hogy Pali kivette már az idei szabadságát, de a főnök megértő — fűzte tovább kimondott gondolatait a lelkes asszonyka — és reméli, hogy a férje hétközben délutánonként kijárhat a telekre. — Például ma sincs itt nagy forgalom, fjedig félfogadás van. Az a pár ember, aki Palira vár, majd eljön máskor — mondta hetykén, s közben a megtalált építési engedélyt összehajtogatva a táskájába tette. A történethez tartozik, hogy az én X. Y.-om keresztneve Pál. Ezek után csak abban reménykedem, hogy a nyaralóépités fölötti örömének köszönhetően az én két hónapja halogatott ügyem is elintézést nyer. S talán a kolléganői elmesélik neki, hogy mig ő nyaralója falainak paneljeit rakta, ök neki falaztak az ügyfelekkel szemben. LŐR1NCZ KATÓ Farkas Éva érsekújvári (Nővé Zámky) olvasónk a munkahelyi (üzemi) baleset kártalanítása iránt érdeklődik. Még 1986-ban az állattenyésztésben technikusként két farmon alkalmazták öt, mely farmok egymástól kb. 2—3 kilométerre voltak. Motorkerékpárjával balesetet szenvedett. Nem írja, miként történt a baleset (összeütközés stb. ?). Munkaadója a balesetet nem ismerte el munkahelyinek és nem is fizetett kártérítést. Azt kérdezi, kórhet-e kártérítést? A Munka Törvénykönyve szerint a munkaadó szervezetnek a dolgozójával szemben objektív felelőssége és kártérítési kötelezettsége van akkor, ha az munkaviszonyából kifolyó feladatainak teljesítése közben, vagy ezekkel közvetlen összefüggésben, balesetet szenved. A két munkahely közötti út megtétele, a motorkerékpár használata, olvasónk esetében nyilván feladatainak a teljesítéséhez tartozott, így az elszenvedett baleset munkahelyi (üzemi) balesetnek tekinthető, amelyért elvben a munkaadó kártérítési felelősséggel tartozik. A munkaadó azonban teljesen mentesül e felelősség alól akkor, ha a dolgozója a balesetet kizárólag ittasságával vagy a munkabiztonsági előírások vétkes megszegésével okozta. A munkabiztonsági előírásokhoz tartoznak a közúti forgalom, a közlekedés szabályai is, amint ezeket az érvényes hirdetmény meghatározza. Olvasónk levele alapján azonban nem lehet a munkaadója felelősségét és olvasónk esetleges igényeit megítélni, mert leveléből nem derül ki, hogy a motorkerékpárját a munkaadója beleegyezésével használta-e a munkájában, s az sem derül ki, hogy hogyan történt a balesete. Volt-e rendőrségi kivizsgálás, esetleg büntető eljárás a tehergépkocsi vezetője ellen és milyen eredménnyel. így nem lehet tudni, hogy ki és milyen mértékben szegte meg a közlekedési szabályokat, illetve kinek a hibájából történt a baleset. Olvasónk mondandójának azonban minden körülmények között hivatalos feljegyzést (jegyzőkönyvet) kellett felvennie a balesetről, mégpedig a szakszervezeti szervek (bizalmi, üzemi bizottság) közreműködésével, tekintet nélkül arra hogy elismerte-e vagy sem, hogy üzemi balesetről van szó. Amennyiben olvasónk munkaadója nem ismerte el a balesetet munkahelyi (üzemi) balesetnek, akkor olvasónknak a bírósághoz kellett volna fordulnia és polgári perrel érvényesíteni az igényeit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkajogi igények, Így a kártérítési igények érvényesítése is egyéves elévülési határidőt állapít meg a "Munka Törvénykönyve, amely alatt az igényeket bíróságilag érvényesíteni kell. Ez az elévülési határidő attól a naptól számítódik, amikor a károsult a károkozó (a kártérítésért felelős szervezet) személyéről és a káráról tudomást szerzett, de legkésőbb a balesettől számított három év elteltével az igény mindenképpen elévül. Az egyes kártérítési igények azonban a keletkezésük ideje szerint önállóan érvényesíthetők, itletve külön-külön évülnek el (így pl. a fájdalomdíj, a keresetkiesés, a tartós következményekért járó kártalanítás). Minthogy olvasónk a balesetet még 1986-ban szenvedte el, kérdéses, hogy az esetleges igényeik, illetve ezek némelyike nem évült-e már el. Olvasónknak azt ajánljuk, hogy tanácsért forduljon vagy az ügyvédi tanácsadó valamelyik tagjához, vagy a járási szakszervezeti tanács munkajogi bizottságához (pracovná komisia OOR) és kérje ki az ö véleményüket, akik a részletes tényállás alapján majd megítélik, hogy lehet-e még most — a baleset után két évvel — valamit tenni. Sámson Imre fűzi (Rúban) olvasónk arra kért, hogy ismertessük a bérekre vonatkozó törvényes előírásokat. Az általános elveket a Munka Törvénykönyve tartalmazza, amelyek az Alkotmány rendelkezéseiből erednek. Ezek szerint a dolgozóknak a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti munkabérre, (fizetésre) van igényük. Minden munkaadó köteles a dolgozójának a bérelőírásokban, esetleg a kollektiv szerződésekben meghatározott munkabért fizetni. Más bért (fizetést), vagy egyéb pénzértékű juttatást, mint amit a bérelőirásokban vagy a kollektív szerződésekben megszabtak, nem szabad nyújtani. A konkrét bérelőirásokat. az egyes szakágazatok, vagy munkakörök, munkacsoportok, vagy dolgozók részére a külön törvényekben meghatározott központi szervek, vagy hatóságok adják ki. Ezekről minden dolgozó a munkahelyén a személyzeti vagy bérosztályon, esetleg a szakszervezeti szerveknél kaphat felvilágosítást. Munkabéren (fizetésen) az alapbért, a prémiumokat. bérpótlékokat és egyéb, a munkáért nyújtott pénzbeli juttatásokat, valamint a gazdálkodó szervezet gazdasági eredményeiben való részesedést kell érteni. A munkabér a központilag meghatározott kifizetési terminusokban havonta utólag esedékes. A prémiumokat és a jutalmakat a bérelőírásokban vagy a kollektív szerződésben meghatározott hosszabb időszakokra is ki lehet fizetni. — A munkaviszony megszűnésénél az addig elvégzett munkáért járó bér a munkaviszony megszűnése napján esedékes. A prémiumokat vagy más mozgóbér, illetve változóbér-jellegü fizetéseket, amelyek a munkaviszony befejeztekor még nem ismeretesek, az összegszerűségük megállapítás utáni legközelebbi kifizetési terminusban kell megejteni. A munkabért készpénzben kell kifizetni. Természetbeni járulékokat, így pl. szolgálati lakást csak rendkívüli esetekben és legfeljebb a konkrét bérelőirásokban vagy más jogszabályokban megszabott mértékben lehet nyújtani. A munkabért a dolgozó munkahelyén és munkaidőben kell kifizetni. — Ha azonban üzemeltetési okokból szükségesnek mutatkozik, akkor a munkaadó szervezet a szakszervezeti üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával kivételt állapíthat meg. Abban az esetben, ha a dolgozó fontos okokból nem mehet el a fizetéséért, vagy ha távoli munkahelyen dolgozik, akkor a munkaadó szervezet a kifizetés napján, de legkésőbb a legközelebbi munkanapon a saját költségén és veszélyére elküldi neki a fizetését. A munkaadó szervezet a havi elszámolásnál köteles a dolgozójának kiadni a bér egyes részeit (összetevőit) és a levonásokat tartalmazó iratot (kifizetési szalagot). A dolgozó kérésére pedig köteles megmutatni azokat az iratokat, amelyek alapján a bérét kiszámították. A munkabérből levonásokat eszközölni csak a Munka Törvénykönyve 122. paragrafusában tételesen felsorolt esetekben lehet. Dr. B. G. 19
